Ha kong a vezeték
Meleg nyár van, az élet számos területén küzdünk a szárazsággal. A mezőgazdaságban ez már, sajnos, megszokottnak mondható. Arra azonban korábban még nem volt példa, hogy a Barátság kőolajvezeték is kiszáradjon a heves nyárban.
Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának napilapja 1961. szeptember 2-ai számában keretes hírben, címlapon közli az olvasókkal, hogy „A Barátság Kőolajvezetéket az SZKP XII. kongresszusa megnyitásának napján helyezik üzembe. A TASSZ jelentése szerint a Barátság Kőolajvezetéket már október 17-én üzembe helyezik, amikor Moszkvában megkezdődik a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa. E napon megindítják a hatalmas szivattyúzó-berendezést, amely Csehszlovákia és Magyarország határaihoz vezeti a kőolajat." Ehhez már legfeljebb csak annyit lehetett volna hozzáírni, hogy „Éljen a Párt!".
Október 17-én aztán a televízió 19.40 órai kezdettel filmriportot sugárzott a „Barátság-kőolajvezetékről”. Míg a címlapon mindkét szót nagybetűvel írták, a tévéműsorban a kötőjeles megoldást választották.
Az Új Szó folyó év október 21-ei számában közli Nyikolaj Viktorovich Podgornij kongresszusi felszólalását, amelyben a politbüro befolyásos, hatalmát a késő brezsnyevi éráig megőrző, egyébként ukrán tagja elmondja:
A hivatalos átadás Pozsonyban egyébként 1962. február 22-én történt meg. A ČTK hírügynökség korabeli tudósítása szerint
Azóta a barátság már nem olyan, mint ahogy Podgornij lánglelkű hozzászólásában azt jellemezte – „Ebben az építkezésben 5 szocialista ország dolgozói vesznek részt. A közös munka testvérekké teszi, egy családba tömöríti őket.” – de, ha barátság nincs is, a kőolajvezeték – rendszereken átívelve – maradt. Ezek a vasból készült dolgok már csak ilyenek, és kölcsönös megelégedettség mellett szuperáltak. Eddig.
A labdarúgó Európa-bajnokság és a nyári olimpia közötti átmeneti időszakban, ami egyébként a fő turistaszezonnal is egybeesik, viszonylag kevés embert foglalkoztat, kivel telefonál Robert Fico. Nyilván ezt nem is mindig kötik az állampolgár orrára, arról viszont beszámolt a kormányhivatal, hogy a miniszterelnök ukrán kollégájával, Denisz Smihallal egyeztetett. Fico bírálta, hogy az orosz Lukoil olajtársaságot, amelytől a Slovnaft is vásárolja a finomítandó kőolaj egy részét, felvették a szankciós jegyzékre, így az általa forgalmazott olaj sem csordogálhat a kőolajvezetéken. „Szlovákia nem akar az orosz–ukrán kapcsolatok túsza lenni, az ukrán elnök döntése pedig azt jelenti, hogy a Slovnaft a szükségesnél 40 százalékkal kevesebb olajat fog kapni feldolgozásra. Ennek nem csak a szlovák piacra lesz hatása, ez az ukrajnai gázolajszállítás végét is jelentheti, miközben a Szlovákiából származó gázolaj az ukrajnai szükségletek tíz százalékát teszi ki" – mondta Robert Fico.
„Mindezideig az Ukrajnán keresztüli tranzit működött is. Volt egy korrekt energetikai együttműködés a két ország között. Az elmúlt időszakban Magyarország is nagyon sokszor segített különböző formában Ukrajnának abban, hogy az ország energiaellátásának a biztonságát fenn tudják tartani a meglehetősen mostoha körülmények dacára is. Ehhez képest ért villámcsapásként minket az a hír, miszerint Ukrajnában olyan jogszabály-módosítás történt, amelynek értelmében a Lukoil orosz vállalat olajszállítmányai nem haladhatnak át Ukrajnán Magyarország irányába" - tette hozzá.
Majd kifejtette, hogy a keleti irányú csővezetékes import felét a Lukoil adja, Magyarország és Szlovákia évente körülbelül kétmillió tonna kőolajat szerez be a vállalaton keresztül. Ez pedig akkora mennyiség, amit nem lehet csak úgy, néhány „bandaszkában" behozni.
