Miért utazunk drágábban a vonatokon? Ennek jártunk utána a Szlovák Vasúttársaságnál
Ahogyan arról korábban is írtunk, drágább lett a vonatjegy azok számára, akik személyesen, a jegypénztárban vásárolnak, miközben az applikáción keresztül megváltott jegyek kedvezőbb árúak maradtak. A vasúttársaság a döntést a digitális értékesítés előnyeivel indokolja, ugyanakkor egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy ez a gyakorlat nem hozza-e hátrányos helyzetbe az internetet nem használó utasokat. Ennek jártunk utána.
A probléma különösen az idősebb korosztályt, a digitális eszközökkel nem rendelkezőket, illetve azokat érinti érzékenyen, akik vidéken élnek és számukra a vasút alapvető közlekedési eszköz.
A digitális jegyvásárlás előtérbe helyezése és további információk kapcsán megkerestük a ZSSK-t azzal a kérdéssel, hogy tervezik-e jegyautomaták kihelyezését a vasútállomásokon, ahol az online jegyekhez hasonló feltételekkel, internet nélkül is meg lehetne vásárolni a menetjegyet.
A vasúttársaság azonban nem adott egyértelmű választ erre a kérdésre.
Válaszukban a jegyautomaták konkrét létezéséről vagy tervezett telepítéséről nem esett szó, helyette általános magyarázatot kaptunk a digitalizáció előnyeiről és az alternatív értékesítési csatornákról.
Ján Baček, a ZSSK szóvivője hangsúlyozta, a lakosság jelentős része már okostelefont használ, ezért a ZSSK elsősorban az Ideme vlakom (Vonattal utazunk) mobilalkalmazáson, valamint az online értékesítési csatornákon keresztül fejleszti a jegyeladást.
A szóvivő emellett alternatívaként említette az SMS-jegyet, valamint a jegyvásárlás lehetőségét a Szlovák Posta több mint 1 300 fiókjában. A válaszban ugyanakkor nem tért ki arra, hogy a vasútállomásokon tervezik-e jegyautomaták kihelyezését, és nem közölt sem állomáslistát, sem jövőbeli ütemtervet.
A digitalizációval párhuzamosan egyre több vasútállomáson szűnik meg a hagyományos jegypénztár, illetve csökken a nyitvatartási idő. Ez azt jelenti, hogy bizonyos településeken a személyes jegyvásárlás gyakorlatilag ellehetetlenül, miközben tudjuk, hogy az online vásárlás nem mindenki számára elérhető alternatíva.
Az eddigi információk szerint a dunaszerdahelyi, valamint a bellegszencsei (Podhájska) és diószegi (Sládkovičovo) vasútállomásokon már megszűnt a jegypénztár.
Különösen problémás ez azokon a vonalakon, ahol önkiszolgáló rendszer működik, nincs jegyvizsgáló, és a vonaton nem lehet jegyet vásárolni. Ezekben az esetekben az utas köteles már felszálláskor érvényes jeggyel rendelkezni, ellenkező esetben büntetésre számíthat, még akkor is, ha az állomáson sem pénztár, sem automata nem áll rendelkezésre.
A ZSSK válaszából világosan kirajzolódik, hogy a társaság hosszú távon a digitalizációra épít, miközben a hagyományos, helyben elérhető jegyvásárlási formák fokozatosan háttérbe szorulnak. Ez azonban alapvető kérdéseket vet fel egy közszolgáltatás esetében.
Joggal merül fel, elvárható-e minden utastól az internet, az okostelefon és a digitális jártasság megléte?
Miközben a pénztári jegy drágább lett, a jegypénztárak száma folyamatosan csökken és a vasútállomásokon jegyautomaták sem állnak rendelkezésre, sok utas számára így egyre körülményesebbé válik az utazás. Különösen azok kerülnek hátrányba, akik egyáltalán nem tudnak, vagy nem akarnak internetet használni, még ha igaz is, hogy a társadalom többsége, elsősorban a fiatalabb generáció, már a digitális térben mozog otthonosan.
Amennyiben azonban a társadalmi szolidaritás és a szociális érzékenység szempontjait is figyelembe vesszük, kimondható, a digitalizáció valóban fejlődést és hatékonyságot hoz, önmagában azonban nem oldja meg, sőt bizonyos esetekben erősíti a társadalmi különbségeket. A közszolgáltatások esetében ezért nem csupán technológiai előrelépésre, hanem tudatosan vállalt szociális felelősségre is szükség lenne.
