Bárdos: A Csemadok mindig a magyar egység pártján állt

A pandémia miatt a Csemadok tisztújító közgyűlését is el kellett halasztani. Kezdjük ott a beszélgetést, hogyan tudja túlélni egy kulturális szervezet a járványhelyzet miatti lezárásokat?

Nagyon nehezen. A járvány megmutatta, milyen sérülékenyek vagyunk – nem voltunk, nem is lehettünk felkészülve erre a helyzetre. A pandémia komoly akadályokat gördített a munkánk elé, hiszen a Csemadok életét éppen a rendezvények jelentik, ahol sok ember gyűlik össze. Nagy leleményességre volt szükség a helyi szervezeteink részéről, hogy a szigorú járványügyi szabályokat betartva folytathassák a munkát. Amíg lehetett, megszerveztük a helyi rendezvényeket, amelyek az igazi erejét adják a Csemadoknak. A szervezet működött tovább, de jött az online világ, a Zoom-os konferenciák. Nem jöhettek össze a Tompa Mihály Országos Verseny résztvevői, de legalább az online térben megmutathatták magukat. Jó példa az is, s ezt még felülről szervezni sem kellett, ahogy a csemadokosok helyben összefogtak, és a lezárások alatt segítették az idősek mindennapi életét. Ez azt mutatja, a szervezet tagjai érzik a felelősségüket, ha segíteni kell.

Reméljük, túl vagyunk a járványhelyzet nehezén, s a következő hetekben, hónapokban nem kell újabb lezárásokkal szembenéznünk. Térjünk át a Csemadok tisztújítására: a küldöttek harmadik alkalommal bízták meg az elnöki teendőkkel. Mi motiválta, hogy elfogadja a felkérést?

A legfőbb motiváció az volt, hogy a területi választmányok több mint kétharmada jelölt engem erre a tisztségre, másrészt az elkezdett munkát folytatni kell. Hozzá kell, hogy tegyem, nem terveztem újabb ciklust ebben a pozícióban – érzésem szerint az újabb felkérés leginkább annak szólt, hogy a csemadokosok úgy látták, képes lehetek összetartani, egyesíteni a közösségünket. 2014-ben a köztársaságielnök-választáson, már Csemadok-elnökként, sikerült öt százalék feletti eredményt elérnem – ez pedig jó példa arra, hogy igenis felül lehet emelkedni a széthúzáson. Szerintem az igazi szövetség az, ha a tisztséget vállalók, s itt nemcsak a politikai pozíciókra gondolok, a felvidéki magyarokkal kötnek a szó szoros értelmében vett szövetséget.

A Csemadok legfontosabb programja, hogy mi magyarok itt a szülőföldünkön magyarként tudjunk boldogulni. Ehhez pedig egyesíteni kell a különböző ideológiákat vallókat, az egymással vitázó szekértáborokhoz tartozókat. 2012-es megválasztásom óta azt vallom,

Említette, a tagság szerint a személye egyfajta garanciát jelent arra, hogy erősödjön a szervezet egysége. A tisztújítás előtt mégis felmerült, hogy a Csemadok vezető pozíciói legyenek összeférhetetlenek a politikai pártokban viselt tisztségekkel, illetőleg az elnök ne tölthessen be kettőnél több ciklust. Minek tulajdonítja ezt a javaslatot?

Rögtön közbevetném, erről nem is szavaztunk, hiszen a javaslattevő visszavonta ezirányú beterjesztését. Ennek a legnyomósabb oka valószínűleg az volt, hogy időzítése nem volt megfelelő, hiszen egy nappal a közgyűlés előtt nyújtotta be az alapszabályt felügyelő bizottságnak a módosító javaslatot. Négy évvel ezelőtt a Csemadok nagyfödémesi közgyűlésén a küldöttek megszavazták, hogy kerüljön ki az alapszabályból az a kitétel, hogy az elnök csak két ciklusra választható meg. Elkövettünk viszont egy hibát, a magyar szövegezésű alapszabály szlovák fordításába nem került bele ez a változtatás, s ezt elmulasztottuk ellenőrizni. Ezért kellett az alapszabály módosításáról múlt héten Érsekújvárban újra szavaznunk. Már az országos közgyűlés előtt világos volt, hogy a regionális szervezetek más irányú alapszabály-módosítást nem támogatnak, nem is került ilyen változtatási javaslat napirendre. Azt azonban szeretném leszögezni, nyitottak vagyunk a változtatásra, de az alapszabály módosítása hosszabb előkészítést igényel. Nem tartom szerencsésnek, ha egyetlen közgyűlésen akarunk programot hirdetni, végrehajtani a tisztújítást és módosítani az alapszabályt.

Az alapszabály rendelkezik a Csemadok szervezeti felépítéséről is. Felvetődik a kérdés, mennyire illeszkedik a jelen kihívásaihoz az a struktúra, amit a Csemadok az előző évtizedekből örökölt?

A legkisebb alapszervezetnek is autonómiája van a szövetségen belül. Nem kell feltalálni a melegvizet, azt állítva, hogy ezzel újat mondunk. Azt azonban hozzá kell tennem, a jövőben is mindent meg fogok tenni, hogy az ellenvéleményt megfogalmazók álláspontjára is figyeljünk.

