Eltűnő pénztárak, megválaszolatlan kérdések: mi lett a jegypénztári dolgozókkal?
Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy a Szlovák Vasústtársaság (ZSSK) miközben egyre inkább az online jegyvásárlás felé tereli az utasokat, több helyen megszüntette a jegypénztárakat. A vállalat ezt „optimalizációnak” nevezi, amely a megváltozott utazási szokásokhoz igazodik: saját adataik szerint ma már az utasok több mint 70 százaléka digitálisan vásárol jegyet. A kérdés azonban nemcsak az, hogy hol és hogyan lehet jegyet venni, hanem az is: mi történt azokkal az emberekkel, akik eddig a pénztárak mögött dolgoztak?
Mint ismert, korábban több vasútállomáson megszűnt a hagyományos jegypénztár, illetve csökkent a nyitvatartási idő.
A ZSSK-nál most arra voltunk kíváncsiak, hogy a jegypénztárak bezárása mennyire érintette a dolgozókat, vagyis megmaradt-e az állásuk.
A vasúttársaság válaszából kiderül, 2025-ben 20, 2024-ben pedig további 3 jegypénztár „optimalizációjára” került sor. Jelenleg 65 jegypénztár pont működik az országban.
Amikor azonban rákérdeztünk arra, hogy ezek a változások hány dolgozót érintettek, már jóval kevesebb konkrétum hangzott el.
A ZSSK válasza szerint
a jegypénztárakban dolgozók többsége továbbra is a vasúttársaságnál maradt, miközben átképzési és elhelyezkedést segítő programokat is alkalmaznak, vagyis segítenek új munkahelyet találni.
Ez azonban lényegében az egyetlen információ, amely az érintett munkavállalók sorsára vonatkozik. A társaság nem közölte, hány alkalmazottat érintettek a változások, mennyien kerültek át más munkakörbe, hányan távoztak a cégtől, és azt sem, hogy konkrétan milyen pozíciókba kerültek át az érintettek.
A vasút kommunikációjában következetesen az „optimalizáció” kifejezés szerepel. Ez a szó azonban sok mindent elfedhet: a hatékonyabb működéstől egészen a munkahelyek megszűnéséig. A válaszban hangsúlyos szerepet kap a digitalizáció: online jegyvásárlás, mobilalkalmazások, SMS-jegyek és alternatív értékesítési pontok.
Ezek azonban inkább a rendszer átalakulását magyarázzák, mintsem választ adnak a dolgozók helyzetére.
A kérdés tehát az, hogy ez az átmenet mennyire átlátható, és mennyire igazságos azok számára, akik eddig a rendszer működtetésében vettek részt.
A ZSSK hangsúlyozza, hogy társadalmi felelősséget visel, és a változásokat „emberi módon” hajtja végre. Ezek azonban általános kijelentések maradnak mindaddig, amíg nem társulnak hozzájuk konkrét adatok. Egy állami vállalat esetében pedig éppen ezek a számok lennének a legfontosabbak.
Az előző cikkben azt kérdeztük: hol vannak az ígért automaták. A válasz lényegében az volt, hogy helyettük más megoldások állnak rendelkezésre. Most azonban egy másik kérdés került előtérbe. Nem az, hogy hány pénztár szűnt meg, hanem az, hogy mi lett azokkal az emberekkel, akik ott dolgoztak. Erre a kérdésre egyelőre nincs egyértelmű válasz, de izgalmasan várjuk a folytatást.
