Eldőlt a Kult Minor-ügy első menete
Ha nem is kiütéssel, de mindenesetre "fölényes" győzelemmel zárult a szlovákiai nemzeti közösségek kulturális támogatását biztosító alap, a Kult Minor igazgatóválasztásának az első menete. A győztes a kulturális tárca, mert a verseny nem elsősorban az igazgatói posztra pályázók, hanem a kulturális kormányzat és a szlovákiai nemzeti kisebbségek között zajlott.
A tizenöt szlovákiai kisebbség képviselőinek talán fel sem tűnt, hogy másfél éve Martina Šimkovičová (SNS) kulturális miniszter asszony milyen gyorsan letett a Kult Minor önállóságát és jogalanyiságát megszüntető terveiről.
Emlékeznek még? 2024 januárjában a kormányfő hivatalában volt egy találkozó, ahol a miniszterelnök és a magyar politikusok előtt a miniszter asszony fenntartások nélkül lemondott erről a tervről.
Akkor a ma7.sk portálon olvasható tudósításunkban a következőket írtuk: „A közel egyórás találkozó apropóját az adta, hogy a kulturális tárca meglebegtette, a kisebbségi kultúrát finanszírozó Kult Minor alapot összevonják a nem nemzeti kisebbségekkel foglalkozó alappal. Ez az elképzelés széles szakmai ellenkezést váltott ki a kisebbségek képviselői körében. A kormányhivatalból származó híreink alapján a probléma már akkor megoldódott, amikor a találkozó még ténylegesen el sem kezdődött. A kormányfő ugyanis egy másik fontos tárgyalás miatt késett, s a várakozás idejét kihasználva a miniszter asszony megbeszélte Forró Krisztiánnal és Horony Ákossal, hogy az összevonási tervről lemondanak. Később, már Robert Fico kormányfő jelenlétében megismétlődött ez a bejelentés. A továbbiakban Martina Šimkovičová miniszter asszony jelenléte nélkül folytatódott a tárgyalás.”
Képzeljük csak el, a miniszterelnök késik, várnak rá és hogy ne múljon kihasználatlanul az idő, megegyeznek, bár ez a „megegyezés” inkább a tervről való feltételek nélküli lemondást jelenti Šimkovičová részéről. Aztán megérkezik a kormányfő, és immár az ő jelenlétében is megismétlik, hogy minden rendben, az összevonás terve ejtve. Ezután Martina Šimkovičová szót kér és jelzi, hogy ilyenformán rá itt a továbbiakban már nincs is szükség és elhagyja a helyiséget. Visszatér a minisztériumba, magához hívatja hivatalvezetőjét, Lukáš Machalát, rákacsint és azt mondja, a fiúk hittek nekem. Aztán hozzáteszi, hogy indulhat a B terv!
Akár így is lejátszódhatott annak a tervnek az előkészítése, amelynek egyes elemei immár ez év július elsejével váltak láthatóvá, és amely minden részletében magán viselte a „ha megszerezni nem tudod, legalább tedd rá a kezed” felfogás jegyeit.
A minisztérium csúcsvezetői – mint a megfelelő pillanatra végtelen türelemmel várakozó mohawk indiánok – csendben kivárták a Kult Minor új igazgatójára kiírt pályázat közzétételének szinte az utolsó lehetséges napját, július elsejét, majd a pályázatot nehezen elérhető, de a törvény által nem tiltott módon közzétették azzal, hogy minden további időpont (a pályázatok leadása, a minisztériumi meghallgatás) szintén a törvény által még tolerált utolsó előtti pillanatra került.
Az időzavar mellett a nyilvánosság teljes kizárása jelentette a másik problémát. A minisztérium titkolta, hogy kik pályáztak, kik lesznek a bíráló bizottság tagjai és maga a meghallgatás is az érdeklődők és a sajtó teljes kizárásával zajlott le, mint ahogy a pályamunkák, illetve azok értékelése is hírzárlat alá esett. Milan Pilip, a kormány mellett működő kisebbségi kamara ruszin nemzetiségű elnöke lapunknak meg is jegyezte, hogy ekkora titkolózás általában azt sejteti, hogy előre eldöntött játszmáról van szó, és csak a formális lépéseket kell megtenni, hogy a törvény betűje be legyen tartva.
Aztán kiderült, hogy a minisztérium a pályázatok elbírálásánál és a meghallgatásnál sem hagyott semmit a véletlenre. Vélhetően hatalmi szóval kizárták a Kult Minor dolgozói által javasolt döntnököket, s az így öttagúra zsugorodott bizottságba csak egy kisebbségi képviselőt hívtak meg, aki mellé odaültettek négy minisztériumi dolgozót.
