Fű alatt
„A futball a világ legnépszerűbb játéka és valamennyiünké. Mindenkinek jogában kell álljon, hogy játszhassa, nézhesse és élvezhesse anélkül, hogy kirekesztéstől, erőszaktól, megaláztatástól kellene tartania.” – vallja az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) és annak antidiszkriminációs partnere, a FARE szervezet.
Az ilyen és ehhez hasonló, nyilvánvaló kijelentések napjainkra mintha már kizárólagosan csak a bőrszínnel, származással, nemi identitással összefüggő szurkolói problémákhoz kapcsolódnának. Közben talán nem is tudatosítjuk, hogy mi, szlovákiai magyarok sem élvezhetjük kirekesztéstől mentesen a világ legnépszerűbb játékát.
A kiváltó ok korábban a zsidózás, a cigányozás, a románok és a szlovákok sértegetése, most pedig a homofóbnak ítélt megnyilvánulások voltak. Ezt már a FARE egyik vezetője mondta el a budapesti Nemzeti Sportnak és hozzátette, tisztában vannak azzal, hogy egy kisebb rendbontó csoport miatt mindenki pórul jár az ilyen kollektív büntetésekkel. Az UEFA azonban úgy tapasztalja, hogy a szurkolók csak ilyen büntetésekből értenek, s félő, hogy a stadionbezárásokat pontlevonások, majd akár kizárás is követheti.
Miközben a tévé, a rádió, a Facebook és az Instagram a focivilágnak a kirekesztésre adott negatív és pozitív válaszaitól hangos, addig tájainkon szép csendben, szó szerint hangtalanul zajlik egy másik kirekesztés, amely viszont már nem a bőrszín, a származás vagy a nemi identitás, hanem a nyelv alapján történik. Az UEFA és felkért megfigyelői azonban hallgatnak, illetve úgy tesznek, mintha semmi olyasmi nem történne, amit nyelvi diszkriminációnak, pontosabban a játék nézéséből, élvezetéből adódó kirekesztésnek lehetne nevezni.
Az, hogy egy „régi” vagy „hagyományos” kisebbség is sérelmet szenved, az a mostani, diszkriminációellenes összképbe valahogy nem fér bele.
Ja, hogy mert talán éppen az UEFA az, amelyik ezt a megkülönböztetést elköveti? Talán hihetetlen, de itt is érvényes, hogy a lámpa alatt tapogatózunk a sötétben.
Az európai futball zászlóshajója, és legvonzóbb prémiumkategóriás terméke a Bajnokok Ligája (BL) ugyanis csak Magyarországon nézhető magyarul.
Az UEFA ugyanis bevezette azt a nehezen érthető feltételt, hogy az egyes országokhoz kötődő sugárzási jogot nyelvhez is köti. A Magyar7 kérdésére az UEFA sajtóosztálya elmondta, hogy szlovákiai partnerük csak szlovák és cseh nyelvű közvetítésekre kapott jogot. A szlovákiai partner a Markíza televíziót és a TV Nova-t is működtető vállalkozói csoport.
Kérdéssel fordultunk a szlovákiai sugárzási jogokat gyakorló Markíza televízióhoz, hogy megérdeklődjük, tervezik-e a magyar nyelvű kommentár bevezetését a BL mérkőzéseinél.
Bár a kezdeti kapcsolatnál a Markíza szóvivője, Michal Borec nagyon szívélyes volt, választ nem kaptunk a feltett kérdésre, s azóta már telefonon sem érhető el.
Hasonló reakcióval találkoztunk az UEFA-nál is, amikor feltettük a kérdést, vajon nem találják-e a szlovákiai magyar közösség diszkriminációjának, hogy előlük minden irányból elzárják a magyar nyelvű mérkőzésközvetítést. A korábbi gyors válaszokat e kérdésünk után felváltotta a csend.
Kézenfekvő lenne azt mondani, hogy ha a pozsonyi adók nem mutatnak érdeklődést a magyar nyelvű sugárzás iránt, akkor a szlovákiai magyarok majd nézik a budapesti adók közvetítéseit.
A szlovákiai magyarság viszont ténylegesen mindkét oldalról el van zárva az anyanyelven közvetített meccsek nézésétől, hiszen a budapesti adóknak tiltja az UEFA, hogy a határon túlra is közvetítsék adásaikat. Ezt lapunknak adott válaszában a közkedvelt M4Sport adót működtető MTVA sajnálattal, de igazolta is.
Továbbra sem vált tehát világossá, hogy az UEFA miért köti nyelvi feltételhez a közvetítési jogokat.
Azt azonban megtudtuk, hogy ha a Markíza „nagyon akarná”, technikailag szinte semmi akadálya nem lenne annak, hogy választható nyelvként a magyart is beillesszék a közvetítéshez, hiszen ez a megoldás már más sportoknál, filmeknél bevett gyakorlat.
Senki sem tételezheti fel, hogy az UEFA valamiféle szándékos lépéséről lenne szó. Az azonban farizeusi visekedés, hogy egyik oldalon akár kis csoportok rendbontása miatt egész stadionokat üríttet ki, saját maga viszont szemrebbenés nélkül hoz létre olyan helyzetet, amely a teljes határon túli magyarságot rekeszti ki a játék nézésnek, követésének teljesértékű élvezetéből.
Az általunk megkérdezett emberi jogi szakértő, Petőcz Kálmán bizonytalan volt ennek megítélésekor, és elsősorban üzleti megfontolásokat látott a szelektív nyelvi lehetőségek mögött, bár hozzátette, hogy őt magát is bosszantja, hogy a mérkőzések nem követhetők magyar nyelven. Megjegyezte, hogy ha ez tényleges problémát jelent a szlovákiai magyarságnak, akkor a legjárhatóbb útnak azt látja, ha az itteni magyarság képviselői a két ország, Szlovákia és Magyarország megegyezését szorgalmaznák, hiszen az nehezen várható, hogy az UEFA kezdeményezzen változást az ügyben.
Megkerestük a Szövetség pártot is, ahonnan Magdeme Klára szóvivőtől kaptuk meg kérdéseinkre a választ. Ezek lényege, hogy szerintük
a mérkőzések magyar nyelvű közvetítése kereskedelmi és gazdasági kérdés, nem csupán nyelvi, ráadásul olyan összetett ügy, amiben lépni kell.
Tény, hogy már jó ideje történnek lépések, próbálkozások az ügyben, elsősorban a budapesti kormányzat részéről, sajnos mindezidáig kézzel fogható, de inkább füllel hallható eredmény nélkül.
A szlovákiai magyar focirajongók számára viszont bátorítólag álljon itt az Európai Bizottság kézikönyve a megkülönböztetés tiltásáról, amely leírja, hogy nem a kedvezőtlenebb bánásmód hátterében álló indíték, hanem annak hatása a fontos! Legyen az üzleti vagy jogi indíték, amelyre hivatkozva korlátozzák a szlovákiai magyarság egyenrangúságát, lényegtelen, bennünket elsősorban az érdekel, hogy mikor válhatunk egy olyan hétköznapi tevékenység során is egyenrangúvá, mint egy fociközvetítés. Az UEFA viszont húzza az időt, hiszen öt-hat év is eltelt a probléma első felvetésétől. Sárga laptól, kiállítástól vagy a játéktól való eltiltástól nem kell tartaniuk, hiszen bárki láthatja, ők a diszkrimináció elleni harcban–másutt–mindent megtesznek!
Megjelent a Magyar7 2021/42. számában.
