Egyre több országban soroznak vagy soroznának
E sorok írója ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelyet még besoroztak a komáromi Tiszti Pavilonban, ahol a Járási Katonai Parancsnokság működött, ezt követően pedig meghitt levélkapcsolatban álltunk, félévente érkeztek a hadkiegészítő parancsnokság jellegzetes, kék sávos borítékjában a levelek, hogy ha nem viszem be az iskolalátogatási igazolást, akkor biz’ elvisznek katonának.
Mivel már akkor is módfelett érdekelt a jog, és, kezdő bölcsészként nemcsak nagy hevülettel írtam korai zöngeményeim alá/mögé láb- és végjegyzeteket, hanem hasonló szenvedéllyel olvastam is ezeket, s olvasom a mai napig, végül valahogy csak sikerült megoldani, hogy 2005 nyaráig, mikor is Juraj Liška akkori védelmi miniszter a Pohoda fesztiválon vezényelt oszoljt a potenciális regrutáknak, „
ahogy ezt a Sárga a csikó című nótában ordítjuk, adekvát környezetben, kidagadt nyakerekkel, immár nyakkendő nélkül kigombolt ingben, hajnaltájt. Már deresedő fejjel olykor – persze, azért nem túl gyakran – sajnálom, hogy ez a „generációs élmény” nekem kimaradt, de azért annyira nem.
Sok országban azonban soha nem is törölték el sorkatonai rendszert. Másutt az orosz-ukrán háború 2022-es kitörése óta intenzíven foglalkozni kezdtek a visszaállításával. És olyan is van, ahol ezt már meg is tették, mint például legutóbb Horvátországban. Összeállításunkban áttekintjük, az egyes európai országokban hogyan viszonyulnak a sorkatonaság kérdéséhez.
A legtöbb közép- és nyugat-európai ország a professzionális hadsereget tartja alapnak, de a kötelező szolgálat kérdése ismét napirendre került. Azokban az országokban, melyek egyaránt tagjai az Európai Uniónak és a NATO-nak, a helyzet vegyes képet mutat, bár többségben vannak a sorozás nélküli országok.
A visszaállítások talán leglátványosabb példája Szlovákia legkedvesebb nyaralóhelyén, Horvátországban zajlott. Akik a tengerparton fekve a helyi sajtót is tanulmányozták, láthatták, élénk vita folyik a sorkötelezettség visszaállításáról, ám a múlt hónapban végül erős politikai konszenzussal fogadta el a parlament. A végrehajtás mikéntje kapcsán azonban még vannak kérdőjelek. Horvátország mellett Németországban is beszédtéma a sorkatonaság visszaállítása, de ez már nem az a szellemi közeg, melyben Carl von Clausewitz megírhatta főművét. Szegény valószínűleg forog a sírjában a Bundeswehr állapotát látva, szóval a német törekvések óvatosan kezelendők. Északi szomszédainknál, Lengyelországban is egyre intenzívebben téma a közéletben a sorkatonaság visszaállítása, bár társadalmi támogatottságot nem élvez.
Az említetteken felül, azon európai országok körében, amelyek egyaránt EU- és NATO-tagállamok, Dániában, Görögországban és Svédországban van még sorkatonaság. A disznóikat nálunk tenyésztő dánok jövőre a férfiak esetében a sorkatonaságot 4-ről 11 hónapra növelik, illetve kiterjesztik a nőkre is. Eddig számukra ez önkéntes volt.
A görögök a szomszédos Törökországgal való, mondjuk így, nem mindig rózsás kapcsolatuk okán tartották fenn a sorkatonai rendszert a 19-45 éves férfiak számára, melynek időtartama 9-12 hónap.
Svédországban 2017-ben állították vissza a 2010-ben beszüntetett sorkatonaságot, így a svéd suhancok nem sokáig örülhettek a behívó elmaradásának, érdekesség, hogy nemre való tekintet nélkül állították vissza. Ennek ellenére mégsem visznek ez mindenkit, hanem egy kormányzat által meghatározott szelekciós mechanizmus dönt a kiválasztásról.
Két EU-tagország nincs a NATO-ban. Ausztria megőrizte a kötelező férfi sorkatonaságot és alternatív civilszolgálatot, míg Málta kisebb, teljesen önkéntes erőket tart fenn, mely inkább homeopátiás jellegű.
Ami pedig az EU-n és NATO-n kívüli országokat illeti, a nyugat-balkáni térségben és a posztszovjet országokban különösen markáns a mozgás. Szerbiában 2024–2025 során kormányzati bejelentések alapján ismét előtérbe került a kötelező, rövid, 75 napos szolgálat terve: a hivatalos magyarázat a honvédelmi kapacitások gyors növelése és a fiatalok alapképzésének biztosítása. A szerb programról szóló helyi tudósítások részletezik, hogy a tervek generációs határokat és kivételeket is tartalmaznak, miközben a társadalmi fogadtatás vegyes.
Andorrának nincs hadserege, a Monacóban a Herceg Csendőrei (Compagnie des Carabiniers du Prince) leginkább protokolláris eseményeken díszelegnek, a törpeállamok közül San Marinónak sincs hadserege. A vatikáni Svájci Gárdáról korábban már többször írtunk, fontos hangsúlyozni, hogy az egyébként nagyon veszélyes alabárdok mellett vannak azért gépkarabélyaik is, szóval ez nem egy operetthadsereg, hanem a francia és a spanyol idegenlégió mellett Európa harmadik olyan fegyveres testülete, amely külföldiek katonai szerepvállalására épít.
Oroszországban és Ukrajnában értelemszerűen van sorkatonaság, erről sokat írtunk 2022 óta, így ezt talán nem is kell mélyebben fejtegetni.
Szintén van sorkatonaság Belaruszban, de hát itt még KGB is van..., Grúziában vagy Georgiában, kinek hogyan tetszik, de a sorkatonaságot ez nem befolyásolja, Moldovában és a földrajzilag Ázsiához tartozó, ugyanakkor történelmi és kulturális okokból gyakran az európai országok közé sorolt Örményországban is.
Európa tehát nem egységes módon reagál: a sorkötelezettség egyes országokban visszatér, máshol korszerűsítik a tartalék- és toborzási rendszereket, mint például Szlovákiában is. A tendenciák azt mutatják, hogy a jövőben a kompromisszumos modellek – rövid, célzott alapkiképzés önkéntes-kötelező keverékével, és a civileknek biztosított alternatívákkal – lesznek a legvalószínűbbek Európa sokszínű katonai térképén.
