Arányaiban szinte mindenhol kevesebben vagyunk: a Dunaszerdahelyi járásban már 70% alatt a magyarság
Csütörtök délelőtt a szlovák statisztikai hivatal nyilvánosságra hozta a 2021-es népszámlálás nemzetiségi szempontból fontos adatait. A témának, az azt megillető fontosság fényében, szerkesztőségünk külön cikksorozatot szentel. Ebben a részben a magyarlakta járások etnikai viszonyainak alakulásával foglalkozunk.
Az első adatok nyilvánosságra kerülését követően sokan megkönnyebbüléssel sóhajtottak fel, mondván, a nemzetiségi adatok nem is annyira rosszak, a fogyásunk kisebb, mint amire számítani lehetett, illetve közösségünk társadalmi immunrendszere indokolná. Ebben van is valami, csakhogy a járási lebontást böngészve feltűnik néhány kifejezetten aggasztó tendencia. Az adatok IDE kattintva böngészhetőek.
Mielőtt rátérnénk az adatok elemzésére, illetve a kiugró, általában negatív meglepetések bemutatására, lássuk először a nyers adatsorokat.
Az adatokat térképre is helyeztük. A térképen az egyes településekre kattintva megjeleníthetők a részletes adatok illetve azok fejlődése a legutóbbi három népszámlálás folyamán.
Ami azonnal szembetűnő, hogy két járás kivételével sajnos mindegyik magyarlakta járásban csökkent a számarányunk. Néhány helyen tulajdonképpen lélektani határ alá esett be a magyar nemzetiség aránya. Szencen például, köszönhetően az elképesztő mértékű bevándorlásnak (nézzük meg, mennyivel nőtt a járás lakossága egy évtized alatt), a magyarok aránya már nem éri el a 10%-ot.
Hasonlóan fájdalmas adat, hogy a Dunaszerdahelyi járásban a magyarok aránya 70% alá csökkent, ráadásul itt a legnagyobb a csökkenés, 2011-ben még majdnem 75% volt a magyarok aránya.
Miközben a járás lakossága nyolcezerrel nőtt, a magyarok lélekszáma csak kétezerrel. Ez az egyik legfontosabb és egyben legfájóbb tanúsága az adatsoroknak. Legalább ennyire aggasztó, hogy a másik nagy magyar járásban is csökken a magyarság aránya. A Komáromi járásban szintén kiugró a nemzetiségi arány változása, a korábbi 67,7%-ról 61,6%-ra csökkent a magyarok aránya.
Vegyük észre, hogy az eddig tömbterületnek számító nyugati járásokban mindenhol ez a helyzet. Ha összehasonlítjuk a magyarok által lakott járások nemzetiségi arányainak alakulását, világosan látszik, hogy ezek azok a járások, ahol a legnagyobb a különbség. Ez nyilván nem csak vagy nem feltétlenül az asszimilációnak köszönhető, hiszen ezeknek a járásoknak nőtt leginkább a lakossága is. Vannak olyan keleti járások, ahol csökkent az összlakosság is, de nézzük csak meg Kassa város adatait, tízezerrel csökkent a város lakossága.
A fenti elkeserítő tendenciákkal szemben némi gyógyírt jelent, hogy két járásban, Losoncon és Rimaszombatban azonban nőtt a magyarok aránya, az utóbbiban egész sokkal, közel 36%-ról majdnem 40%-ra (Losoncon viszont minimális a változás).
A Rimaszombati járásban sajnos csak úgy nőtt a magyarok aránya, hogy az összlakosság csökkent, majdnem ötezer fővel.
Néhány járásban nem csak a nemzetiségi adatok változása, de az összlakosság számának alakulása is megdöbbentő, sőt, talán inkább igazolja korábbi félelmeinket. Az világosan látszik, hogy az ország középső és keleti része kiürül. Kassa város lakossága csökken (a városok nemzetiségi arányainak alakulásáról külön cikkben számolunk be), Komáromtól keletre pedig alig van olyan magyar járás, ahol kisebb-nagyobb mértékben ne csökkenne a lakosság - a Kassa-környéki járás a kevés kivétel egyike. A csökkenés nagyjából 1 és 5% közötti, a Rimaszombati, a Rozsnyói, a Losonci és a Nagykürtösi járás mind-mind 2-4%-os lakosságcsökkenést produkál. Hogy ez milyen faktoroknak tudható be, hosszabb elemzést igényelne, erre itt nincs mód kitérnünk, de a tendencia világos.
Érdekes módon az Érsekújvári járás vesztette talán abszolút értékben és arányaiban is legtöbb lakosát, a 2011-ben még 144 ezres járás mára 138 ezresre csökkent, s az "elveszett lelkek" nagy része bizony magyar, közel 4500 fővel csökkent a járás magyarjainak lélekszáma.
Ha ellenkező irányból közelítjük meg a kérdést, szintén érdekes dolgokra bukkanunk. Nézzük meg például a Szenci járás lakosságának emelkedését. Az elképesztő, mintegy harmincezres növekedés (értsd: betelepülés) miatt sajnos érthető, hogy a magyarság aránya 10% alá csökkent, ugyanakkor a beköltözés mértékéhez viszonyítva ez a különbség még egészen elfogadható. Azt mutatja, hogy a Szenci járás magyarjai őrzik nemzetiségüket, az asszimiláció már korábban végbement, az elmúlt tíz évben jóval enyhébb volt, mint korábban. A hígulást inkább az okozza, hogy rengeteg szlovák költözik a járásba. Ez a kérdéskör természetesen jóval hosszabb elemzést igényel és érdemel, ezért hamarosan Gyurgyík László felvidéki magyar demográfussal hamarosan podcast-adást és interjút is készítünk a témában.
