Hagyjuk már az álhíreket! Jogi kisokos a kényszerintézkedések törvényi hátteréről
A közösségi oldalakon rengeteg a pályaelhagyó mostanában. Nem megsértve az alábbi szakmák képviselőit, de az ember már-már az ismert Deák Bill dalban érzi magát. A járványról nyilatkozik a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő is, miközben a józan gondolatok elvesznek a hangzavarban.
Semmiből jött járványügyi szakemberek és legújabban alkotmányjogászok százai lepik el az internetet, jobban tudva mindent, mindenkinél. Hülyeségeik félinformációkból és kincstári magabiztosságból emelt bástyáit igen nehéz még csak megingatni is, de próbálkozni azért érdemes, egy olyan kiélezett járványügyi szituációban, mint a mostani, meg különösen. Sokan vannak, akik már eldöntötték, a kormány, a háttérhatalom, Bill Gates, a kínaiak, a gyíkemberek, esetleg ezek együtt közösen, találták ki a koronavírust. Nincs járvány, az adatok hamisak, diktatúra épül a szlovák parlament szocreál épületében. Ezek az emberek sajnos „menthetetlenek”, az észérvek és tények már nem hatják meg őket. Ez az írás nem is nekik szól!
Sokkal inkább azoknak, akik az információáradatban, teljesen érthetően, elvesztették az irányt. Jogi előképzettség híján hajlamosak bedőlni a féligazságoknak, elhinni az elsőre logikusnak tűnő, bár félrevezető érveket.
Mióta a kormány bejelentette, kijárási korlátozások jönnek Szlovákiában, azóta rendre ránk köszön a közösségi oldalakon a felvetés, alkotmányos jogaink sérülnek azzal, ha nem mozoghatunk szabadon. Nem kevesen odáig mennek, maszkviselésre sem vagyunk kötelezhetőek, a kassai egyetemi kórházban történt incidens csak tovább rontott a helyzeten. A Facebookon tízezrek osztották meg a vírustagadó ügyvédnő posztjait.
Hogy a pohárba tiszta vizet öntsünk, ifj. Mészáros Lajos jogászt kértük meg, segítsen eligazodni a karanténok, lezárások és korlátozások útvesztőjében. Izgalmas jogelméleti kérdéseket boncolgatunk!
A kormány valójában alkotmányt sért a kényszerintézkedésekkel?
Nem! Ez az általánosító állítás, így magában, finoman szólva is téves. Aki ilyet állít, az nincs teljesen tisztában a szlovák jogrenddel.
Nem sérülnek az alkotmányban biztosított jogaink azzal, ha nem mehetünk oda és akkor, ahová és amikor szeretnénk?
Sokan azt hiszik, alkotmányos jogaik, az emberi jogaik ún. abszolút jellegűek, tehát nem lehet korlátozni őket. Ez így ebben a formában nem igaz. Valóban vannak olyan jogok, amelyeknek abszolút jellegük van, ilyen például az élethez való jog, vagy az emberi méltósághoz való jog,
de az alkotmányos jogok egy része igenis korlátozható, még ha az ilyen korlátozásoknak meg is vannak a maguk szigorú feltételei.
Alkotmányos jogaimat korlátozza például a maszkviselés?
Igen, de az alkotmánnyal és a törvényekkel összhangban. A maszkviselést, a karantént vagy a teszteltetés kötelességét a magánszféra szabadságának esetleg a mozgás szabadságának korlátozásai közé lehetne sorolni. Ezek viszont nem abszolút jogok. Ez egy tipikus tévhit. Egyszerű példa: nem sétálhatok be a mohi atomerőmű vezérlőtermébe körülnézni, nem mehetek át a kereszteződésen úgy és akkor, ahogy nekem tetszik. Ezek is a mozgásszabadság törvényes korlátozásának példái, ezek ellen viszont, mivel természetesnek véljük őket, senki nem lázad. A maszkviselés ellen azonban igen, amely következtében sok tévhit és féligazság keletkezik. A tévhitekkel és ál-, illetve félinformációkkal kapcsolatban pedig sokan hivatkoznak manapság az alkotmány által garantált szólásszabadságra is. A gond csak az, ez sem abszolút jog. Gondoljunk csak a gyűlöletbeszéd tiltására és büntethetőségére: az ember nem állhat neki népirtásra buzdítani. Büntetőjogi következmények nélkül semmiképp. De ilyen kategória egyébként az álhír-, és rémhírterjesztés is, amellyel kapcsolatban szintén terhelheti az adott egyént (akár büntető)jogi felelősség.
