Az egész Csallóköz megfertőződhet, ha még sokáig várunk - Évtizedek óta megoldatlan a vereknyei lerakat ügye
Sokat beszélünk róluk, de a megoldások még mindig váratnak magukra, és a régi környezeti terhek továbbra is Damoklész kardjaként lógnak felettünk, mint például a vereknyei hulladéklerakó. Legutóbb a szlovák közszolgálati televízió Riporterek című adásában foglalkozott a témával.
A fővárosban a fénykorában hétezer embert foglalkoztató vegyi üzem ma már korántsem csak Pozsony lakóit fenyegeti. A bezárt Istrochem, korábban Juraj Dimitrov Vegyi Művek után csaknem öthektáros hulladéklerakó maradt, tele veszélyes vegyi anyagokkal. A belőle származó csurgalékok a talajvízbe kerülnek, és veszélyeztetik a Csallóköz ivóvizét is. A régi környezeti terhelés helyreállítását célzó projekt előkészítése évekig tartott a környezetvédelmi minisztériumban, és sokan úgy vélték, hogy a probléma hosszú idő után végre megoldódik. Ma már azonban világos, hogy ez nem így van.
Az Alfred Nobel által alapított kezdetben dinamitot és egyéb vegyszereket gyártó üzem a múlt század húszas éveiben stratégiai vállalat lett, és robbanószereken kívül műtrágyákat, gumiból készült vegyszereket és műanyagadalékokat gyártott.
– fogalmazott Ján Budaj környezetvédelmi miniszter a Riporterek szerkesztőinek.
Persze, nem ez volt az egyedüli kártékony hatása a vegyi műveknek. A 60-as évektől ugyanis engedélyt kapott arra, hogy a gyárban termelt hulladékot a Kis-Duna most már Vereknye városrészhez tartozó egyik holtágában rakják le, ahová aztán egészen 1985-ig ellenőrizetlenül hordták a veszélyes vegyi hulladékot a Dimitrov Vegyi Művekből, összesen mintegy 120 köbméternyit.
– fogalmazott Anna Patschová, a Vízgazdálkodási Kutatóintézetből hozzáfűzve, a terület fertőzöttsége jelentős. A szakember szerint a rendkívül veszélyes klórozott szénhidrogének, kőolajszármazékok, alifás szénhidrogének, rovarirtószerek közvetlenül a hulladéklerakó testében és a csurgalékvízben vannak. Alacsonyabb koncentrációban a környék talajában és talajvizében is megtalálhatók, és fokozatosan egyre tovább terjednek, ami rendkívül nagy veszélyt jelent.
A bősi vízerőmű megépítésével megemelkedett a talajvízszint, akkor kezdte a víz fokozatosan a holtágban lerakott veszélyes vegyi anyagokat kimosni, amelyek jelenleg a védett csallóközi vízkészlet felé tartanak. Sólymos László korábbi környezetvédelmi miniszter szerint a 2013 és 2015 közt végzett geológiai fúrások alapján megállapították, hogy húsz év alatt körülbelül 5 kilométernyi a veszélyes anyagok terjedése. Azt mondja, elképzelni sem tudja, hogy ezt az egészet megbontanák, mert az megfertőzné az egész környéket: a talajt, a növényeket, az állatokat és az embereket is.
Meg a vizet, ami a mi aranyunk, a Csallóközben található ugyanis Európa legnagyobb vízkészlete, amelyet napról-napra egyre inkább veszélyeztetnek a föld alatt alattomosan terjedő vegyi anyagok.
Veronika Basta csöllei önkormányzati képviselő szerint nagy valószínűséggel a vegyi anyagok már megfertőzték az ő talajvizüket is, a Hidrometerológiai Intézet évkönyvében is közzétették már, hogy megtalálható benne az erősen rákkeltő és bizonyítottan a Dimitrov vegyi művekből származó vinil-klorid, amit Pozsonypüspökiben is kimutattak, sőt olyan távolabbi településen is észlelték, mint Olgya. Az emberek elméletileg évtizedek óta nem használhatják ezeken a településeken ivásra, főzésre, tisztálkodásra vagy öntözésre a fúrt kútjaikból nyert vizet. Ezt azonban nem mindenki tartja be, vagy csak általános vízelemzéseket készíttetnek, amelyek nem mutatják ki a kérdéses veszélyes anyagokat, ahhoz ugyanis mélyrehatóbb elemzés szükséges.
A probléma tehát szinte határtalan, az állam mégsem segít az önkormányzatoknak a kezelésében. Martin Kuruc Vereknye polgármestere azt mondja, a városrészben már húsz éve megtiltották a kúti víz használatát mindennemű célra. Véleménye szerint, jó lenne, ha az állam intezívebben foglalkozna a probléma megoldásával, amit már évek óta sürgetnek. 2015-ben Peter Žiga akkori környezetvédelmi miniszter kijelentette, hogy a felmérés alapján meghatározták a hulladéklerakó eltávolításának lehetséges módjait. A tárca az ún. kapszulás módszert választotta, ez volt viszonylag a legolcsóbb megoldás, melynek az a lényege, hogy a területet elszigetelik, ami átmenetileg leállítaná a mérgező anyagok Csallóköz felé áramlását.
