A zöldre váltott szemafor esete Szlovákiával
Oly sokáig álltunk mozdulatlanul. Se előre, se hátra. Percenként lestük az órát, hallgattuk a rádiót, vártuk a híreket. Unalmunkban az ujjainkkal doboltunk, s csak azt figyeltük, mikor vált már a jelzőlámpa. Végre megtörtént, megkaptuk a zöld jelzést. Indulhatunk!
A szlovák kormány a múlt hét végén hosszas vajúdás után csak elfogadta a szakemberek által már hetek óta összeállított utazási járványszemafort. Nyilvánvaló, sokáig már nem lehetett volna elodázni a dolgot, az időjárással párhuzamosan javuló járványügyi adatoknak köszönhetően százezrek vágynak külföldre. Az elmúlt év tétlensége után olyanokban is felhorgadhatott a világlátás vágya, akik egyébként a szomszéd faluig sem mennek el szívesen.
Csak a rend kedvéért foglaljuk össze, mi is az utazási szemafor lényege. Azt már jó előre lehetett tudni, hogy három különböző színnel jelölik majd a világ országait, aszerint, hogy az onnan visszatérő szlovák állampolgároknak éppen milyen súlyos karanténintézkedéssel kell majd szembenézniük, amint beteszik a lábukat az országba.
Zöld besorolást kapott természetesen az Európai Unió összes tagállama, illetve a legtöbb európai ország, leszámítva a balkáni államokat és Nagy-Britanniát. Piros besorolást azon államok kaptak, ahol az új fertőzések számának átlaga százezer főre számítva meghaladja az ötvenet, feketét pedig azok az államok, amelyek rendszertelen, illetve megbízhatatlan járványstatisztikákat közölnek (például Fekete-Afrika országai), és/vagy felbukkant náluk a koronavírus egy-egy új, veszélyes mutációja. A beosztás természetesen nem végleges, a járási Covid-automatához hasonlóan a külügyi tárca kéthetente áttekinti majd az aktuális járványhelyzetet.
Az érvényben lévő szabályok értelmében bármely külföldről hazatérő szlovák állampolgárt 14 napos karanténra köteleznek, ez alól csak bizonyos kivételek adnak felmentést. Éppen ezek a kivételek adják az utazási szemafor lényegét. Zöld országból hazatérve nem kell például karanténba vonulnia annak, aki már megkapta a maga oltását (a részletek változatlanok: 14 nap a Pfizer és a Moderna második, négy hét az AstraZeneca és a Johnson első vakcinája után), vagy 180 napon belül átesett a betegségen.
Mindenki másra vár az otthona nyugalma vagy az állam vendégszeretete mindaddig, amíg egy PCR-teszttel nem igazolja a szervezete vírusszüzességét. A csavar a dologban, hogy zöld országból hazatérve akár egyből mehetünk is a tesztre, ha az negatív, annyi is a karanténnak.
Fekete és piros besorolást kapott államok esetében van egy nagyon fontos eltérés, amelyet sem a döntéshozóknak, sem a sajtó képviselőinek nem sikerült eléggé kihangsúlyozniuk. Talán olvasóink között is akad olyan, aki nem figyelt fel arra az apró tényre, hogy oltás ide, oltás oda, a piros és a fekete országokból hazatérők mindenképpen karanténba kényszerülnek. Ha piros országból érkezik valaki, akkor leghamarabb nyolc nap után van lehetősége PCR-tesztre menni és szabadulni, ha feketéből, akkor a kéthetes karantént így is, úgy is le kell töltenie. Kényelmi szempontból tehát az utazás során egyetlen előnye lehet az oltásnak. Az, hogy a hazatérő állampolgárokkal egy háztartásban élők, ha be vannak oltva, nem kötelezhetőek karanténra, máskülönben ők is kénytelenek otthon kivárni a karanténidőszak végét.
Nem teljesen egyértelmű, hogy ennek a rendelkezésnek mi értelme van. Talán azzal érvelhetnénk, hogy egy magasabb fertőzöttségű országban könnyebben kapjuk el a betegséget, de hogy hazatérés után a család miért ússza meg karantén nélkül, oltás ide, vagy oda, az utazó pedig miért nem, azt nehéz ésszel felérni.
Mire olvasóink kezükbe veszik lapunk aktuális számát, a naptár már júniust mutat. Nyakunkon az előszezon, s az európai nyaralóhelyek az Égei-tengertől az Amalfi-partig – kis képzavarral élve – tűkön ülve várják az első strandpapuccsal, napolajjal és szalmakalappal felfegyverkezett fecskéket. Keveset hangsúlyozott tény, de a görög, a horvát vagy éppen a spanyol gazdaság gyakorlatilag működésképtelenné válik, ha elmarad a turistaszezon.
Elsőre talán meglepő lehet, de az évente nagyjából 1–1,3 milliárd turista nagy része bizony nem Afrikába vagy Ázsiába utazik, az öreg kontinens látja vendégül őket. 2019-ben például a majd 1,5 milliárd nemzetközi turistából 750 millió európai desztinációt választott magának, több mint kétmilliárd eurót adva az európai országok GDP-jéhez. Vannak uniós országok, ahol 15-20, sőt Horvátország esetében 25 százalékát teszi ki az idegenforgalomból származó bevétel az ország GDP-jének (csak a rend kedvéért Magyarországon ez az érték 8,5, Szlovákiában 6 százalék körül mozog).
