Berényi József a ma7-nek: A Jakab-ügy tanulsága, hogy túl széles jogkörökkel ruháztuk fel a platformokat

Hallgatta mostanában a Pátria Rádiót?

Nem, de azt hiszem, sejtem miért kérdezi.

Ezek szerint hallgatta a péntek reggeli beszélgetést, ahol egyebek mellett Jakab Elemér OT-taggá való jelölése volt a téma. Ennek kapcsán az ön személyét is kritika érte.

A koncepció elég világos, ha az MKP vagy az Összefogás platformja Jakab Elemér lecserélését akarja, akkor bárki lecserélhető, beleértve engem is. A hat évvel ezelőtti úgy nevezett Főnix-ügy felelevenítése nem jelenthet mást, hiszen én akkor mindent tisztáztam a vagyonbevallásommal és adóbevallásommal. Ezeket elküldtem az összes újságírónak, aki kíváncsi volt rá. Ez körülbelül az a szint, mintha valaki megkérdőjelezné Sólymos László személyét, aki a párt második embere, miután körülbelül két éve rendőrt kellett hívni rá, mert alkohol hatása alatt randalírozott Pozsony óvárosában.

Ez az út nyilván a Szövetség szétveréséhez vezet.

Ilyen alapon nem parttalan ez a vita a vállalhatatlan személyiségekről - akár Jakabról, akár Berényiről, akár Sólymos Lászlóról van szó? Furcsa, vitatható ügyeket, kijelentéseket bármely politikus múltjából elő lehet rángatni.

Válasszuk külön a dolgokat! Az én esetemben egy politikai célzatú újságírói feltételezésről van szó, Jakabról viszont egy testület, pontosabban kettő, az MKP és az Összefogás platformja mondta azt, nem tudják elképzelni vele az együttműködést. Egy emberként!

A párt alapszabálya alapján van beleszólása az egyik platformnak abba, kit jelöl pozícióba a másik?

Nincs. Semmilyen személyi ügyben!

Akkor mi a baj Jakab jelölésével? Nem sértettek pártszabályt a hidasok.

A pártegyesítő tárgyalások során a vegyespárt illetékesei tettek egy szóbeli ígéretet, Jakabot és még néhány másik politikust nem jelölnek a közös formáció országos pozícióiba. A platformjuk azonban Jakab jelölésével felrúgta ezt a gentleman’s agreement-et. A megyei MKP-sok és személy szerint én sem tudok ezzel azonosulni.

Nem akarom az ördög ügyvédjét játszani, de akkor a Híd szempontjából is érthető a tiltakozás. Nem sértünk pártszabályt, mi közötök van hozzá, kit jelölünk a nekünk járó pozícióba?

Annyi közünk van hozzá, hogy ez egy közös párt, ergo közösen is kell működtetnünk. Ha az MKP vagy az Összefogás platformjának keleti, Kassa megyei politikusai érthető módon nem tudnak együtt dolgozni Jakab Elemérrel, azt a harmadik platformnak is tiszteletben kell tartania, pláne, hogy a tárgyalások során köttetett egy szóbeli megegyezés.

Nem tart attól, hogy a későbbiekben is kialakulhatnak a mostanihoz hasonló személyi konfliktusok?

Igen, ez a jelenség jól láthatóan a Szövetség működését veszélyezteti. Nem véletlenül vetettem fel, hogy a platform nélküli párt egységesebben, hatékonyabban tudna működni, könnyebben rendezné a belső vitás ügyeit. Ez a nagyon merev, szigorú platformrendszer nem jó, három hónappal a létrejötte után is látszik, mennyire nem. El kell gondolkoznunk azon, miként tudnánk egy hatékonyabb, demokratikusabb döntéshozatali rendszert kidolgozni. Ha tehetném, holnap megszüntetném a platformokat, de ebben a kérdésben nem én döntök. A három platformnak kell konszenzusra jutnia ahhoz, hogy valami változzon.

A platformrendszer nem eleve konszenzuson alapult? A tárgyalások során nem együtt dolgozta ki a három elődpárt a koncepciót?

Ez így van. Rögtön a kezdet kezdetén megegyeztünk abban, hogy a közös pártban platformok működnek majd. Ezt én is támogattam. Csakhogy a tárgyalási folyamatok előrehaladtával egyre több joggal ruháztuk fel a platformokat, egyre jobban megmerevedtek a struktúrák, az alapszabályba rengeteg olyan fék épült be, ami inkább gátolja, semmint segíti a hatékony működést. A folyamat során látszott, a platformok széles jogköre, súlya nehézségeket okozhat majd a jövőben.

