Domonkos Andor kutatóorvos: Az elhalasztott műtéteknek nagy lesz az ára
Hatodik hete élünk rendkívüli körülmények között. A koronavírus-járvány átírta mindennapjainkat, aggódva várjuk a napi új fertőzöttek és halottak számát. Titokban pedig abban reménykedünk, lassacskán lazítanak a szigorú korlátozásokon és visszakapjuk a régi életünket, társas kapcsolatainkkal együtt. A jelenlegi helyzetet boncolgattuk és jövőt próbáltuk megjósolni Domonkos Andor kutatóorvossal.
Egy korábbi beszélgetésünkkor elmondta, arra kell leginkább ügyelni, hogy a koronavírus ne jusson be a fekvőbeteg osztályokra és az idősotthonokba. Most pedig ez történt Szlovákiában és Magyarországon is. Ez mit jelent, jobban fog terjedni a fertőzés vagy több lesz a halálos áldozata?
A rendelkezésünkre álló adatokból az olvasható ki, hogy ez a fertőzés – hasonlóan a többi, náthát okozó vírushoz - túlnyomórészt a már hosszú ideje más betegségek miatt szenvedő, legyengült, sokszor halálos kórban szenvedők körében növeli az elhalálozást. Ők nagyrészt, de nem kizárólag, idős emberek. Az elmúlt évek olaszországi adatait megnézve például az influenza és influenzaszerű betegségek rovására írt halálesetek 96%-a 65 évesnél idősebbeket érintett. Várhatóan e járvány következtében is hasonló arányra számíthatunk. A halálozás aránya a teljes populációra vetítve is valószínűleg hasonlóan alakul: egy influenzaszezonban évente változóan 40 és 70 közötti halálesetet regisztráltak, 100 ezer olaszországi lakosra számolva. A jelenlegi járvány most fogja elérni a 40-es halálozási értéket. Mivel az elhunytak zöme egyéb, meglévő betegsége miatt már élet-halál harcot vívott, egy ilyen típusú járvány veszélyességét nem önmagában az elhalálozásokból, sokkal inkább a várhatóan egészségben eltöltött évek, esetleg a várható élettartam csökkenéséből érdemes megítélni. Ennek korrekt meghatározása bonyolult statisztikai feladat, még csak durva becsléseket lehet tenni az új koronavírussal kapcsolatban.
Jelentős élettartam-csökkenést várhatóan nem okoz. (Ritkán azonban egészségesnek tűnő emberek is belehalnak, ezt nehéz társadalmi szinten elkerülni, és ne feledkezzünk el, hogy náluk lehet olyan ritka mutáció, ami fokozottan érzékennyé teszi őket az adott fertőzéssel szemben.)
Alapbetegségeik és az összezártság miatt tehát az idősotthonok és elfekvő osztályok betegei az utóbbi évtizedekhez hasonlóan fokozottan veszélyeztetettek az idei, újfajta vírusterjedést is hozó náthajárványban. Viszont azt is fontos látni, hogy közülük sokan – sajnos – e vírus nélkül is hamarosan életüket vesztették volna. Az összezárt beteg emberek körében minden bizonnyal nagy sebességgel végigterjed ez a vírus is. A terjedés sebességére azonban a velük nem érintkezők körére vonatkoztatni nem lehet ebből, amennyiben az alapvető higiéniai szabályokat betartották.
Az egyik tévéműsorban a minap arról beszéltek, hogy ha az időseket hosszabb időre bezárják, szigorú vesztegzárba helyezik és szeretteikkel nem tarthatják a kapcsolatot, az sokuknál depressziót és ezzel együtt az immunrendszer legyengülését okozhatja. Ez pedig igencsak kedvez a vírusnak. Felvetődik hát a kérdés, meddig kell még az időseknek nélkülözniük hozzátartozóikat, valóban megvédheti őket a fertőzéstől a távolságtartás?
Időskorban valóban az egyik legfontosabb kóroki tényező az izolációs szorongás. Ha szó szerint vesszük a vírusterjedés leállítását, valóban a minél teljesebb izoláció lehet a megoldás.
Ha szeretnénk segítséget adni, a kontaktust nem kerülhetjük el, a társadalmi izoláció nem lehet jó megoldás. Ha nem tudunk segíteni, akkor – urambocsá – a társadalmi kontaktus e nézőpontból akár felesleges is lehet, és az izoláció önmagában jobb, mint részt venni a társadalomban. Szerintem erről a szempontról nem szabad teljesen elfeledkeznünk, ez azt jelenti, nem elégedhetünk meg pusztán a vírusterjedés megállításával. Az emberi életminőségre, egyéb veszélyekre is oda kell figyelnünk.