Akkora önuralomra azonban a minisztériumot vezető kettős nem volt képes, hogy ne fricskázza meg a magyarokat, a bizottság elnökévé ugyanis azt a Ľubica Strážayovát tették meg, aki a szlovákiai magyarság körében csak „nyelvrendőrségként” emlegetett államnyelvi részleg igazgatónője, aki az SNS listáján indult a választásokon, tapasztalt funkcionárius, aki nyíltan vállalja, hogy elismeri a Tiso-féle Szlovák Államot. Az természetesen mindenkinek demokratikus joga, hogy valamelyik legálisan működő párt tagja vagy szimpatizánsa legyen, azt azonban kisebbségellenes megnyilvánulásnak tartjuk, hogy egy ilyen személy bekerülhet a kisebbségi intézményről döntő bizottságba, sőt elnökévé is megteszik. Miközben a minisztériumnak van kisebbségi kultúrákkal foglalkozó részlege, de onnan egyetlen tagot sem jelöltek a bíráló bizottságba!
A meghallgatás július 24-én lezajlott, amelyen a nyilvánosság részéről nem vehetett részt senki. Kállay András, a bizottság egyetlen kisebbségi tagja határozottan kijelentette, hogy a meghallgatás és annak többségi értékelése elfogult volt.
A minisztérium képviselői két munkanapon belül ígérték az eredmények postázását, ez azonban nem történt meg.
Az óra viszont ketyegett, a naptár egyre közelebbinek mutatta augusztus 1-jét, amikor is az új igazgatónak el kell foglalnia posztját. Július 30-án a Magyar Szövetség a főügyészségéhez fordult a méltatlanul és szakszerűtlenül lefolytatott pályázat miatt, kérve annak törvényességi felülvizsgálatát. Gubík László pártelnök azt is várja a beadványtól, hogy a főügyészség új pályázat kiírására kötelezi a minisztériumot, amely viszont továbbra sem hirdeti ki a pályázat győztesét, sem az új igazgató beiktatásának a napját.
Elérkezik a vízválasztó, augusztus 1-je, a minisztérium veszi a fáradságot és leereszkedik az információt váró kisebbségekhez és közli, hogy augusztus elsejével az új igazgató belépett a munkahelyére.
A bejelentés után a kormány mellett működő kisebbségi kamara elnöke, Milan Pilip közölte, augusztus első hétfőjén szintén beadvánnyal fordul a főügyészséghez a pályázat körülményeinek a felülvizsgálata érdekében, és ehhez kéri a tanács többi tagjának a támogatását is. A ruszin Pilip korábban már elmondta, hogy a kinevezett új igazgató, Ján Štovka ruszinként számukra ismeretlen, elsősorban fotósként volt ismert. Milan Pilipnek egy óra leforgása alatt sikerült a beadvány támogatásához összegyűjtenie hat nemzeti közösségből tíz aláírást.
Az igazgató kinevezve – dörzsölhette össze tenyerét a SNP térre néző miniszteri iroda ablakánál Martina Šimkovičová vagy Lukáš Machala. A vélhetően gondosan felépített tervvel úgy zárták ki a róluk szóló döntéshozatalból a nemzeti közösségeket, hogy azoknak még reagálniuk sem marad elég idejük, az egyik visszásság után máris jött egy újabb.
A minisztérium minden lépése tükrözte azt a törekvést, hogy a nemzeti közösségek maradjanak ki az igazgatóválasztás folyamatából. És pontosan ez az eljárás alapvetően elutasítandó része, hogy a többségi nemzet döntsön a kisebbségi kérdésekben, ráadásul már az önkormányzatiságnak a látszata nélkül. Ha a főügyészség a kisebbségeket érintő törvények szellemisége szerint dönt majd, akkor a beadványok sikeresek lehetnek. Ha csak a törvény betűjét nézi, akkor a győzelem kétesélyes. Šimkovičová és Machala abban bíznak, hogy az évi nyolcmillió euró kisebbségi kultúrára szánt támogatásról döntő intézménynek továbbra is a csalárd módon választott igazgató lesz a vezetője. Aki azt hitte, hogy a miniszter asszony másfél éve csak úgy, ingyen és minden feltétel nélkül lemondott erről, az most leckét kapott a gátlástalan politikai érdekérvényesítés mikéntjéből.
A meghatározó nemzeti közösségek, köztük a számbelileg legdominánsabb magyar közösséggel várjuk a folyamat második felvonását, bízva abban, hogy alapvetően változik meg a mostani, abszurd és botrányos helyzet!
Megjelent a Magyar7 2025/31. számában.
