A temetés is sokkal visszafogottabb koronavírus idején. Ezeket a szabályokat kell betartani
Az élethez a halál is hozzátartozik, ezért nincs az a veszélyhelyzet vagy kijárási tilalom, ami miatt a végső búcsú elmaradna. Persze ez is más most, járvány idején, mint máskor. Ha össze akarnánk foglalni a lényeget, talán azt mondhatnánk: kamarajellegű és szerényebb. Egyáltalán nem ajánlott ugyanis, hogy nagyobb embertömeg gyűljön össze!
Veszélyhelyzet idején a gyülekezési tilalom alól a temetések kivételt képeznek (a keresztelőkkel és az esküvőkkel együtt).
Vagyis kellő óvintézkedések mellett, a 2 méteres távolságtartással, zárt térben a személyenkénti 15 négyzetméter biztosításával és megfelelő higiéniai előírásokkal –maszk, kézfertőtlenítés – végső búcsút lehet venni a halottól. Természetesen koronavírusos beteg, akinek kötelező karanténban kell lennie, vagy felső légúti betegség tüneteit mutató személy nem vehet részt rajta.
Elmarad a halott leszentelése, a szenteltvíztartók üresek és a temetés előtti vagy utáni – öleléssel, kézfogással járó – részvétnyilvánításokat is mellőzni kell.
Éneklés helyett, ami a koronavírus terjedésének egyik legbiztosabb módja, ajánlott, hogy inkább előre felvett zene szóljon a szertartás alatt. Maga a temetési szertartás is lerövidül, ha úgy tetszik, szerényebb. A temetést végző személy, lelkipásztor a búcsúztatást rövidebbre fogja.
A végtisztesség megadásához sok helyütt a temetés előtti vagy utáni gyászmise is hozzátartozik. Ez eddig 5 hozzátartozó és a pap részvételével volt lehetséges, november 16-tól 50 százalékos kihasználtság mellett lehet misézni a templomokban.
A koronavírus-járvány első hulláma idején megdöbbentő volt arról olvasni, hogy akadt olyan temetés, ahol leteremtették a zokogó édesanyját átölelő fiút édesapja temetésén. A gyászoló családtagok sokszor nem mertek egymás közelébe sem állni, nemhogy esetleg egymást támogatni. Pedig ilyenkor emberileg ez teljesen érthető. Miért is ne ölelhetnék meg egymást az egy háztartásban élők?
Nincs könnyű helyzetben, akit ezekben a káoszos és félelemmel terhes időkben gyász ér, hiszen aki felelősen gondolkozik, az a hozzátartozókkal is próbálja megértetni, hogy nem volna kívánatos tömeges jelenlétük a gyászszertartáson, a fertőzésveszély miatt.
A külföldön élő rokonok pedig nem is jönnek el. Sok temetésen már eleve megkérik a résztvevőket, hogy egymástól távolabb álljanak.
Szerencsére a legtöbben megértéssel fogadják, ha a szeretett személy búcsúztatásán csak a legszűkebb család vesz részt és az emlékezés virágait és gyertyáit esetleg egy későbbi időpontban helyezik az elhunyt sírhalmára, vagy otthon gyújtanak érte gyertyát.
Sok temetést úgy oldanak meg, hogy családonként csak egy fő vesz rajta részt, hogy minél kisebb embertömeg gyűljön össze. Azt talán mondanunk sem kell, hogy koronavírus-járvány idején a halotti torok is elmaradnak.