A fejlett országokban is a jogrend része tehát, hogy egyes alkotmányos jogokat korlátoznak az események függvényében?
Így van, legalábbis a jogrend ezt lehetővé teszi. A Szlovák Alkotmány 13-as cikkelye kimondja, meghatározott körülmények függvényében kötelességek szabhatóak ki.
Az alkotmányban biztosított alapjogok pedig korlátozhatóak, de csakis legitim cél érdekében, bizonyos törvényi keretek között bizonyos időre, és olyan mértékben, amennyire épp szükség van, vagyis az adott alapjog lényege, illetve jellege nem veszhet el teljesen.
Ez az egész alfája és omegája! Ha továbbmegyünk, előbb a sarkalatos, alkotmánytörvények jönnek, majd a tulajdonképpeni „sima“ törvények. Alkalmazásuk attól függ, éppen úgy nevezett „békeidő“ van, vagy sem.
Ez miért fontos?
Ez egy érdekes és sokat vitatott jogi probléma. Vannak ugyanis olyan intézkedések, amelyek akkor is korlátozhatják az alkotmányos jogokat, ha nincs kihirdetve a veszélyhelyzet. Most ki van, először induljunk ki ebből. A 227/2002-es az állam biztonságáról szóló alkotmánytörvény rendelkezik a veszélyhelyzetről. Az alkotmánnyal tulajdonképpen „egy szinten“ lévő alkotmánytörvény ötös cikkelyében pontosan le van írva, mikor, milyen körülmények között hirdethető ki a veszélyhelyzet és mennyi időre. A hármas bekezdésben pedig feketén-fehéren ott áll, bizonyos alapvető szabadságjogokat (például a mozgás szabadságát) meghatározott körülmények között korlátozni lehet. Most is ez történik, a kormány határozat (uznesenie) útján rendelte el az aktuális korlátozásokat (ezt a határozatot .pdf formátumban megtalálják a cikk végén).
Fontos kiemelni, a kormányhatározatok általi alapjogkorlátozás csak különleges jogrend esetén lehetséges.
Egyedül ekkor lehet nem csak törvény, hanem kormányhatározat által korlátozni az alapjogokat és szabadságokat. A veszélyhelyzet is ilyen különleges jogrendet jelent! A lezárásnak, a szabad mozgás korlátozásának tulajdonképpen ez adja a jogi alapját, ha és amennyiben a veszélyhelyzetet már kihirdették.
Mi a helyzet a Közegészségügyi Hivatal által elfogadott intézkedésekkel?
Itt jutunk vissza az előző kérdésnél felmerült jogi problémához és az ún. egyszerű törvényekhez. Ezek közül a leginkább releváns a 355/2007-es törvény, amelyet az egyszerűség kedvéért most nevezzünk „közegészségügyi törvénynek“. Gyakran szembe jön a közösségi oldalakon az az állítás, hogy a Közegészségügyi Hivatal által elfogadott intézkedések (opatrenie) nem törvények, tehát nincs semmi jogalapjuk.
Ez az álhírterjesztők tipikus stratégiája, az alapállítás igaz, az intézkedés tényleg nem törvény, de a következtetés már hazugság.
Azaz?
Az alkotmány kimondja, a kötelezettségeket és a korlátozásokat törvénynek kell meghatároznia, amely jelen esetben a már említett közegészségügyi törvény. Csakhogy abban meg ott van benne, ennek alapján bizonyos korlátozó intézkedéseket lehet hozni (amennyiben a közegészségügyi helyzet ezt megköveteli). Ez tehát egy olyan törvényi lánc, amelynek minden szeme kapcsolódik az előzőhöz, az egyik megalapozza a másikat.
