2024. december 7., 08:52

Huliak gatyamadzagja és egyéb kötelékek

Kicsinyítő képzős kormányválság pereg a szemünk előtt, amelynek főszereplői az összegereblyézett SNS-frakció és az onnan „kiváló” kiváló Rudolf Huliak által fémjelzett triumvirátus.

huliak
A Huliak vadászatban és politikai munkában megfáradt hátsója alá betolt bársonyszéket valakitől el kell venni
Fotó: TASR

A „kiváló” kiválók szófordulat persze már foglalt a politikatörténetben, a régmúlt kilencvenes években az MDF-ben maradók emlegették így a távozó MDNP-s honatyákat. Igaz, Szabó Iván és Rudolf Huliak egy lapon említésére legfeljebb a fenti szójáték ad felmentést.

A politika egyszerűsége

Aki Szlovákiában politikai elemzésre adja a fejét, jól teszi, ha dolgát megkönnyítve segítségül hívja a matematikát. A politikai fauna ösztönös cselekedeteinek megértéséhez ugyanis legfeljebb az egzakt számok adnak némi fogódzót. Huliakék számtana a faék egyszerűségével vetekszik, hogy az ide kívánkozó idegen szót ne vegyük a tollunkra.

Az SNS képviselőcsoportjából távozó triumvirátus lépésével a négyfős kormánytöbbséget minimálisra szűkítette, amely tény a fiatal felnőttkorát élő szlovák demokráciában igencsak kedvező zsaroló pozíciót jelent. Papíron mindenképpen, a gyakorlatban pedig éppen annyira, amennyire jó taktikus a zsaroló fél a hatalmi licitben.
Posztmodern iskoladráma

Ezen a ponton jegyezzük meg, hogy a matematika szerepeltetésének egy politikai kommentárban – éppen egzaktsága miatt – a szerző, de még az olvasók számára is kevés élvezeti értéke van. Bölcsész fejjel az ember szívesebben nyúl olyan irodalmi előképekhez, amelyekben visszatükröződik a szlovák politika kicsinyítő képzős valósága.

Az iskoladrámák a 17-18. században élték fénykorukat a kor jóhírű protestáns és katolikus kollégiumaiban. A reformáció és a katolikus megújulás szellemi pezsgéséből persze aligha az iskoladrámák érdemesek leginkább az utókor figyelmére. Remekül leképezik viszont a szlovák politika előre kiszámítható, „iskolás” fordulatait. A kor magyar oktatásügyének védelmében azért jegyezzük fel, a Huliakék írta iskoladráma a pataki vagy a pápai kollégium jó pennájú diákjainak alkotásai közül is lefelé lógott volna ki.

A magukat Nemzeti Koalícióként azonosító hármak igyekezete arra azért jó, hogy tételszerűen megadják a posztmodern iskoladráma definícióját. Drámaiságában felszínes, fordulataiban annál kiszámíthatóbb, a szereplőit pedig olyan túlzó ecsetvonásokkal rajzolta meg a szerző, mintha önmaguk karikatúrái lennének.
Tárcám, tárcám, mondd meg nékem

A Huliakék körül hullámzó kisszerű történet politikai tétje azonban aligha becsülhető le. A miniszteri bársonyszékre vágyó honatya gatyamadzagján függ ugyanis a Fico-kabinet nem túl acélos parlamenti többsége. Ár-érték arányban egy tárca ilyen helyzetben nem is látszik túlzó követelésnek.

Vagyis mondhatnánk, nincs itt semmi látnivaló, Huliak beül a bársonyszékbe, amelyet tavaly ősszel már egy múló pillanatra magáénak tudhatott, és mindenki megy a dolgára, slussz-passz kormányválság(ocska). A probléma ott van, ha Huliakék triumvirátusa híján csak a lehető legkisebb többsége van a koalíciónak, az SNS maradék hét képviselője nélkül – ha a Smer, frakciónak mentőövet dobó kölcsönemberét nem számítjuk – a kormánypártok egyenesen kisebbségbe szorulnak.

Márpedig a Huliak vadászatban és politikai munkában megfáradt hátsója alá betolt bársonyszéket valakitől el kell venni. Jelesül az SNS-től, mert a „kiváló” kiváló által megcélzott zöldtárcát Tomáš Taraba révén ők birtokolják. Az iskoladrámára hajazó kicsinyítő képzős kormányválság ezen a ponton lép új szintre. A válság feloldása ugyanis csak a „forró krumpli” tovább dobásával képzelhető el.

fico
A kormányfőnek valóban főhet a feje, mert mi van, ha az egyik Jankót megeteti, és a másik már üstöllést csimpaszkodik
Fotó:  TASR
Kinek dobja Danko a forró krumplit?

