Drágább építkezés, önkormányzatoktól elvett jogkörök
Még a Dzurinda-kormány idejében, az ezredfordulón jutottunk oda, hogy az önkormányzatok számos jogkört kaptak meg az addig atyáskodó államtól. Így például az iskolák és az óvodák üzemeltetését és az új épületek építésének engedélyeztetési folyamatát.
Ezekben az ügyekben minden józan belátás szerint nyugodtan születhetnek helyi szinten a döntések. A Heger-kormány azonban ennek ellenére egy törvénymódosítással megszüntetné a községek építésügyi hivatalait, helyette egy külön állami hivatalt hozna létre pozsonyi székhellyel, járási irodákkal, arra hivatkozva, hogy így majd gyorsabb lesz az engedélyeztetési eljárás.
Az önkormányzatok erősen bírálják a tervezetet, hiszen így gyakorlatilag minden eszköz kikerül a kezükből, és nem lesz befolyásuk arra, ki mit építhet az adott településen, hiszen a beruházó mindent elintézhet a központban.
Az államszocializmus évtizedeiben az egypárti diktatúra összefonódott a paternalista, atyáskodó állammal, amely mindenről dönteni akart. Két évtizednek kellett eltelnie a rendszerváltozás után, hogy a döntések azon a szinten születhessenek, akikről a döntések szólnak. Ennek kapcsán kialakítottak háromezer kis hivatalt a községekben. Ezt hívják szubszidiaritásnak, ami a modern polgári állam szerveződésének egyik fontos elve.
A szubszidiaritás először XI. Pius pápa 1931-ben megjelent Quadragesimo anno kezdetű enciklikájában fogalmazódott meg. A kifejezést magyarra a kisegítés elveként szokás fordítani, ami azt jelenti, hogy ha egy feladatot a személy vagy a közösség helyi szinten meg tud oldani, arról nem szabad magasabb szinten (esetleg az érintettek kihagyásával) dönteni. A szubszidiaritás ma is szervező erővel bíró társadalomfilozófiai alapelv, a kereszténydemokrácia és az Európai Unió egyik alappillére.
A kis elméleti kitérővel arra kívántunk rámutatni, hogy a szóban forgó törvénymódosítás nem csupán néhány polgármester jogkörének a megnyirbálását jelentené, hanem az adott település közösségétől vonná meg a jogot, hogy saját hatáskörben dönthessen a szűkebb közösséget érintő ügyekről. Belegondolni is rossz, hogy
ezzel a lépéssel visszatérne a kommunista atyáskodó állam szelleme.
,Teljes mértékben érthető, hogy a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása felemelte a hangját. Az már kevésbé, hogy
a szlovákiai pártok közül eddig miért csak a magyar pártok koalíciója, a Szövetség tartotta fontosnak, hogy megszólaljon a kérdésben, amely mélyen sérti a jogállamiság alapelveit.
És nem csak azt.
Ez a törvénymódosítás a durva centralizáción és az önkormányzati jogkörök megnyirbálásán túl drágább építészeti eljárást hozna magával, ami egyben a korrupció melegágya lenne.
Felborítaná az eddig fennálló egyensúlyt az önkormányzatok és az ingatlanfejlesztők között, láthatóan az ingatlanfejlesztőknek kedvezve. Az önkormányzatnak szinte semmi eszköz nem maradna a kezében, csupán a területrendezési terv, viszont az ingatlanfejlesztőnek alternatívákat kínálna akár a területrendezési terv felülírására is.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy jóval egyszerűbb lenne egy szemétégetőt, vagy egy nagy kapacitású sertésfarmot megépíteni bármely község területén.
A Szövetség szakpolitikusai szerint a vonatkozó törvény valóban alapos ráncfelvarrásra szorul, hiszen a jelenleg hatályos szabályozás egy 1976-ban született törvény foltozgatott verziója. Tényleg elavult, például az illegális építkezések problémáját sem tudja kezelni. A készülő módosítás azonban igen ellentmondásos, hiszen a kormány ugyan a korrupcióellenességet tűzte a zászlajára, de ebben az esetben ezzel ellentétesen cselekszik, mivel a rendszer magában hordozza a korrupció lehetőségét, és a centralizációval a pénzügyi csoportok érdekeit szolgálják – állítja Tóth Marián, Tardoskedd polgármestere.
