Hetvenedik születésnapján köszöntjük Oros Lászlót, a Bibliotheca Pro Patria atyját. VIDEÓVAL
Hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntjük Oros Lászlót, a felsőszeli Bibliotheca Pro Patria értékes irodalmi- és művelődéstörténeti kincseket magában foglaló magánkönyvtár atyját, felvidéki szerzőt.
Kedves Laci bátyám,
Engedd meg, hogy szeretettel, szívből jövő barátsággal köszöntselek a szép jubileumodon. Laci bácsi, Laci bátyám, Isten éltessen egészségben, szeretetben, a rád jellemző aktív munkakedvben még nagyon sokáig. Sokszor mondtad már, hogy hívjalak csak egyszerűen Lacinak, de tudod, hogy olyan mély tiszteletet érzek irántad, hogy még a tegezésre is nehezen álltam rá. Ajándékodat gondosan előkészítettem, megszerveztük a meglepetésedet, de sajnos a hirtelen jött karanténkötelezettségem miatt hetvenedik születésnapodon mégsem tudunk személyesen találkozni. Azzal köszöntelek hát, amihez szerinted a legjobban értek, és ami a lehetőségemben van, írással. Tudom, hogy ennek a cikknek és a Magyar7 hetilapban – amit oly gondosan és szeretettel archiválsz mindig a könyvtáradban – megjelenő riporttal nagyobb örömet szerzek neked, mint bármilyen más tárgyi ajándékkal.
Laci bátyám, a felsőszeli faluvégen megbúvó, hihetetlenül értékes könyvtáradban mára már több mint kilencezer dedikált, fényképes kötetet, kéziratot, kiadványt, dokumentumot állítasz ki. Bizton mondhatom, hogy nincs még egy ilyen gazdagon és nagy műgonddal berendezett könyvtára a csehszlovákiai, és később felvidéki magyar irodalomnak, mint a tiéd. Sok múzeum, kutatóintézet, állami könyvtár szerette volna már gyűjteményed egy-egy darabját, de soha nem adtad oda nekik, azt vallod, a tárlatodnak, könyvtáradnak így, egyben kell maradnia.
Laci bátyám, mindig hitetlenkedve álltam a tény előtt, hogy katonaember voltál, alezredesi rangban, hadmérnökként nyugdíjaztattad magad akkor, amikor Csehszlovákia kettévált. Azóta életedet a műgyűjtésnek, saját kötetek kiadásának, megírásának szentelted. Rendületlenül munkálkodsz a szlovákiai magyar irodalom felemelésén, arra törekszel, hogy a ma már elfeledett irodalmárok is teret kapjanak, olyan kultúremberek titkait kutatod, akiknek a nevét nem találjuk meg a lexikonokban, vagy a digitális keresőkben, nemzetközi fórumokon képviseled a felvidéki magyar irodalmat.
Sokszor találkoztunk rendezvényeken, irodalmi esteken, könyvbemutatókon, a könyvtárad pedig az egyik legelbűvölőbb hely a világon. Laci bácsi, megteremtetted a nyugalom szigetét, ahol kincsként őrzöd e kis hasadt nemzetrész különböző nemzedékeinek munkáit. A könyvek és az irodalom iránti tiszteletre tanítod a jövő nemzedékét, megóvod nekik a múltat, hogy tudják, honnan gyökeredzenek. Nyáron készített kisfilmünkkel kívánunk neked erőt egészséget hetvenedik születésnapod alkalmából.
Az Oros Lászlóról készített riportunkat a Magyar7 hetilap következő számában olvashatják.