Tételezzük fel, hogy az Andrej Danko elnökölte maradék SNS a kormányfő nyomására elengedi a környezetvédelmi minisztériumot, cserében viszont egy annál nagyobb presztízsű tárcát követel magának. Például a belügyminisztériumot, amelyet jelenleg Matúš Šutaj Eštok, a Hlas-SD elnöke vezet. Akiből cserében lehetne házelnök. Végeredményben a Pellegrini-árvák veszítenek egy minisztériumot, de megőrzik a házelnöki széket és – nem mellesleg – a koalíció is megmarad.

A kuloárokból, úgy is mint Koalíciós Tanács, e sorok írásakor, azaz hétfőn annyi mindenesetre kiszivárgott, hogy Robert Fico kormányfő beígérte a zöld(?)tárcát Huliaknak, mire Danko a minisztériumok „rotációját” húzta elő a nemzetiek trezorjából, összekötve Šutaj Eštok házelnöki székével. Innen nézve a Huliak ihlette iskoladráma egy bekezdéssel fentebb leírt befejezése már nem is kívánkozik a gnómok, elfek és orkok benépesítette fantasy világába.

Csak a margóra kívánkozik, ha Tarabát Huliak váltja a zöldtárcánál, akkor az utód igényt tart-e az előd dél-szlovákiai csatornaügyi felelősére? Ha ezt az iskolás szomorújátékot egy jobb tollú pataki diák írná a 18. század derekán, akkor a zavarosan hömpölygő kanálisba itt vinne fordulatot. Mégiscsak drámáról van itt szó kérem, politikusok sorsáról meg euró tízmilliókról.

Fico és a Tökmag Jankók

Magunk mögött hagyva a felvilágosodásba hajló későbarokkot, iskoladrámákkal meg pataki diákokkal, egy pillanatra képzeljük bele magunkat Robert Fico helyébe. Bár az utóbbi negyedszázadban nagy utat járt be, őszinte sajnálatunkra nem vagyunk róla meggyőződve, hogy a kormányfő ismeri Ady Endre költészetét.

Abban viszont eléggé biztosak vagyunk, hogy a szlovák politikai faunában Ady ráismert volna a Tökmag Jankókra, akik Muszáj Herkulest faragtak a Smer elnökéből, kikövezve a visszatérését a hatalomba. Milyen hígfejüek a törpék:/ Hagynának egy kicsit magamra,/ Krisztusuccse, magam megtörnék./ De nyelvelnek, zsibongnak, űznek/ S nekihajtanak önvesztükre/ Mindig új hitnek, dalnak, tűznek.

A sors iróniája pusztán annyi, hogy Tökmag Jankókból nemcsak az előző ciklus káoszkabinetjeinek soraiban akadt, de láthatóan előfordulnak a 2023 szeptemberében a politikai stabilitás ígéretével diadalmaskodó kormányoldal hátországában is. A Tökmag Jankóknak pedig politikai színezettől függetlenül van egy közös tulajdonsága, stabilitást alapozni rájuk aligha lehet. Így azután a kormányfőnek valóban főhet a feje, mert mi van, ha az egyik Jankót megeteti, és a másik már üstöllést csimpaszkodik.

A kedves olvasó megnyugtatására csak annyit, hogy bár Ady korától már egy bő évszázad választ el minket, a szlovák politika kisszerű tülekedése akár ha a régi századforduló Magyarországán történt volna. Csak a kulisszák mások, az emberi jellem, vagy inkább annak gyengéi minden kort túlélnek.

Hová tűnt Ján Slota?
A végére még vessünk egy pillantást Pozsony felől egykorvolt közös hazánk erdélyi részére. Felvidéki szemmel igencsak tanulságos, hogy az erdélyi magyar közösség a romániai átlaghoz képest nagyobb arányban vett részt a múlt hétvégi parlamenti választáson, s így a népességen belüli részesedését meghaladó súlyú képviselethez jutott a bukaresti törvényhozásban. Kellett ehhez egyfelől az RMDSZ jól felépített (Magyar Szövetség, figyelem!) mozgósítási gépezete, másfelől a magyarellenes román pártok megerősödése miatti félelem.

Az előbbi kampánytechnikai kérdés, az utóbbit a helyzet szüli. Mifelénk az önmaga lényegét vizelés közben markoló Ján Slota óta nem láttunk egy valamirevaló Diana Iovanovici-Șoșoacát, nem is beszélve George Simionról vagy Călin Georgescuról. Erdélyi testvéreinknek egyszerre három magyarfaló is jutott. Nem irigyeljük tőlük. Azt viszont annál inkább, ha a kertek alatt sompolygó farkas is kell hozzá, hogy képesek összefogni.

Megjelent a Magyar7 2024/49. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.