Több romatelepen is, ahol az emberek összezsúfolva élnek, felbukkant a fertőzés. Ezeket vesztegzár alá helyezték, katonai őrizet mellett, biztosítva az élelmiszer-utánpótlást az ott élőknek. Meg lehet ezzel akadályozni a vírus terjedését?
Hasonlót mondanék, mint az idősek izolációjának esetére. Ha úgy érzi a társadalom, hogy úgysem tud semmilyen érdemleges módon segíteni nekik, akár még megoldás is lehet, hogy onnan ne jusson ki a vírus. Szerintem azonban a nyomortelepek lakóinak emberi méltóságát szem előtt tartva, az elérhető legjobb egészségügyi segítséget kell megadni, hasonlóan azokhoz, akik vagy akiknek esetleg luxusapartmanokat bérelnek. Hosszútávon meg természetesen az elérhető legjobb ellátást kell fejleszteni, megfelelő kapacitást és tartalékot beépíteni.
Szlovákiában a múlt héten már engedélyezték az elhalasztott tervezett műtétek egy részének elvégzését. Nagy kérdés persze, kik lesznek azok szerencsések, akiket megoperálnak. Félő, hogy néhány súlyos szív- vagy rákbeteg már kiesett a várólistáról, hiszen nem bírta kivárni a műtétet. Vajon megjósolható, mennyi közvetett áldozata lesz a járványnak?
Nagyon nehéz ezt megjósolni, de igencsak magas számra kell számítani. Sajnos, ez az elmúlt hónap európai intézkedéssorozatainak vélhetően legnagyobb ára.
Olyan sebészeti műtéti megoldásokat vezettek be – elővigyázatossági szempontokból –, amelyek már évtizedek óta túlhaladottak. Az ilyen módon megműtött emberek túlélése valószínűleg nagy mértékben nem fog csökkenni, de a felgyógyulás ideje jelentősen meghosszabbodik, s komplikációk is gyakrabban fordulhatnak elő. Ne feledkezzünk el arról sem, hogy a fogászati ellátás lényegében összeomlott. A járvány végső mérlegébe ezeket is bele kell majd számolni.
Szlovákiában nagyjából 5 hét alatt érte el nyilvántartott fertőzöttek száma az 1000-ret, a halottak száma is viszonylag kevés, más országokkal összehasonlítva. Miről árulkodik ez a szám? Arról, hogy kordában van tartva a járvány, vagy most jön a neheze, esetleg azt, hogy visszavonulót fúj?
A koronavírushoz köthető elhalálozások mellé fontos lesz megnézni a más, náthát okozó vírusok haláleseteit is. Ezeket eddig is egy kalap alá sorolták a statisztikában. Az intenzív osztályon a legrettegettebbek vírusok valószínűleg a herpes-vírusok, szintén veszélyes tüdőgyulladást okozhatnak a lélegeztetett betegek körében. Ezeket együtt nézve értékelhetjük majd ennek az új koronavírusnak a veszélyeit is. Mindenesetre látszik, hogy megjelent egy új, eddig nem létező vírusfajta, amire számítani kell majd az intenzív ellátásban is. Nem jelenthetjük ki még, hogy már el is tűnt ez a koronavírus, csak mert régiónkban nem halnak meg ezrek a fertőzöttek közül. Oda kell rá figyelni, hasonlóan, mint a korábbi évek náthajárványaira is. Azokat sem lett volna szabad alulbecsülni, sem a következőket túlmisztifikálni.
Végezetül egy nagyon fontos, mindenkit érdeklő kérdés: Vajon meddig fog még tartani a rendkívüli állapot és mikor vehetjük le végre a gyűlölt szájmaszkokat, aminek viselése Szlovákiában a lakáson kívül kötelező?
Egyre több ponton enyhítenek a szabályokon, persze másokon meg szigorítanak, de még egészen biztosan hetekig nem lesz jelentős változás a mindennapi életben.
Persze ilyen esetben a gazdasági áldozat nem munkanélküliségben, hanem kutatás-fejlesztésre fordított pénzben értendő. A szájmaszkviselés terhe szerintem elenyésző az államok, megyék, önkormányzatok pénzügyi terheihez képest. Lehet, hogy a jövőben hajlandóak leszünk ennek legalább csak egy töredékét az ismeretlen kutatására, megismerésére és hatékony leküzdésére fordítani?