Magyarán a Közegészségügyi Hivatal törvényi felhatalmazást kapott a szükséges intézkedések meghozatalára, olyan felhatalmazást, amely magából az alkotmányból származtatható.
Jogelmélet után egy konkrét példa: a közegészségügyi törvény 48-as paragrafusának negyedik bekezdése tartalmazza, milyen intézkedéseket hozhat a közegészségügyi hivatal abban az esetben, ha a köz egészsége veszélyben van. Most gyakorlatilag ez a helyzet. Ebben a bekezdésben szó van például a kötelező karanténról, a betegek izolációjáról, a biológiai minták levételéről, szállításáról és biztonságos megsemmisítéséről vagy épp a megelőző védőeszközök (például maszk) használatáról.
A főügyészség több panaszt is megvizsgált annak kapcsán, intézkedéseivel nem sértett-e törvényt a Közegészségügyi Hivatal. A főügyészség szerint néhány intézkedés, többnyire formai okok miatt, nem volt összhangban a hatályos törvényekkel, például a kihirdetés módjával voltak problémák, valamint a testület a Hivatal jogköreinek túllépését is nehezményezte. Maga a vonatkozó törvény szintén jogviták tárgya volt. Azt vizsgálták, a Hivatal intézkedései csak egyedi esetekre vonatkozhatnak-e, vagy lehetnek általános érvényűek is, tehát vonatkozhatnak-e mindenkire? Fontos azonban megjegyezni, hogy az intézkedéseket a főügyészség nem szüntetheti meg, pusztán figyelmeztetheti a Hivatalt az esetleges hibákra. Ez meg is történt. Időközben már a parlament is reagált ezekre a figyelmeztetésekre, és egy törvénymódosítással egyértelművé tette, a Hivatal némely intézkedései adott esetben lehetnek általános érvényűek.
A kassai kórházbotrányra is itt találhatunk „magyarázatot“?
Itt is. A törvény 51-es paragrafusa a természetes személyek, tulajdonképpen az egyén kötelezettségeit tartalmazza általánosságban és konkrét esetekben is. A jelenleg rendelkezésre álló információk és a törvény betűje alapján kijelenthető, a kórháznak megvolt az alkotmány által alátámasztott törvényi felhatalmazása arra, hogy maszkviselést vagy negatív teszteredményt kérjen a kismamától.
Negatív teszt hiányában ugyanis potenciális közegészségügyi veszélyt jelentett a kórházi osztály dolgozóira, és nem utolsó sorban az ott ellátott kismamákra és újszülöttjeikre.
Mészáros Lajos azt mondja, a korlátozások legitim célját kell először megítélnünk. Ez adott esetben a közegészség megőrzése. Azt a jogász is elismeri, itt két alapjog állíttatik szembe egymással. Az egyén jogai szembekerülnek a közérdekkel, a mozgás szabadsága szembekerül az egészség védelméhez való joggal (amelyet szintén az alkotmány garantál annak 40-es cikkelyében). Az intézkedések elfogadása előtt tehát meg kell nézni, az egyik jog gyakorlása védhető-e úgy, hogy a másik korlátozódik.
Korlátozható-e az egyik jog a másik javára?
Jelen esetben az egyén magánszférája, mozgásszabadsága korlátozódik ugyan, de a köz egészségének biztosítása itt a legitim cél, ráadásul a két jog közti egyensúly nem borul fel teljesen, a mozgás szabadsága tulajdonképpen nem veszti el teljesen a lényegét, hiszen „csak“ részleges korlátozásról van szó. Gondoljunk csak bele: a biztonsági öv használata, vagy egy „behajtani tilos“ tábla is korlátozza a mozgásunk szabadságát, a biztonságos közlekedéshez azonban elengedhetetlen. A közjó biztosítása ezekben az esetekben előnyt élvez az egyén jogaival szemben. Minden tiltás/korlátozás mögött kell hogy legyen egy legitim cél, általában a közérdek (amely megnyilvánulhat például a közegészség vagy akár a közbiztonság fenntartásában). Így van ez a járvány során hozott kényszerintézkedésekkel is!
