Hétfőn ismét munkába állnak a képviselők, de vajon ki jár jól az új szabályokkal?
A pozsonyi parlamentben általában a hétfő a „csendes pihenő” napja, amikor a folyosók még üresek, és a képviselők a vidéki irodáikban vagy a választóikkal intézik az ügyes-bajos dolgaikat. Most azonban megszakad a hagyomány, és április 27-én, hétfőn reggel ismét megtelik a szlovák törvényhozás épülete. A 49. parlamenti ülésszak ugyanis a harmadik hetébe lépett, és a napirend olyan hosszú, mint a sor a kasszánál egy húsvéti nagybevásárlás idején. Bár hétfőn még nem kell a szavazógombokat nyomogatniuk – az első nagy voksolás csak kedden várható –, a vita annál forróbbnak ígérkezik. A képviselők előtt ugyanis olyan témák fekszenek, amelyek közvetlenül érintik a mi életünket is, legyen szó a választások módjáról, a biztonságunkról vagy éppen a szerencsejátékokról.
Az egyik legfontosabb téma, amivel a képviselők a hetet indítják, a külföldi szavazás reformja. A Smer-SD javaslata alapjaiban írná át azt, ahogyan a határon túlról leadhatjuk a voksunkat. Eddig megszokhattuk a postai úton való szavazást, ami sokaknak kényelmes volt, de a koalíció szerint ezen változtatni kell. Az új elképzelés lényege, hogy a jövőben a külföldi képviseleteken, nagykövetségeken lehetne szavazni. Ez első hallásra talán nehezítésnek tűnik azoknak, akik távol laknak a diplomáciai központoktól, de a javaslatnak van egy másik oldala is: kiterjesztenék a külföldi szavazás lehetőségét az elnökválasztásra is. Ez régi adóssága a törvényhozásnak, hiszen eddig az államfőt csak idehaza választhattuk meg. Emellett a választási kaució, vagyis a „belépő” összege is változhat a hazai és az európai parlamenti választásoknál, ami alaposan átrendezheti a politikai küzdőteret.
A koalíciós padsorokból nemcsak választási, hanem rendészeti javaslatok is érkeztek. Az SNS például a közbiztonság megerősítését tűzte zászlajára, méghozzá az önkormányzati rendőrség szabályainak szigorításával.
A „nemzetiek” javaslata szerint a jövőben kizárólag szlovák állampolgár ölthetné magára az önkormányzati rendőrök egyenruháját. Az indoklás szerint ez növelné a lakosság bizalmát és a biztonságérzetet, hiszen a helyi rend fenntartása szerintük nemzeti ügy. Ezzel párhuzamosan Kassa sorsa is terítékre kerül: a Hlas-SD és a Smer-SD közös javaslata a városi negyedek számának drasztikus csökkentését irányozza elő, ami Kassán valószínűleg komoly vitákat szül majd, hiszen a helyi hatalom és az erőforrások elosztásáról van szó.
De nemcsak az új javaslatok borzolják a kedélyeket, hanem a „múlt árnyai” is. Két olyan törvény is visszakerült a parlament elé, amelyeket korábban az államfő megvétózott, így most újra át kell rágniuk magukat rajta.
Az egyik az úgynevezett „covid-amnesztia”, a másik pedig a szerencsejátékok szabályozása. Különösen ez utóbbi váltott ki nagy visszhangot, hiszen a szerencsejáték minden településen érzékeny téma. Itt kapcsolódik be az ellenzék is: a KDH a fogyasztóvédelem erősítésével, a „Slovensko” mozgalom pedig a kaszinókban és játéktermekben való dohányzás és alkoholfogyasztás teljes tilalmával korlátozná a szerencsejáték-ipart. Úgy tűnik, ezen a téren nagy lesz az összecsapás, hiszen minden párt a családok védelmével érvel, de a megvalósítás módjában már óriásiak a különbségek.
A politikai csatározások közepette olyan mindennapi, mégis húsba vágó kérdések is előkerülnek, mint a „menstruációs szegénység” elleni küzdelem a Progresszív Szlovákia (PS) részéről, vagy az SaS javaslata, amely a kormánybiztosokat kényszerítené nagyobb átláthatóságra és éves jelentéstételre. Ezek a javaslatok jól mutatják, hogy a parlamentben zajló munka néha apró részletekből áll össze, amik mégis meghatározzák a társadalom közérzetét. A hétfői munkanap tehát nemcsak a képviselők számára jelent plusz terhelést, hanem nekünk, választóknak is egy fontos jelzés: a törvénygyár gőzerővel dübörög, és bár sokszor úgy tűnik, a nagy politikai játszmák rólunk szólnak, a valódi döntések a hét eleji, néha unalmasnak tűnő szakmai vitákban dőlnek el. Érdemes lesz tehát a keddi szavazásokra figyelni, mert ott válik majd el, hogy a sok javaslatból mi marad meg ígéretnek, és mi lesz a hétköznapjainkat meghatározó valóság.