A kormány azt ígéri, lerövidítik az engedélyeztetés folyamatát. Ez támogatható célkitűzés, viszont az alacsony hivatalnokszámmal felálló központi hivatal várhatóan nem lesz képes időben megbirkózni a kérvények tömkelegével.
Az engedélyeztetési eljárás így nemcsak lassúbb lesz, hanem jóval, akár hússzor drágább is. Egy nagyobb családi ház esetében a többletkiadás elérheti akár az 1300 eurót is.
Egyrészt azért, mert az illetéket immár az épület feltételezett értékéből számítanák ki, másrészt, mert az épület utáni felelősséget áthelyeznék a projektánsok körére. Márpedig ezek száma jóval kisebb lesz az eddigi tervezőkénél, tehát várhatóan drágábban nyújtják majd a szolgáltatásaikat.
A módosítás előkészítésének folyamata is visszás, hiszen a szaktárcától a javaslat megfogalmazását Štefan Holý, a Sme rodina által jelölt miniszterelnök-helyettes vette át. Láthatóan olyan fontos törvényről van szó, amelyet a Sme rodina nem szeretett volna kiengedni a kezéből. Meglehetősen érdekes Štefan Holý érvelése, miszerint az önkormányzatok örömmel megszabadulnának ettől a jogkörüktől, mivel az önkormányzati építészeti hivatalok költségeinek 60 százalékát amúgy is a községeknek kell állniuk.
Saját maga is elismerte,
az építészeti eljárásokra az állam lakosonként 1,1 eurót folyósít, a valós költségek viszont 2,4-2,5 euró között mozognak.
Farkas Iván, az MKP szakmai alelnöke gyakorló polgármesterként ezt a felvetést vitatja. Szerinte
az önkormányzatok örömmel kiegészítik a szükséges forrásokat, álláspontja szerint a kompetenciák szűkítése helyett az önkormányzatok döntési jogköreinek a kibővítésére lenne szükség.
– vélekedik Mózes Szabolcs, az Összefogás elnöke. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy amikor a Dzurinda-kormány a községek kezébe adta az építkezések engedélyeztetését, nem teljesen szakította el azt az államigazgatástól, hiszen a járási hivatalok szintén részt vesznek a döntésben, valamiféle fellebbviteli jogkörrel bírnak. Vagyis a dilemma továbbra is fennmarad: egy építkezési eljárásnál mi a fontosabb: az építkező érdeke, az üzlet, az ingatlan ára, vagy a közösség érdeke és az új épület hatása a környezetre?
Őry Péter, Csallóközcsütörtök polgármestere szerint más szempontból is nagy kockázatot jelent a Štefan Holý törvényalkotásért felelős miniszterelnök-helyettes által kidolgozott tervezet.
vélekedik a csallóközcsütörtöki polgármester.
Őry Péter és munkatársai a Pro Civis polgári társulásban már évek óta nyomon követik, milyen demográfiai változások történnek a Pozsonyt övező járások településein. A betelepülési hullám Őry szerint előbb a Szenci járást érintette 1996–97-től kezdve, majd az ezredfordulót követően már a Felső-Csallóköz Dunaszerdahelyi járásához tartozó községeibe is egyre gyorsuló ütemben indult meg a betelepülés. A Pozsonyhoz közel eső településeken egyre-másra épültek az új lakónegyedek.
Őry hangsúlyozza,
Őry szerint ezért sem mindegy, hogy az építésügyi törvény tervezett módosítása megszüntetné a települések építésügyi hivatalát, az ingatlanfejlesztésekről szóló döntést lényegében átadná a járási hivataloknak és az ingatlanberuházóknak.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/21. számában.