Teljesen nyilvánvaló hát, hogy szükség van, illetve lenne egy egységes EU-s rendszerre, máskülönben jövőre nyugodtan hozzá lehet pakolni még néhány nullát az így is jókora uniós helyreállítási csomaghoz. A gond csak az, hogy ugyanazt tapasztaljuk, amit korábban. Az első komolyabb kihívásnál hangos robajjal ripityára törő, egységes Európáról szőtt álmok darabkáit azóta sem sikerült újra összeragasztgatni, s ebben vélhetően a nyári meleg sem segít majd.
Bár az Európai Bizottság már kidolgozta az egységes európai járványútlevél koncepcióját, amelyet fellengzősen digitális zöld tanúsítványnak neveztek el, csak a jóisten és a brüsszeli vízfej a megmondhatója, miért késik még mindig a bevezetése. Június elejére lassan az összes uniós tagállam előrukkolt a saját megoldásával, hogy aztán nyáron dobhassák az egészet a kukába, mire befut az EU-s „útlevél”. Nem ez az utóbbi évek legfurcsább uniós intézkedése, kétségtelen, de azért kissé röhejes, hogy a márciusi bejelentés óta sem sikerült kézzelfoghatóvá tenni a „zöld tanúsítványt”. Minden jel arra mutat, hogy az idei turistaszezon még enélkül kezdődik.
Szlovákia, csuda tudja, miért, nem csak regionális, európai szinten is kirívóan lassan reagált a maga rendszere megalkotásával. Sok jóra nem számíthattunk, ez kétségtelen, de hogy egészen május közepéig kelljen arra várni, hogy találjanak végre egy értelmes közszolgát, aki ha kell, a Google-fordító segítségével ánglius nyelvre tudja fordítani az oltási igazolásokat, az akár vicces is lehetne, ha nem lenne tragikus. December 26-án(!) adták be az első koronavírus-oltást Szlovákiában, s majdnem május végéig kellett várni arra, hogy a „pikk” mellé járó A4-es papíron a szlovák világnyelv mellett végre az angol is felbukkanjon.
Hasonlóan bosszantó, ám a mindenkori szlovák vezetést ismerve jóval érthetőbb jelenség, hogy júniusig kellett várni arra, hogy a gúnyhatárokon legálisan átkelve, végre újra láthassák anyaországba szakadt szeretteiket a felvidéki magyarok. Amikor Szijjártó Péter néhány héttel ezelőtt itt járt Pozsonyban, arról beszélt, Budapest kész akár másnap megegyezni Szlovákiával a védettségi igazolások kölcsönös elismeréséről. Ám a magyar külügyminiszter hiába javasolta a szlovák fővárosban tartott C5-ös (Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Ausztria és Magyarország) csúcson, hogy a régió országai, megelőzve szinte egész Európát, ismerjék el egymás dokumentumait, szavai Pozsonyban csukott ajtókra és süket fülekre találtak. Hasonlóan járt a Szövetség is, pedig Forró Krisztiánék már május elején javasolták egy magyarországihoz hasonló védettségi igazolvány elfogadását.
Ehhez képest még örülhetünk is, hogy június elejére csak sikerült tető alá hozni a dolgot, hiszen alig néhány hete a külügyminiszter, Ivan Korčok még arról beszélt, egyelőre technikai akadályai vannak a védettséget igazoló dokumentumok bevezetésének. Hogy megfelelő angol szakfordítót, vagy egy ingyenes QR-kódot generáló programot nem bírtak beszerezni, mindegy is. Legalább nem unatkozunk.
A nyáron számíthatunk még néhány hasonló csodálatos húzásra. Aktuális kedvencünk, Vladimír Lengvarský egészségügyi miniszter, aki kincstári naivitásról tanúbizonyságot téve a múlt hét végén közölte, a tárca „azt feltételezi”, a szlovák állampolgárok a nyáron nem utaznak olyan országokba, amelyek fekete besorolást kaptak. Változhat még, persze, de a külügy befeketítette például Egyiptomot, leszámítva a Földközi-tenger teljes afrikai partvidékét (viszlát, olcsó tunéziai nyaralás?), Indiát és a Távol-Kelet nagy részét, az Egyesült Államoktól délre le egészen Tűzföldig az összes amerikai országot, és bónuszként, az indiai mutáns miatt, Nagy-Britanniát.
Az év elején megjárta a sajtót, hogy a járvány zenitjén legalább harmincezer szlovák állampolgár utazott el tengeren túli nyaralásra. Megette a fene az egészet, ha a járványvédekezést olyanok irányítják, akik elhiszik, hogy most, amikor eltűnőben van a vírus, s megcsapta az orrukat a szabadság szele, az emberek majd hallgatva a jó szóra, nem utaznak el egzotikus országokba nyaralni. Eldönteni is nehéz, naivitásnak vagy puszta dilettantizmusnak nevezzük-e az ilyesmit. Mindkettőre akadt épp elég példa az elmúlt hónapokban.
Megjelent a Magyar7 2021/22.számában.
