Beneš újratöltve: a nagy földrablás
Ha valamit az állam nem tud és/vagy nem akar megoldani, akkor ellehetetleníti a róla való beszédet, ez régi kommunista praktika. Múlt pénteken mintegy száz potenciális "dekrétumtagadó", vagy legalábbis a megkérdőjelezés iránt érdeklődést mutató felvidéki magyar gyűlt össze a MOL Arénában.
Focimeccsre ez kevés, ezúttal azonban a Pro Hungarica Communitate Polgári Társulás rendezésében tudományos konferenciára került sor, melyen a hazai történész és jogász szakma, valamint a közélet képviselői vitatták meg a Beneš-dekrétumok kérdését, különös tekintettel a Büntető Törvénykönyv legutóbbi módosítása kapcsán kialakult helyzetre.
A büntető kódexbe a hlasos vezetésű alkotmányjogi bizottság javaslatára becsúsztattak egy új paragrafust, a 417f-et. Eszerint: ”Aki nyilvánosan tagadja vagy megkérdőjelezi a második világháborút követően létrejött, a Csehszlovák Köztársaság vagy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa képviseleti szervei jogi aktusain alapuló békés viszonyok rendezését, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." A Btk-módosítás egy pillanat alatt írta felül a hosszú ideig jónak látszó magyar-szlovák kapcsolatokat (vagy inkább annak illúzióját?). A pénteki konferencia előadásait hallgatva közelebb juthattunk a barátságtalan, mufurc lépés mögötti, a szlovák deep state lelkében nyolc, vagy inkább 105 éve zajló folyamatok megértéséhez.
Simon Attila történész előadásában elmondta, a II. világháború vége után megkezdődött a köz- és társadalmi élet újraszervezése, s mindez magyar nyelven. Azonban ez rövid úton véget ért, a Beneš-dekrétumok kihirdetése után. A történész elmondta, a nemzetállami tervek szerint Benešék egy olyan Csehszlovákiát képzeltek el, amelyben csak csehek és szlovákok számára van hely, magyarok és németek számára nincs.
Köztudomású, hogy a Beneš-dekrétumok a felvidéki magyarság legnagyobb traumáját jelentik – fogalmazott egy másik előadó, Popély Árpád. A történész előadásában elmondta, a dekrétumokra jogtechnikai eszközként azért volt szükség, mert az országnak nem volt törvényhozó testülete. Ezek később emelkedtek törvényerőre, visszamenőlegesen. Popély elmondta, Beneš 143 dekrétuma közül 13 irányul a magyarok ellen, további 20-25 érinti, érintheti a magyarokat. Ugyanakkor elmondta, senki nem határozta meg konkrétan, melyik az a 13 dekrétum, így ezeket pontosan meg kellene határozni. Hozzátette sok esetben a felvidéki magyarságra nem egy-egy dekrétum, hanem a Szlovák Nemzeti Tanács egyes rendeletei voltak érvényesek. A legsúlyosabb csapást azonban a vagyonelkobzást és belső telepítéseket érintő dekrétumok jelentették.
A konferencia fő előadását Fiala-Bútora János nemzetközi jogász, a három komáromi önfeljelentő egyike tartotta. Fiala-Bútora elmondta, a Beneš-dekrétumok a mai közbeszédben történelmi és jogi kérdésként egyaránt jelen vannak. Az állam 1948-tól ugyan nem folytatta az előző három évre jellemző gyakorlatot, de nem is határolódott el tőle, illetve nem kért bocsánatot.
Fiala-Bútora hozzátette, a dekrétumok ideológiai szempontból is fontosak voltak, kifejezték, hogy Szlovákia a szlovákok állama, és a magyaroknak nincs benne helye.
– mondta.
Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség, és Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke a többségi-kisebbségi kapcsolatrendszerről beszéltek.
Pásztor Bálint elmondta, Szerbia talán még Szlovákiánál is bonyolultabb politikai terep. Felidézte, Szerbiában több rendszerváltás is történt, és hosszas előkészítés után a szerb nemzeti jobboldali erőkkel – érdekes mód nem a liberálisokkal vagy a baloldaliakkal – együttműködve meg tudták valósítani a magyar-szerb megbékélést. "Csak magyar párt képviselhet magyar érdeket, ezt kell a helyi közösségnek megérteni" – mondta.
Vincze Loránt, az RMDSZ európai parlamenti képviselője elmondta, tegnap a kisebbségi frakcióközi munkacsoportban is téma volt a Beneš-dekrétumok ügye. Mint elmondta, az, hogy 2026-ban Szlovákiában még mindig földeket koboznak el második világháború utáni döntések alapján, a jelenlevő politikusok egy részét is meglepte.
Tárnok Balázs jogász a Beneš-dekrétumok kapcsán folytatott nemzetközi tájékoztatási kampányról beszélt. A Magyar Szövetség tavaly novembertől folytat aktív nemzetközi tájékoztatási kampányt a dekrétumok alkalmazásáról. Ennek kapcsán több nemzetközi szervezetet is megkerestek, az ENSZ-szel bezárólag. Tárnok elmondta, az európai döntéshozók tájékoztatása mellett fontos a tengerentúli vezetők tájékoztatása is.
A konferencia utolsó panelbeszélgetésében Kállay András, a Pro Civis munkatársa beszélgetett Fiala-Bútora Jánossal, Keszegh Tünde ügyvéddel és Bugár Viktor földügyi szakjogásszal a Beneš-dekrétumok napjainkban történő alkalmazásáról.
Keszegh Tünde komáromi ügyvéd valószínűleg rekorder, 2009-ben vállalta el a Bosits család képviseletét, akiknek az erdeit elkobozták. Az ügy azóta is tart, immár második alkalommal jutott legfelsőbb bírósági szakaszba, ami nem példátlan, de nagyon ritka. Az ügyet alkotmánybírósági szinten is szeretnék kezelni.
Fiala-Butora János elmondta, a földelkobzások problémája egyrészt jogilag nehéz probléma, másrészt annyira abszurd, hogy senki sem hiszi el, hogy ez valójában megtörténhet. Ezzel kapcsolatban jelenleg az egyik legfontosabb dolog, amit megtehetnek, hogy megpróbálják a lehető legtöbb információt összegyűjteni ahhoz, hogy tájékoztatni tudják a nyilvánosságot, illetve a külföldi államokat is, melynek állampolgárai szintén érintettek lehetnek a földelkobzásokban.
A cikk a MAGYAR7 5. számában megjelenő cikk szerkesztett változata.
