Hogyan tovább? Tesztelés vagy lezárás?
Bár Szlovákia az európai országokkal összevetve komoly sikereket mutathat fel a koronavírus-járvány elleni küzdelemben, a kormány járványkezelési stratégiája mégis ellentmondásos.
Egyfelől paradox módon külföldön jóval elfogadottabbak a kabinet járványellenes lépései, mint idehaza. Másrészt a kormányon belüli viták tovább rombolják a társadalom bizalmát, miközben továbbra is kétséges, milyen járványkezelési lépésekkel fog a kabinet gátat vetni a fertőzés esetleges újabb hullámának.
A múlt hét járványügyi statisztikái óvatos optimizmusra adnak okot. Mivel a laboratóriumokban elvégzett tesztek száma a korábbi hetekkel összevetve érzékelhetően csökkent, kevésbé mérvadó adat, hogyan alakult a PCR-tesztekkel kiszűrt fertőzöttek száma. A kórházi kezelésre szoruló Covid-betegek számának stagnálása, sőt enyhe csökkenése viszont egyértelműen jelzi, hogy a koronavírus-járvány második hulláma már tetőzött Szlovákiában.
Bár a járvány jelenleg visszaszorulóban van, az adatokból az is kitűnik, hogy
egyáltalán nem beszélhetünk a járványgörbe gyors lefutásáról. Ebből következően a veszély még korántsem múlt el, a fertőzés terjedése bármikor újra erőre kaphat.
Ezért rejt kiemelt kockázatot, hogy a Matovič-kabinet energiáit az utóbbi két hétben a politikai viták kötötték le, és adós maradt egy világos járványkezelési stratégia felvázolásával.
Miután Igor Matovič kormányfő tűzön-vízen át keresztülvitte a tömeges antigéntesztelés tervét, a külföld szemében Szlovákia tavaszhoz hasonlóan újra éltanulóvá vált a koronavírus elleni küzdelemben. Ami azonban az ország számára presztízsnyereség, az a kormány serpenyőjében már nem ilyen egyértelműen számít politikai haszonnak.
Ellentmondás a javából, hogy míg a járványgörbét valóban sikerült letörni, a társadalom jelentős hányada elveszítette a bizalmát a kormányban.
A magyarázat kézenfekvő: Matovič a tömeges tesztelést valósággal ráerőltette nemcsak az elhúzódó járványhelyzettől pszichésen kifáradt társadalomra, hanem a saját kormányára is. A kormányfő lesöpörte a politikai ellenvéleményeket. Ez még hagyján, de a szakértők aggályait is. Ezzel olyan, már-már háborús pszichózist teremtett, amiben a fenntartásaikat hangoztató egészségügyi dolgozók, járványügyi szakemberek közellenséggé váltak, hiszen az ellenvéleménynek semmilyen helye nem maradt.
A minden erőforrást felemésztő sikert nevezi a történetírás pürrhoszi győzelemnek,
utalva I. Pürrhosz épeiroszi királynak a rómaiak ellen vívott aránytalanul nagy anyagi és emberi áldozatokkal járó, s csak átmeneti sikert hozó háborúira. Szlovákia is könnyen pürrhoszi győzelemként élheti meg a járványgörbe letörését, ha a kormány a járványkezelési stratégiájához nem szerzi vissza a társadalom többségének a bizalmát.
A múlt keddi pozsonyi tömegtüntetés komoly figyelmeztetés a kormány számára. Bár aligha hihetjük, hogy a Matovič-kabinet demokratikus alternatíváját láttuk megszületni az utcákon a horogkeresztbe rendezett mécsesek és a sarló-kalapácsos zászló árnyékában, de már maga a tömeg mérete és a járvány fenyegetésének fittyet mutató viselkedése is intő jel. A járványhelyzet alakulásában aligha képzelhetünk el tragikusabb forgatókönyvet, mint ha a következő hetekben a kormányellenesség a járványellenes szabályok nyilvános felrúgásában öltene testet egyre szélesebb tömegek körében.
Egy percig se feledjük, leginkább a hatalmi arroganciába feledkező kormányfő felelőssége, hogy a bársonyos forradalom 31. évfordulóján a főváros utcáin ezrek skandálták: Maszkot le, fejet fel!
Szögezzük le, a polgárok fegyelmezettsége, felelősségteljes viselkedése nélkül egyetlen kormány sem lehet sikeres a járvány elleni védekezésben. A nyolc hónapja tartó válsághelyzettől kimerült társadalom már viszolyog a politikus primadonnáktól, unja a sikerpropagandát.
Világos, egyenes beszédet vár el, nem burkolt fenyegetést, s legfőképpen azt, hogy a politikusok a marakodás helyett végre arról beszéljenek, mikor lesz vége ennek a rémálomnak.
Sokaknál túlcsordult a pohár, az emberek egyenes válaszokat akarnak hallani arra, mit kapnak cserébe, ha újabb és újabb áldozatokat kérnek tőlük.
Ehelyett azt kellett hallaniuk, ha nem állnak be a tömött sorba az antigéntesztre, akkor még dolgozni sem mehetnek, és a családnak még kenyérre sem futja majd, mi több, ha nem a javul a helyzet, jön a teljes lezárás, a létbizonytalanság.
A kényszer nagy úr, de csak pürrhoszi győzelemre elég. Persze legitim érv, ha az embereket nem kényszerítik a részvételre, akkor harmadannyian mennek el teszteltetni – ilyen következtetést is le lehet vonni a tömeges tesztelés múlt hétvégi újabb fordulójából. Valójában, ideje lenne belátni, hogy a társadalomtól elvárt áldozatvállalás nem lehet egyoldalú. A járvány kevés időt hagy arra, hogy ezt a fordulatot a politika megtegye, s nem is a legjobbak az előjelek, hogy ez egyáltalán megtörténik.
A társadalom által vállalt áldozatokért cserébe elvárható a kormánytól, hogy a kapkodás és az ötletelés helyett egy részletes járványkezelési tervet dolgozzon ki, amelyben lépésről lépésre írja le, milyen feltételekhez köti a járványügyi szigorítások feloldását.
Valamit valamiért. Ha az emberek tudják, mit miért várnak el tőlük, a burkolt fenyegetés helyett elég lesz a bizonyosság, hogy még ugyan messze van, de már látható a fény az alagút végén.
Megjelent a Magyar7 2020/48. számában.
