A szlovák MiG–29-esek furcsa búcsúja
Az orosz–ukrán háború kitörése óta a nagyközönség látókörébe került egy rendkívül fontos, mégis keveset „ragozott” téma, az ország légterének védelme. Az önálló Szlovákia légierejének, azon belül is a fegyvernem gerincét adó MiG–29-esek története pedig van annyira érdekes, hogy most, amikor hamarosan (?) végleg eltűnnek az országból, röviden áttekintsük eddigi „pályafutásukat”.
Habár az ünnepélyes búcsúra néhány héttel korábban, a szliácsi repülőnapokon sor került, hivatalosan alig néhány nappal ezelőtt, szeptember 9-én köszöntek le a szlovák légierő alaptípusának, lassan húsz éve az egyetlen szlovák harci repülőnek számító MiG–29-esek. Ezzel tulajdonképpen egy bő hetvenéves korszak végére került pont. A légierő első MiG-jei ugyanis még 1951-ben érkeztek meg a Szovjetunióból, s azóta a (cseh)szlovák hadseregben folyamatosan szolgáltak a Mikojan–Gurevics tervezőirodában készült gépek, egészen mostanáig.
Bár technológiai, hadászati és infrastrukturális szempontból is csereérett típusról van szó, a MiG–29-esek kivezetése a szlovák légierőből igen furcsára sikeredett.
1986-ban, egy finnországi légi támaszponton találkozhatott először a nagyközönség a szovjet légierő új harci repülőgépével, az elsősorban légtérvédelmi célokra tervezett, kis hatótávolságú elfogó vadászrepülővel, a MiG–29-essel. A csehszlovák légierő még abban az évben megrendelt 40 darabot, de a rendszerváltásig hátralévő rövid időszakban már csak 20 darabot szállítottak le.
Lemondtak ugyan a régebbi, akkor már avulófélben lévő MiG–23-as típusokról, de a 29-esekről nem. Összesen 9 plusz egy gépet kaptak meg a csehektől, és megalakult az önálló szlovák légierő első ezredének első százada. A kilencvenes években a szovjet államadósság fejében tovább bővült a géppark, összesen 12, némileg modernebb, együléses és két darab, elsősorban kiképzésre használt kétüléses harci repülőgép érkezett. A MiG–29-es kötelék 1997-ben érte el mindenkori maximális létszámát, két századba szervezve 21 darab együléses (MiG–29A) és három kétüléses (MiG–29-UB) gép állt rendelkezésre.
Bár ezek a számok önmagukban meggyőzőek voltak (a magyar légierőnek ekkoriban 28 darab MiG–29-ese volt), a gépek nagy része egyszerre sosem volt bevethető.
A kilencvenes évek végén azt pletykálták, hogy a 24-ből mindössze 3 hadra fogható, s bár utólag kiderült, a történet egy félreértésen alapszik, a szlovák légierő forráshiány miatt valóban kritikus állapotba került. 2002-ben máig tisztázatlan körülmények között egy gyakorlórepülés során két MiG–29-es összeütközött, az egyik pilóta a balesetben életét vesztette.
Nem csoda, hogy 2000-ben újabb átszervezés jött, összevonták a két századot, több MiG–29-est pedig végleg kivontak a forgalomból, alkatrészdonorként használták. Ma már szinte lehetetlen megmondani, ekkoriban egyszerre hány gép volt bevethető, mindenesetre a NATO-csatlakozás során, a keleti blokk sok más országához hasonlóan, komoly dilemmával szembesült a szlovák légierő: hogyan integrálják a szovjet haditechnikát a nyugati szövetségi rendszerbe? Felmerült ugyan, hogy amerikai vagy más nyugati harci repülőgépekre cserélik a MiG-eket (Magyarországon például ez történt), de mivel az oroszok hajlandóak voltak korszerűsíteni és NATO-kompatibilissé tenni az egyébként modern, alig néhány éves szlovák gépeket, inkább ez utóbbi mellett döntöttek. Orosz közreműködéssel tizenkét gépet modernizáltak 2005 és 2006 között a trencséni repülőgépgyárban.
Egészen meghökkentő, de mind a mai napig nem tudni pontosan, hogy az elmúlt években hány röpképes, bevethető állapotban lévő MiG–29-es vadászgépe maradt a szlovák légierőnek.
A 2002-es, két gép katasztrófájával járó baleset mellett, még ugyanebben az évben egy harmadiknak a hajtóműve égett ki a felszállás előtt, 2019-ben pedig egy újabb MiG–29-es semmisült meg, ezúttal Nyitra közelében.
Mivel folyamatos pilótahiány és különböző technológiai problémák is sújtották a szlovák MiG-eket, 2016-ban a Fico-kormány úgy döntött, itt az ideje lecserélni őket.
Svédországból, Oroszországból és az Egyesült Államokból is érkeztek ajánlatok, végül az akkor SNS-es vezetés alatt álló védelmi tárca 14 darab újonnan legyártott amerikai F–16-os leszállításáról kötött szerződést. Az elmúlt néhány évben folyamatosan módosultak a szállítási feltételek, a legfrissebb információk szerint az első néhány gép 2024 második negyedévében érkezik meg. Addig, ahogy arról korábban beszámoltunk, cseh és lengyel gépek látják el a szlovák légtér védelmét.
Zárásul térjünk még vissza kicsit a MiG–29-esekhez. A szlovák sajtóban még valamikor nyáron bukkant fel először, hogy a kormány 12 (más források szerint 11) darab harci repülőgépet ad vagy ajándékoz Ukrajnának. E ködös megfogalmazás nem véletlen.
S hogy a történet még zavarosabb legyen, egyelőre azt is jótékony homály fedi, éppen hol vannak most a gépek. Augusztus közepén egy ukrán újságíró azt írta, „mintegy tizenkét” szlovák MiG–29-es már meg is érkezett Ukrajnába.
A híresztelést azonnal fel is kapta a sajtó, a védelmi tárca nem győzte cáfolni, de az S–300-as légvédelmi rendszerek átadása körüli félrevezetés miatt a közvélemény legalábbis szkepszissel fogadta a hivatalos állítást, hogy a gépek még mindig Szlovákia területén vannak.
A szliácsi repülőnapon, augusztus végén aztán kiderült, ha nem is az összes, de vagy féltucat MiG még mindig itt van, annak rendje s módja szerint el is búcsúztak a szlovák nagyközönségtől. Hogy azóta mi van velük, nem tudni, de tulajdonképpen mindegy is. Így vagy úgy, de a szlovák MiG–29-esek szinte biztosan Ukrajnában fejezik be pályafutásukat.
A cikk elkészüléséhez nyújtott segítségéért köszönet Poloma Leventének.
Megjelent a Magyar7 2022/38. számában.