Akkora volt a nyomás a megegyezésre, hogy minden egyébként jogos problémafelvetés úgy jött le, mintha akadályozni szeretnénk a Szövetség létrejöttét. Holott nem ez volt cél!

Ön szerint a Szövetség elnökének milyen szerepet kellene játszania a platformok közötti vitákban?

A párt elnökének státusza egy másik fontos dolog. Az elnök ugyanis egyike a 18 fős elnökség 9 MKP-s tagságának. Nélküle az MKP-platform leszavazható. Emellett elvárják tőle, hogy ne a saját platformját, hanem a pártját, a Szövetséget képviselje. 

De platformkonfliktus esetén tulajdonképpen mi is a párt véleménye?

Az elnök akkor tudna elszakadni a platformoktól, ha nem lenne a 9 fős MKP-platform egyik tagja, ehelyett tizenkilencedikként, szavazategyenlőség esetén, önálló döntést hozhatna. A közvélemény és a párt politikusai is azt várják el az elnöktől, hogy a Szövetséget képviselje, ezt azonban a jelenlegi belső szabályzatunk igencsak megnehezíti.

Úgy tűnik, akad itt még megoldani való.

Mondok még egyet, aztán befejezem. Azzal is kezdenünk kell valamit, hogy a Szövetség sajtótájékoztatóin Forró Krisztián elnököt a másik két platform egyrészt az MKP-platform képviselőjének tekinti, másrészt viszont elvárják tőle, hogy a platformok integrált véleményét tolmácsolja.

Meg kell találnunk a módját, alapszabályi és működési hátterét, hogy Forró Krisztián valóban platformok feletti, integratív politikát folytathasson, szélesebb, szabadabb mozgástérrel, teszem azt a párt belső, személyi döntései kapcsán.

Nézze, az idő és gyakorlati pártmunka mutatja majd meg, melyek azok a kérdések, amelyeket át kell értékelnünk, hol vannak azok a pontok, amelyeket esetleg módosítanunk kell a későbbiekben és mi az, ami működik.

Isten ne vegye bűnömül, de Bugár Bélának nincs igaza, amikor azt mondja, az állandó, párton belüli viszályok és viták elfordíthatják a választókat a Szövetségtől?

Ebben az egy dologban igaza van Bugárnak, kivételesen egyet tudok érteni vele. Csakhogy ne feledkezzünk meg arról, hol van az események origója. Az első nyilvános „beszólás” a Hídtól érkezett, amikor a platformelnökük, Rigó Konrád azért kritizálta Forró Krisztián pártelnököt, mert, nagyon helyesen, eleget tett a meghívásnak és elment a Fidesz kongresszusára. Onnantól gerjed a vita, ennek kell minél előbb megtalálnunk a végét.

Az első lépés, hogy az Országos Tanácsot érintő személyi kérdéseket minél előbb megoldjuk. Meggyőződésem, hogy itt a Híd térfelén pattog a labda.

Rendben, a Jakab-ügy megoldódik, de az előbb vázolt többi probléma nem.

Persze, ezeket belső tárgyalások során kell kezelnünk. Elsődleges feladatunk, hogy végre létrehozzuk a helyi és járási szervezeteinket. Ők viszik hátukon a pártot, ezt már rég meg kellett volna oldanunk, még úgy is, hogy a koronavírus-járvány alaposan megkeverte a dolgokat. Idén novemberben helyhatósági és megyei választások lesznek, az MKP-platform minden igyekezete ellenére a párt működési szabályzatának csak azon része került elfogadásra, az is csak az év végén, amely a helyi szervezetekre vonatkozik. Járási szervezeteket továbbra sem lehet létrehozni, éppen emiatt merült fel bennem a gondolat, hogy a platformok nélkül már régen kialakíthattuk volna a helyi, járási és megyei struktúrákat.

Talán egy ember van egész Felvidéken, aki jól jár azzal, ha a Szövetség belső vitái kötik le a választókat – Gyimesi György. Nem tart attól, hogy az OĽaNO politikusa elszipkázza az MKP korábbi, nemzeti-konzervatív választóit?

Kétségtelen, hogy Matovičék rengeteg magyar szavazatokat kaptak a választáson, de nem azért, mert az OľaNO-nak átfogó magyar programja lett volna. A magyar választók azért szavaztak oda, mert hitelesnek találták a párt antikorrupciós törekvéseit. Ezt a kormányzás során elkövetett hibák mára jócskán beárnyékolták. Nem hiszem, hogy a Szövetség számára emiatt ma az OĽaNO különösebb konkurenciát jelentene.

Gyimesivel sem?

A felvidéki nemzeti-konzervatív választók mindig elutasították, nagyon helyesen, hogy szlovák pártra szavazzanak. Még akkor is, ha volt magyar nemzetiségű jelöltje az adott pártnak.