Mennyire tartja valósnak azt a felvetést, hogy a Csemadokot a középkorúak és az annál idősebbek nemzedéke viszi a vállán, és komoly kihívást jelent megtalálni az őket pótolni képes fiatalokat?

Szerintem az árulkodik leginkább a valóságról, hogy a Csemadok elnökségét 11 tagúra bővítettük, és két ifjú hölgy, Neszméri Tünde és Sztruhár Izráel Diána is bekerült, elnyerve a küldöttek bizalmát. A fiatalok, főleg a pandémia idején, szenzációsan megszervezték magukat, 20-30 év közötti fiatalok is helyet kaptak a küldöttek között az érsekújvári kongresszuson.

Ezért is kezdeményeztem még első elnöki ciklusom idején, hogy egy településen több alapszervezet is alakulhasson, hogy a hozzánk csatlakozni szándékozó fiataloknak ne kelljen versenyezni a régi tagokkal.

Ha vannak is kritikus hangok, azt senki sem vitatja, hogy a Csemadok évtizedek óta működik. Ön szerint mi tartja egyben ezt a közösséget?

A közösség kovásza az a Csemadok-tag, aki az adott településen szervezi a munkát, a kirándulásokat, az évente 10-12 rendezvényt, ahol a helyiek apraja-nagyja ott van. Ők a mozgatórugói, a megtartói a Csemadoknak.

Ezzel még az átkosban sem tudott mit kezdeni a rendszer. Nyilván nem tetszett nekik, de a rendszerváltás óta sem tetszik egyetlen kormánynak sem, hogy a Csemadok képes megmozgatni az embereket. Nem volt még olyan kormányzat, még azok sem, amelyekben benne volt az MKP, de az utóbbi időben sem, amely kedvezett volna a Csemadoknak.

Adódik a közbevetés, a készülő Csemadok-törvény az ígéretek szerint rendezi az 1996 óta fennálló méltatlan helyzetet, amióta a szervezet nem részesül állami támogatásban. Lát-e kockázatokat, vagy ez mindenképpen előrelépés lenne?

Az előterjesztő Gyimesi György arról biztosított, s ennek szellemében kezdte el a munkát, hogy csak olyan Csemadok-törvény fogadható el, ami a mostani Csemadokra épül, s nem egy új szervezetet hoz létre valaki. Legalább ennyire fontos, hogy a törvénynek nem szabad ellehetetlenítenie, hogy pályázhassunk a Kisebbségi Kulturális Alapból, tehát a jelenlegi lehetőségek megmaradnának, és az állam emellett még hozzájárulna a működési költségekhez. Nem sérülhetne a Csemadok autonómiája, értem ezalatt, hogy a támogatás fejében sem kerülhet a szervezet ellenőrző bizottságába külső személy.

A mai napig nem tudom, hogy a törvény képviselői javaslatként vagy kormányzati előterjesztésként kerül a parlament elé. Másrészt a törvényjavaslat általam ismert szövegében az sincs meghatározva, milyen formában jutna állami támogatáshoz a Csemadok.

Meg kell várnunk, hogyan alakul a törvény elfogadása, hiszen a parlamentben nincs egy erős csapat, amely kiállhatna közösségünk érdekei mellett.

Ha már szóba hozza az erős csapatot: miért nem érzékelhető a felvidéki magyarságban olyan összetartozás-tudat, ami a Csemadokot évtizedekig életben tartotta? Egyáltalán működőképes lehet-e egy ilyen széttartó közösségben a politikai egység?

A Csemadok nem politikai párt, ezért senkit sem jelöl fontos pozíciókba, vagyis a szervezetünkön belül nincs olyan rivalizálás, mint a pártokban. Az elmúlt években már több alkalommal elmondtam, szerintem sokunkból legjobban az alázat hiányzik. Biztos előbbre tartanánk, ha mindenki ott tenné a legtöbbet, ahol éppen van. Anélkül, hogy ezért kitüntetett figyelmet vagy kitüntetést kapna. Ehhez azért nem kis alázat kellene, meg józan ítélőképesség. A magyar pártok egyesülése is azért húzódhatott idáig, mert óriási volt az önzés.

Vagyis, ha a Szövetség tagjainak az elvégzett munkából jó érzése, öröme származik, akkor lesz, aki megtartsa, vállalja és támogassa az egységes pártot. A Csemadok esetében ez a recept bevált és több évtizede sikeresen működik.

A közgyűlés elfogadta a Csemadok programját is, mely egyebek mellett kimondja: „Sokrétű kulturális, népművelő és társadalmi tevékenységünk legfontosabb és elsődleges célja a jövőben is tagságunk és járásaink magyarsága nemzettudatának elmélyítése, nemzeti identitásának alakítása lesz. Erősíteni akarjuk tagságunk szülőföldhöz való jogtudatát és az egységes magyar nemzethez tartozás érzésének elmélyítését.”

Megjelent a Magyar7 hetilap 2021/38. számában.

Lapajánló

2021. szeptember 22., 13:34

A Csemadok-tag a közösség kovásza – Megjelent a MAGYAR7 38. száma

Legfrissebb számunkban két meghatározó eseményről is beszámolunk: a Csemadok tisztújító közgyűléséről és a Szövetséghez való csatlakozás menetéről.