2021. december 2., 08:01

Delta-lezárás, omikron-pánik

Múlt szerdán a korábbi járványhullámok alkalmával megtapasztalt szigorú lezárásokról döntött a Heger-kabinet. Néhány nappal később egy új, aggasztó vírusvariáns miatt bolydult fel a világ. Adódik a kérdés, hányszor lépünk még ugyanabba a folyóba?

koronavírus
Fotó: TASR
Múlt szerdán szigorú lezárásokról döntött a Heger-kabinet

Az államnyelvet törvénnyel védő köztársaságunkban újra közszájon forog a lockdown kifejezés. Az ember arra gondol, milyen messze van már, amikor Igor Matovič tavaly tavasszal az ország teljes lezárásának hamvába holt ötletét burkolta a blackout ködébe.

Amikor pedig a szlovák járványügyi atombombának szánt országos tesztelés utóhatásaitól piszkálta az orrát az ország nagyobbik fele, jött a tömeges szűrés, akarom mondani, a screening megváltó ötlete.

Fene tudja, miért nem elég kifejező az államnyelv, ha a kormányrúdnál lévő atyafiak egy jól kiszámíthatóan népszerűtlen járványügyi lépésre szánják el magukat.

Lezárni csak pontosan, szépen

Lezárni csak pontosan, szépen, ahogy csillag megy az égen, úgy érdemes – zárhatnánk járványügyi parafrázisba József Attilát.

A szlovák „lakdávn” csillagjárását, bevalljuk, nehezen bírjuk követni. Nincs az a csillagösvény, amit respublikánk kormánya vírustáncban be nem járt volna szökőnapi fogantatásától napjainkig.

Az egymást követő járványügyi lépések már-már a relativitást meghazudtolva közelítik a fény sebességét. A túlmozgásos járványkezelésnek köszönhetően tavasszal már láttunk csillaghullást, de az átfazonírozott kabinet is szigorítástól lezárásig araszol egy kiadós meteorzápor irányába.

A pajtások és a kislapát

Azt ne gondolja senki, hogy az egyszeri kormánypárti politikusban – tálentumtól függetlenül – ne működnének az önvédelmi reflexek. Jobb a bársonyszékből szolgálni az uniós fejlesztési forrásokkal kitömött szlovák nemzet hazáját és nemzetiségre való tekintet nélkül öt és fél millió ember országát, mint az ellenzéknek maradó kemény padsorokat koptatni.

Az már más kérdés, hogy ennyire futja: habozásra meg kapkodó tűzoltásra.

Abban az országban, ahol a humanitárius katasztrófa réme szabályosan beleszürkül a napi hírekbe, a járványkezelés homokvárát durcásan rúghatja szét a kisebbik koalíciós partner egy ütemre a pártmaradványként funkcionáló beruházásokért és regionális fejlesztésért felelős miniszterrel. Na de még hogy! A kislapátot a pajtások még le sem tették, küldték is tovább a „szegény kisgyermek panaszait” országnak, világnak a járványkezelés részleteivel egyetemben. Pedig minden jóllakott óvodás tudja, hogy ezek után az óvó bácsira a szülői értekezleten már aligha lesznek kíváncsiak az apukák és az anyukák.

Egy szál metaforaként a sajtó előtt

A koalíciós partnerei által magára hagyott Heger a szlovák járványkezelés allegóriába nyúló metaforája.

Walter von der Vogelweide csalogánya szemlélhette olyan pironkodva a hársfaágak csendes árnyán a szerelmi légyottot, mint ahogy Eduard Heger állt ki múlt szerdán egy szál metaforaként a sajtó elé. Amely magányon még az sem segített, hogy a sajtótájékoztató egy önfeledt pillanatában az előző járványhullámban kihunyt meteor, Igor Matovič a pandémiapopulizmus hordóját kibérlő Robert Fico fején találta a szöget.

Heger magányát még az országos tiszti főorvos tekintélyes fizikuma sem tudta elfedni a lelőtt poénok sajtótájékoztatója iránt érdeklődők elől. Pedig Ján Mikas, ha már a durcás kispajtások miatt nem tehetett lakatot az iskolákra, azonnal szájmaszkot adott a kormányzati homokozóról jó eséllyel mit sem sejtő általános iskolásokra. „Szlovmagyarul“ így nyer értelmet az alapiskola, hiszen kormányunk láthatóan egész népét nem alapiskolás fokon szeretné „taní-tani“.

A győri pláza meg a pesti flódni

A hegeri magányt még Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszternek sem sikerült feledtetnie, pedig miután a múlt szerdai sajtón jó katonaként igyekezett megbújni a kormányhivatal félhomályában, egy hétvégi interjúban újabb magaslatokba emelte a kormány járványügyi kommunikációját. Lengvarský mintegy mellékesen megjegyezte, a lezárás nem a beharangozott két hétig fog tartani, vagyis

karácsonyig itt már győri plázázáson és a pesti karácsonyi vásár utolérhetetlen flódnijainak megízlelésén kívül ne számítsunk semmi jóra.

