Célkeresztben a Fico-kormány a Speciális Ügyészi Hivatal megszüntetése miatt
Nagy port kavart a negyedik Fico-kormány egyik első intézkedése, aminek részeként kezdeményezte a Speciális Ügyészi Hivatal (ÚŠP) megszüntetését.
Az eredetileg a korrupció visszaszorításának érdekében létrehozott hivatal vezetői az elmúlt években több alkalommal éppen annak gyanúja miatt voltak kénytelenek magyarázkodni, az ÚŠP működése így már hosszú ideje komoly vitákat generált. A kormány javaslata miatt ennek ellenére azonnal ellenzéki tüntetéssorozat kezdődött több nagyvárosban, de az Európai Bizottság részéről is rögtön jogállamisági bírálatok érték Ficóékat.
A hivatal működése azonban az évek során több olyan üggyel is összefüggésbe hozható volt, amelyek kapcsán rendre felmerült a korrupció gyanúja. Az ÚŠP élén több mint tizenöt évet eltöltő Dušan Kováčik vezetése alatt például számos megkérdőjelezhető döntés született, de a Kováčikot váltó Daniel Lipšic is komoly vitákba keveredett az újonnan megválasztott Fico-kormány tagjaival, akiknek politikusai ellen korábban több alkalommal is – mint utólag kiderült több esetben is – alaptalan vádakat fogalmazott meg. Az ÚŠP megszüntetésének hírére végül Lipšic saját maga ajánlotta fel a lemondását, miután kiderült, hogy a kormány a szervezet megszüntetését tervezi, mert annak döntéseivel kapcsolatban, több esetben is az emberi jogok megsértését állapították meg a nemzetközi bíróságok és kormánypárti vélemények szerint fennáll az ott dolgozó ügyészek politikai befolyásoltságának veszélye.
A december elején napvilágot látott döntés végül mind a parlamentben, mint pedig a választópolgárok körében hatalmas vitát váltott ki, aminek hatására az ország több pontján is tüntetéssorozat kezdődött.
A többek között Pozsonyban és Kassán is kirobbant demonstrációk mögött álló három ellenzéki párt – a Progresszív Szlovákia (PS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) és a Szabadság és Szolidaritás (SaS) – politikusai a kormány bírálata mellett, az ÚŠP megszűnéséről szóló javaslat visszavonását, valamint Robert Fico és Peter Pellegrini lemondását követelték.
A magyarországi diáktüntetésekre több szempontból is hasonlító, leginkább a közösségi médiák csatornáin szerveződő megmozdulások végül január 11-én is folytatódtak. A szintén több nagyobb városban megszervezett demonstrációkon a kormány ismételt bírálata mellett, a decemberi, pozsonyi tüntetésen már (kampány)beszédet tartó volt külügyminiszter, Ivan Korčok (SaS) népszerűsítése is tovább folytatódott, aki még nyáron jelentette be, hogy elindul a március 23-án esedékes köztársaságielnök-választáson. A tüntetésen ezúttal is az első sorokban résztvevő Korčok támogatásának több politikus is nyíltan hangot adott az esemény alatt, a tömegből pedig többen is a volt külügyminisztert támogató jelszavakat skandáltak.
A tüntetésekkel párhuzamosan azonban az Egyesült Államok szlovákiai nagykövete és az Európai Unió is aggodalmát fejezte ki az ország jogállamiságának állapotával kapcsolatban. Didier Reynders, az igazságügyekért felelős uniós biztos az Európai Parlament plenáris ülésén bírálta a kormány döntését, és kijelentette, hogy “Az Európai Bizottság nem fog bizonytalankodni, hogy megtegyen minden olyan intézkedést, amely az uniós jog tiszteletben tartásának biztosításához szükséges, beleértve az uniós költségvetés hatékony és eredményes felhasználását, valamint az unió pénzügyi érdekeinek védelmét.” Fico válaszul az uniós pénzekkel történő általános nyomásgyakorlásról és a hazai ellenzék EP képviselőinek kártékony tevékenységéről beszélt a sajtónak, majd hozzátette, hogy az ÚŠP megszüntetése sem a jogállam kérdésébe, sem pedig az európai jogba nem ütközik, valamint felszólította az USA pozsonyi nagykövetét, hogy tartózkodjon a szlovák belügyekbe történő beavatkozástól.
Ebből kifolyólag az Európai Uniónak az uniós jog szerint nincs ráhatása a kérdésre, ami miatt hivatalosan nincs miért felelősségre vonnia a szlovák kormányt. Az Európai Unióhoz való csatlakozással ugyanis a többi tagállamhoz hasonlóan Szlovákia sem mondott le a szuverenitásáról, csupán bizonyos állami hatásköröket gyakorol közösen más tagállamokkal. Mindebbe pedig az ÚŠP megszüntetéséhez hasonló kérdések egyáltalán nem tartoznak bele, az Európai Bizottság tehát egyértelműen jogtalanul próbál meg beavatkozni egy szuverén tagállam belügyeibe.
A Reynders által megfogalmazottak tehát jól példázzák azt az Európai Unióban, az utóbbi években általánossá vált nyomásgyakorlási eljárást, amely során az uniós tisztviselők az EU-s pénzek jogtalan visszatartásával igyekeznek zsarolni a számukra nem megfelelő döntéseket hozó politikusokat és különböző jogállamisági eljárásokkal igyekeznek ellehetetleníteni a renitens kormányokat.
Az újabb nyomásgyakorlási kísérlet így egyértelműen az uniós vezetők akaratával már eddig is többször szembeszálló negyedik Fico-kormány ellehetetlenítésére szolgál, ami jól beleillik abba a Brüsszel által már több éve alkalmazott eljárásrendszerbe, amelynek célja a szuverenitásukat védő kormányok megbuktatása.
Noha az ÚŠP megszüntetése mögött az említett okok mellett vélhetően politikai indokok is állnak (hiszen ebben az esetben a SMER és a Hlas politikusai ellen folytatott vizsgálódások is megszűnhetnének), annak eddigi működése mindenképp hitelességi és összeférhetetlenségi kérdéseket vet fel. Az elmúlt években napvilágot látott korrupciós botrányok és letartóztatások ugyanis egyértelműen azt mutatják, hogy az ÚŠP a korrupció megszüntetésének elősegítése helyett, mára sokkal inkább annak melegágyaként szolgál, amit a vezetői – a saját meggazdagodásuk mellett – többnyire politikai ellenfeleik semlegesítésére igyekeztek felhasználni. A Speciális Ügyészi Hivatal megszűntetése így egy újonnan felálló kormányzat szuverenista politikájának első olyan lépéseként szolgálhat, aminek célja a különböző politikai és (ál)civil érdekcsoportok által irányított további hasonló szervezetek fokozatos felszámolása lehet.