Azt mindkét érintett ország kiemelte, hogy Ukrajna nem várt lépése meglehetősen barátságtalan. Magyarország és Szlovákia együtt kezdeményezett konzultációs eljárást az Európai Uniónál Ukrajnával szemben. A döntés sérti az EU–Ukrajna társulási megállapodás azon pontját, amelyik kimondja, hogy Kijev nem szakíthatja meg energiahordozók tranzitját a közösség tagjainak irányába. “A megállapodás kiköti, hogy ilyen esetben a kárvallott tagállam azonnal konzultációs eljárást indíthat, amelyben az Európai Bizottság köteles őt képviselni. Ha nem sikerül dűlőre jutni, akkor lehetőség van egy választott bíróság létrehozására és negyven napon belül eljárás lefolytatására, s ha így sincs megoldás, akkor az EU jogosult arra, hogy ne teljesítse egyes szerződéses kötelezettségeit, például a vámmentesség terén" – áll a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményében.
– vélekedett Juraj Blanár szlovák külügyminiszter.
S miközben Blanár felszólította az Európai Bizottságot, hogy ne halogassa döntését a Pozsony és Budapest által kezdeményezett konzultációs eljárásban, az EB meglepő döntést hozott. Előzetesen arra a következtetésre jutott, hogy az Ukrajnán át érkező Lukoil-szállítások ügyében nem tűnik indokoltnak a sürgős konzultáció, mivel jelenleg nincs jele az ellátás biztonságát érintő közvetlen kockázatoknak – jelentette ki az uniós bizottság illetékes szóvivője.
Brüsszelből úgy látják, a két érintett országban nincs jele annak, hogy „közvetlen kockázat fenyegetné az ellátás biztonságát". Érdekes, hogy jobban tudják, mint Pozsonyban vagy Budapesten.
Természetesen óhatatlanul felmerülhet a kérdés, Volodimir Zelenszkijt vajon miért éppen most kezdte zavarni, hogy honnan van a Barátság kőolajvezetéken átáramló kőolaj? Hiszen a háború már két és fél éve tart, miközben a kőolajtranzit zavartalanul működött.
A választ Inna Romanivna Sovsun volt ukrán oktatási miniszter, a Golosz párt parlamenti képviselője adta meg a Politico hasábjain.
Mármint Szlovákiával és Magyarországgal. Viszonylag ritka a politika világában az ennyire őszinte hang.
Kijev így szeretné észre téríteni Budapestet a fegyverszállításokat illetően – írja a Politico. Persze, ez nem zsarolás. Legalábbis az ukránok szerint. Nem zsarolás az orosz Lukoil cégre vonatkozó, Szlovákiát és Magyarországot érintő kőolajszállítási korlátozás – jelentette ki az üggyel kapcsolatban nyilatkozva Mihajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadója. Podoljak szerint ugyanis Magyarország és Szlovákia nem annak érdekében cselekszik, hogy béke legyen Ukrajnában, hanem ahhoz ragaszkodnak, hogy engedményeket kell tenni Oroszország számára.
Ez a lépés, éles fájdalompontokra gyakorolva nyomást, jól mutatja az Európai Unió geopolitikai színterén folyó bonyolult játszmákat és a regionális energiapolitika összetettségét.
Az Európai Unió helyzete ebben a viszonyrendszerben különösen bonyolult. Az Unió egyik oldalon támogatja Ukrajnát az orosz agresszióval szemben, ugyanakkor biztosítania kell(ene) az energiahordozók stabil áramlását a tagállamok felé.
A brüsszeli döntés, mely szerint nincs közvetlen ellátási kockázat, tovább súlyosbítja a feszültséget a tagállamok és az Unió között, hiszen Pozsony és Budapest egyértelműen érintettnek és veszélyeztetettnek érzi magát.
Az energiaellátás biztonságának kérdése az Európai Unióban mindig is kritikus pont volt. Az energiafüggetlenség eléréséhez az Unió diverzifikációs stratégiát követett, amelyben az alternatív energiaforrások kiaknázása és az energiahálózatok összekapcsolása kiemelt szerepet kapott. A most kialakult helyzet viszont rávilágít arra, hogy még mindig jelentős a függés az orosz energiaforrásoktól.
A történet másik fontos tanulsága, hogy az energiapolitika nemcsak gazdasági, hanem geopolitikai kérdés is. Az olyan infrastrukturális projektek, mint a Barátság kőolajvezeték, nem csupán gazdasági értelemben vett „életvonalak", hanem politikai eszközök is, amelyekkel nyomást lehet gyakorolni országokra és régiókra. Magyarország és Szlovákia helyzete jól mutatja, hogy az energiaellátás kérdése mennyire sérülékeny, és mennyire ki van téve a nemzetközi politika változásainak. A sztoriból viszont nem lesz egy orosz realista nagyregény: Szlovákiának 90 napra elegendő olajtartaléka van, ez idő alatt megoldást kell találnia a problémára, különben télre is elővehetjük a bicikliket.
Megjelent a MAGYAR7 32. számában.
