Döcögős a szlovák oltási program
A kezdeti vakcinahiány után hamarosan egy újabb, egészen más jellegű problémával kell szembenézniük az illetékeseknek. Egy olyan kihívással, amelynek a kezelésére egyelőre még különösebb terveik sincsenek, pedig a helyzet bármikor ráéghet a körmükre. December utolsó hónapjaiban, amikor a szlovák oltási kampány döcögve, csikorogva és fekete kipufogófüstbe burkolózva, de végre elindult, az optimisták azt remélték, áprilisra, májusra nagyjából rendben lesznek a dolgok, az emberek nagy része megkapja a maga vakcináját.
A körülmények és a politikai érdekek persze meghiúsították ezt az utólag már egyértelműen hurráoptimistának nevezhető célnak az elérését.
Legfeljebb néhány szakértő figyelt fel egy másik problémára, amellyel – s ez valahol talán érthető is – senki nem számolt, amikor néhány ezer vakcina érkezésének is örülni lehetett. Hiába figyelmeztettek, a technikai akadályokat előbb-utóbb elhárítják, és ha késéssel is, de megindul a vakcinadömping.
Az oltakozási kedvet azonban a bányászbéka feneke alól nem lehet csak úgy a napvilágra hozni. Ahhoz egy jól felépített, kellő intenzitású és hatékony népszerűsítő kampányra lenne szükség. Ez azonban egyelőre fájóan hiányzik.
A szlovák kormány az őszi hónapokban az országos tesztelés sikerességével és a példamutatás fontosságával haknizta tele Európát. Igor Matovič egy jehovistába oltott porszívóügynök eltökéltségével bukkant fel Európa számos pontján és videókonferenciáján, hogy a „szlovák csodáról” meséljen.
Eközben az ország arra már képtelen volt, hogy másokról példát vegyen, például abban, miként kell egy tisztességes regisztrációs rendszert összehozni.
Indulásakor az oltási rendszer nem az ilyenkor tolerálható gyermekbetegségektől szenvedett. Ugyan! A klinikai halál állapotában járt, talán még a jóisten kellemes baritonját is hallotta valahol.
A frusztráció egészen új dimenzióit élhettük át az első hetekben a számítógép előtt egy-egy szabad hely után kutatva. Érdemes lenne megnézni a statisztikákat, hány csallóközi vagy mátyusföldi ember keresett rá a neten, melyik a legrövidebb út a felsővízközi kórházba, de bizonyára voltak királyhelmeci és szepsi olvasóink, akik mondjuk Vágbesztercével tették ugyanezt.
Jellemző erre az időszakra, hogy egy fiatal egyetemista önszorgalomból készült, szabad helyeket jelző e-mailes szolgáltatása volt az egyetlen, amely úgy-ahogy megkönnyítette az oltási helyek utáni hajszát.
Tehát nem a százmilliókból működő egészségügyünk informatikusai, hanem egy fiatal srác, akinek volt kedve és ideje ezzel foglalkozni, teljesen ingyen. Kíváncsi lennék rá, hogy a kormány részéről valaki megköszönte-e ezt neki.
Kétségtelen tény, nem érdemes az elbaltázott regisztrációs rendszer nyakába varrni az ország alacsony átoltottságát. Az ugyanakkor kijelenthető, hogy
az oltási hajlandóság növelésében biztosan nem segített a regisztráció körül kialakult káosz.
S úgy tűnik, a várószobás szerkezet sem oldja meg varázsütésre minden problémánkat. Jelen állás szerint nagyjából egymillió szlovák állampolgár kapta meg a vakcina első adagját, de még mindig tízezrek várakoznak az „előszobában”. Ezzel nem is lenne baj, ha várni kell, hát várni kell, megszoktuk.
Csakhogy az egészségügyi tárca maga ismerte el egy héttel ezelőtt, hogy
ezrével vannak szabad időpontok a különösen sérülékeny 60–69-es korosztály számára, annak ellenére, hogy közülük 68 ezren jelenleg is várják a megváltó SMS-t!
Nagy részük, tudtán kívül, olyan helyre regisztrált, ahol egyébként is hosszú a sor, más oltóközpontokban, mondjuk 30-40 kilométerrel arrébb viszont alig vannak.
Mindez elkerülhető lett volna, ha a regisztráló láthatja, éppen hányan vannak a „várószobában” az ő kategóriájában az adott oltópontnál. Néhány sornyi kód egy számítógépes programban nem nagy ördöngösség.
Nyilván sokaknak nincs lehetőségük akár csak 50 kilométert is utazni egy vakcina után, de bizonyára rengetegen vannak, akik családi segítséggel vagy saját erőből, de megoldanák ezt. Ehelyett marad az elkerülhető várakozás, a bizonytalanság, s végül az „engem már nem érdekel” hozzáállás.
Ha igazak a hírek, a következő hetekben százezerszám érkeznek majd új vakcinák Szlovákiába. Május végéig több mint egymillió adag Pfizer, kétszázezernyi AstraZeneca jön, és akkor még a parkolópályára állított Szputnyikot nem is említettük. Tehát
hamarosan nem a vakcina mennyisége, hanem az oltakozási (milyen szép kifejezés!) kedv lesz a program szűk keresztmetszete. Hiába lesznek tömve a hűtőházaink vakcinával, ha nem lesz, aki engedje magát megszúrni.
Persze lehet okolni az AstraZeneca körül kialakult káoszt, sokan várnak egy „jobb” vakcinára, de ez önmagában nem magyarázat. Sokkal nagyobb baj, hogy a szlovák kormány belealudt a kampányba. Néhány „menjünk oltásra”-féle billboard ugyanis semmire sem elég. Aki elmegy, nem ezért megy el, aki vacillál, vagy nem is akar elmenni, nem attól rohan regisztrálni, hogy egy ismert műsorvezetőnő vagy fiatal énekes erre buzdít. Ez édeskevés.
A Szövetség pártjai által javasolt elképzelés épp ezeket az embereket érheti el, amennyiben, kormányzati támogatásra találva, megvalósul.
Az alakulófélben lévő magyar párt elképzelése szerint százeurós üdülési utalványt kapnának a magukat beoltató polgárok,
amint elértük a nyájimmunitáshoz szükséges oltási arányt (ez nagyjából 60-65% körüli átoltottságot jelent).
Az elképzelés talán legfigyelemreméltóbb részlete, hogy ezt a pénzt csak a szlovákiai idegenforgalmi szektorban lehetne elkölteni, két legyet ütve egy csapásra. Megmentenénk egy tönk szélére került iparágat, és növelnénk az oltakozási hajlandóságot.
Mindkettőre óriási szükség van! Parlamenten kívül nyilván nem lesz könnyű megvalósítani az elképzelést, de ha másra nem is, legalább arra jó ez az egész, hogy lássuk, mit kellene egy felelős kormánynak csinálnia. Reméljük, figyelnek!
Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/17. számában.