Végül azonban ezek is csak puszta szavak maradtak. Először 2015-re, majd 2016-ra ígérték a szigetelési eljárás megkezdését, de nem lett belőle semmi.
Hiába volt a tiltakozás a kormányhivatal előtt és a kormány tétlenségének bírálata. Bár a 35 millió eurós projekt versenypályázatát kiírta a környezetvédelmi tárca, uniós pénzeket is sikerült szerezni rá, amelyből megvalósították volna a hulladéklerakó és környezetének szigetelését. A szanálás feltétele azonban az volt, hogy az érintett területek mind állami tulajdonban legyenek.
– mondja Sólymos László volt miniszter. A gond csak az volt, hogy egyes tulajdonosok egyik lehetőséggel sem értettek egyet, így gyorsított eljárásban el kellett fogadni a parlamentben a geológiai törvény módosítását, egyébként a környezeti teher eltávolítása lehetetlenné vált volna.
A törvényt el is fogadták, és az állam 2020 januárjában elkezdte az érintett földterületek kisajátítását, ami néhány hónap múlva lépett volna hatályba.
A hivatalok elindították az építési eljárásokat, területi határozatokat adtak ki. „Minden elő volt készítve ahhoz, hogy 2021. májusában elkezdődjön a környezeti teher eltávolítása” – fűzte hozzá Sólymos.
Budaj miniszter szerint azonban a kapszulás módszer azt jelentette volna, hogy elszigeteljük a hulladéklerakót, és megvárjuk, hogy egyszer talán valaki majd el tudja távolítja azt. „Mi nem voltunk túl lelkesek ettől a megörökölt projekttől, úgy véltük, hogy sokkal jobb lenne a hulladékot végleg eltávolítani” – mondta a miniszter. Juraj Droba megyeelnök szerint persze, hogy a legtisztább módszer a hulladék elszállítása lenne.
– fűzte hozzá a megyeelnök. Budaj szerint azonban ez csak olyan, mintha megfordítanánk egy csészét, felülről ugyan védve lesz a lerakó, a falak egészen az agyagrétegig mennének, de ha bárhol ebből az agyagrétegből kavicsnyelv lépne ki, akkor a víz újra bekerülne oda.
S mivel az állam nem fizette meg időben a kisajátításkor megszabott összeget, a telektulajdonosok bíróságra adták az államot, és a pert meg is nyerték, ezért a kisajátítást megszüntették. Így valószínűleg a kapszulás módszerből már semmi sem lesz. Budaj azt állítja, egyes bérleti szerződések már tavaly nyáron lejártak,
Sólymos szerint azonban a miniszternek már egyáltalán nem kellett volna a bérbevétellel foglalkozni, mert a kisajátítás érvényes volt, csak ki kellett volna fizetnie a telkeket korábban felvásárló két cégnek a kétéves kisajátításért megszabott összeget.
Ám ő nem ezt tette, ezért a cégek bírósághoz fordultak a kisajátítás megszüntetése ügyében. „Hétéves munka veszett így kárba”. Ami valószínűleg a projekt legnagyobb problémája, a kisajátítás ugyanis 2023 júniusáig volt érvényben, addig meg kellet volna a vereknyei hulladéklerakó teljes szanálásának valósulnia.
Budaj azzal érvel, hogy a kisajátítás rövid időre szólt – csupán két évre, és szerinte annyi idő alatt nem lehetett volna a kapszulát megépíteni, ahhoz legalább három évre lett volna szükség. Szerinte a megoldás az
A kifizetés kapcsán pedig azzal védekezik, hogy az érintett cégek nem voltak hajlandók a minisztériumnak megküldeni a bankszámlaszámukat, amire a pénzt utalhatták volna.
A dokumentumok alapján 2021. szeptember 9-e volt a kifizetés határideje, ám a minisztérium csak szeptember 8-án küldte ki a bankszámla kikérésekre vonatkozó kérelmét. Mindez azt jelenti, hogy most már csak a telkek megvásárlására van lehetőség, de erről jelenleg még tárgyalások sem folynak, mivel a minisztérium nem reagál a telektulajdonosok javaslataira. Azaz egy helyben toporgunk.
A vereknyei hulladéklerakó ügyének – legalább ideiglenes – megoldásának ügye mintegy 80-100 ezer eurós összegen múlik,
a több millió eurós beruházás mellett, nem beszélve arról, hogy napról napra egyre több ember egészsége kerül a hulladéklerakó miatt veszélybe, ez nevetséges összeg. A telektulajdonos cégek jogi képviselője azt állítja, ha a minisztérium már az elsődleges stádiumban tárgyalt volna az ügyfeleivel, nem kellett volna, hogy a kisajátításokra egyáltalán sor kerüljön.
A mérgező anyagok pedig a föld mélyén ezalatt szépen, csendben és láthatatlanul egyre tovább terjednek, mind nagyobb veszélyt jelentve a mindennél drágább ivóvízkészletünkre.