Akinek pedig kétségei lennének a lezárás célját és értelmét illetően, az kérdezze meg a bezárt vendéglátóhelyek és szolgáltatások tulajdonosait, mi a véleményük a lockdown alatt a szlovákiai városokban nyüzsgő embertömegről. Ez utóbbit már e sorok írója teszi hozzá, azzal a fotelvirológiai ismerettel felvértezve, hogy a lezárás célja voltaképpen a mobilitás – leánykori nevén az izgés-mozgás, járás-kelés – csökkentése volna.

Tanár urak, nem figyel az osztály?

Ilyenkor a minket nem alapiskolás fokon okító testületnek az ember legszívesebben feltenné a kérdést, tanár urak, nem figyel az osztály? A tanáriban tetszettek hagyni a tekintélyüket?

Tán csak nem az történt, hogy az utóbbi másfél évben vaskövetkezetességgel építették le a tekintélyüket?

Elég a közhelygyárba bekukkantani, hogy megtudjuk, minden járványügyi szigorítás annyit ér, amennyit az emberek betartanak belőle. Az iskolai példánál maradva szinte látom, ahogy az óráról lógó Pistike senkitől sem zavartatva túrja tovább az orrát, miközben farkasszemet néz Igorral, a kissé vicces pedellussal, mialatt jó barátja, Jancsika szamárfület mutat az osztályban rendet tartani igyekvő Edo bácsinak.

Tarlótűz és Hérakleitosz

Már csak hab a tortán, hogy a vasárnapi ebéd utáni jóízű büfögést Igor Matovič fojtja a gyanútlan tollforgatóba, miután a delphoi jósokat megszégyenítően vetíti előre a járványhelyzet további rosszabbodását. Ismerjük el, kevesen tudnak tarlótűz esetén úgy ellentüzet gyújtani, mint a gyakorló pénzügyminiszter. Tovább fogunk szenvedni mindannyian – így az első számú Egyszerű Ember, mert a lezárás nem teljes.

Az ember ilyenkor nem tudja, hogy a kortalanságnak örüljön, vagy a beakadt verklit pofozza életre, amely egy év elteltével is még mindig a tömeges tesztelést elszabotáló Richard Sulíkot tömeggyilkosozza.

A régi görögök úgy tartották, nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. A szlovák négyes koalíció a preszókratikus bölcsességet úgy vágja sutba, hogy a közéleti homokozóban egymással verekednek, ki követheti el még egyszer ugyanazt a hibát.

dél-afrika
Fotó:  TASR
Koronavírus-tesztelésre sorakoznak az omikron variáns gócpontjának számító dél-afrikai Johannesburgban.
Omikron-pánik

Őszintén kívánom mindannyiunknak, hogy Matovič fordított Kasszandra legyen, vagyis jóslata ne váljon valóra. Már csak azért sem, mert a hétvégén kitört omikron-pánik kapcsán felbolydult a világ. Könnyen lehet, a Dél-Afrikából kiindult mutáció képes megkerülni a vakcinák által nyújtott védettséget, és újrafertőzni azokat, akik akár éppen mostanában küzdötték le a Covid-19-et. Úgy tűnik, mire észbe kaptunk, az omikron már Európában is megjelent, és jó eséllyel Szlovákiába is eljutott.

Jobb félni, mint megijedni, így érthetőek, még ha valószínűleg megkésettek is a kormányok intézkedései, amivel az omikron gócpontjának számító Dél-Afrikából igyekeznek meggátolni a variáns behurcolását.

Amíg nem tudunk biztosat arról, mennyire fertőző és milyen szövődményeket okoz az omikron, s egyáltalán mennyire hatásosak vele szemben a jelenleg használatos vakcináink, időt kell nyernünk, hogy a jelenleg még szórványos esetek ne terjedjenek szét futótűzként.

Ami szinte biztos, az omikron még a deltánál is gyorsabban terjed, de abban az eddigi hírek alapján joggal reménykedhetünk, hogy a SARS CoV-2 eddigi törzseinél nem okoz nagyobb arányban súlyosabb megbetegedéseket. Új helyzet lehet viszont, ha a vakcinákat át kell „szabni“ az omikron ellenében, ami a szakemberek szerint néhány hét alatt teljesíthető feladat, de az oltóanyagok tömeggyártása és szállítása legjobb esetben is csak hónapok múlva indulhat meg.

Vagyis, ha csak a természet nem mutatja felénk kegyesebb arcát, és az omikron nem a vírus megszelídülése felé tett öles lépés, akkor nehéz hónapok várnak ránk.

Ellenkező esetben viszont az egy évszázada pandémiát okozó spanyolnáthához hasonlóan, ami beleszelídült a szezonális influenzába, a SARS CoV-2 is velünk marad, de egészségi és egészségügyi kockázatai már nem indokolják a lezárásokat, azaz visszakaphatjuk a 2019 előtti világunkat.

Megjelent a Magyar7 2021/48. számában.

Megosztás
Címkék
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le a nap legfontosabb eseményeiről!