Auschwitz, a hely, ahol az ember vállára odatelepszik a halál – KÉPGALÉRIA
"Auschwitz ma múzeum. Falai közt a múlt – és bizonyos értelemben valamennyiünk múltja – azzal a véghetetlen súllyal és igénytelenséggel van jelen már, ami a valóság mindenkori legbensőbb sajátja, s attól, hogy lezárult, csak még valódibb, még érvényesebb. Legotthonosabb tárgyaink, hétköznapi civilizációnk szinte valamennyi eszköze – az utolsó elhányt bádogkanálig – soha nem látott metamorfózison ment itt keresztül. Egyrészt puszta funkciójára süllyedt, oda, ahová annak előtte csak a kínzószerszámok, másrészt ugyanezek a tárgyak, beleértve az eredendően kínzásra szánt eszközöket, lettek végül is a század legsajátosabb ereklyéi. Valamennyit egyazon jelentés elvéthetetlen jegyei borítják. Ütések és kopások, miknek kibetűzésére alig tettünk valamit. Pedig ezek a század betűi; ezek a kor betűformái." ( Pilinszky János: Ars poetica helyett)
1945. január 27-én az első ukrán front néhány katonája lépett be elsőként az auschwitzi haláltábor kapuján. A látvány döbbenetes volt. Halottak mindenütt, az élők pedig emberi roncsok voltak csupán. 1942–45 között majd 2 millió ember pusztult el a legnagyobb náci haláltáborban.
2006-tól január 27. – az ENSZ határozata alapján – a holokauszt nemzetközi emléknapja. A világon mindenütt megemlékeznek a népirtás áldozatairól, a körülbelül 6 millió emberről, aki már soha nem térhetett vissza az életbe.
Auschwitz egyike volt a náci Németország által felállított haláltáboroknak, de az ott végrehajtott, ipari méreteket öltött emberirtás, az ott működtetett halálgyár miatt ez vált az egész barbár nemzetiszocialista rendszer szimbólumává.
A haláltábor és Birkenau mára a megemlékezés és csendes gyász szimbolikus központjává vált. Évente emberek százezrei látogatják ezt a helyet, hogy leróják kegyeletüket az áldozatok előtt, és eszükbe véssék, hova vezetnek a totalitárius rendszerek. Auschwitz az a hely, ahol a halál ráül az ember vállára.
