A rendőrség szerint Jakab Elemér hazudott, most bírósággal hallgattatna el
Az egykori állambiztonsági rendőrség (ŠtB.) irataiban Zoltán fedőnévvel szereplő Jakab Elemér, aki vélhetően jogtalanul használja neve előtt a Mgr. rövidítést, most bírósági úton szeretné elhallgattatni és megfélemlíteni a sajtót. 2019-ben munka közben elvette tőlem a beszélgetés felvételére használt telefonomat. Amikor ez a sajtóban több helyen is megjelent, büntetőfeljelentést tett ellenem, hogy rossz hírét terjesztem, veszélyeztetem személyiségi jogait, sőt, a becsületét is megsértettem
2019 októberében, a pozsonyi parlamentben utolsó napjait élő Most–Híd párt képviselőjéről, Jakab Elemérről kaptunk olyan dokumentumokat – vélhetőleg munkaszerződések másolatait –, amelyekből az volt kiolvasható, hogy korábban Jakab nevetségesen alacsony, 50 centes órabérért foglalkoztatott kelet-szlovákiai embereket a cégében. Információnk volt arról is, hogy nehéz sorsú, rossz szociális helyzetben lévő munkavállalókról volt szó.
El is kezdtem a témával foglalkozni, és első lépésként Jakab Elemért szerettem volna megkérdezni, hogy igazak-e a fenti állítások. A képviselőnek a pozsonyi parlamentben tettem fel a kérdéseimet, amelyek miatt előbb vulgárisan lehülyézett, majd kirántotta kezemből a telefonomat, amelyre a beszélgetést rögzítettem. Azt gondoltam, hogy ilyet még egy parlamenti képviselő sem tehet meg, ezért bejelentést tettem a rendőrségen, előbb telefonon, aztán személyesen.
A rend őreinek hangsúlyoztam, nem gondolom, hogy Jakab el akarta volna tulajdonítani a telefonomat. Azt viszont hiszem, hogy nem szabad annyiban hagyni az esetet, mivel megengedhetetlen, hogy a nép képviselője így viselkedjen egy újságíróval. A parlamentnél intézkedő rendőrjárőr jelenléte felkeltette mások érdeklődését is, Ondrej Dostál képviselő még a közösségi profilján is írt az esetről. Ettől fogva a szlovák nyelvű sajtó felkapta az ügyet, és szinte minden hírportál foglalkozott vele.
Bejelentésemet a rendőrség – ahogy várható volt – lepasszolta a pozsonyi járási hivatal kihágásokat intéző osztályának, amely napra pontosan hat hónap múlva (többszöri érdeklődésem után) úgy döntött, hogy nem kezd eljárást, és az ügyet ad acta teszi, azaz elfekteti. Nem örültem neki, mert szerintem legalább egy szóbeli figyelmeztetés kijárt volna a parlamenti képviselőnek.
Jakab, ahelyett, hogy örült volna, hogy ennyivel megúszta, elment szintén a rendőrségre, és nem bejelentést, hanem büntetőfeljelentést tett ellenem, hogy a rossz hírét keltettem, foltot ejtettem a becsületén stb., stb. azzal, hogy állítólag azt híreszteltem, ellopta a telefonomat. A bejelentés és a büntetőfeljelentés közötti egyik lényeges különbség, hogy míg az elsőt akár közigazgatási eljárás keretében is lefolytathatják mindenféle személyi szabadságot korlátozó szankciók nélkül, addig a büntetőfeljelentés már „élesbe” megy, amelynek a végén szabadságvesztés is várhatja a delikvenst. Ettől azért szerencsére messze álltunk, és Jakab büntetőfeljelentését is rövid úton lezárta a rendőrség megalapozottság hiánya miatt. Jakab, talán jogi képviselője tanácsára, mégis továbbment, és megfellebbezte a rendőrség határozatát. Ezt én leginkább azzal magyarázom, hogy Jakab Elemér valószínűleg olyan személyiség, akinél a valóság és a képzelet olykor nem különül el egymástól, és saját elképzeléseit gyakran valóságként látja. Nos, erről rendőrségi papírunk is lett.
A rendőrség nem hanyagolta el a döntése elleni fellebbezés kivizsgálását. Jakab Elemér például azt állította, hogy a parlament épületében, mintegy 30 ember jelenlétében azt kiabáltam, hogy ellopta a telefonomat, s állítása szerint ezt igazolja a társaságában lévő, időközben sajnos elhunyt Vörös Péter képviselő is. A vizsgálótiszt bekérte a parlament biztonsági szolgálatától az eset kamerafelvételét. Ezen tisztán látható, hogy az inzultusra a parlament épülete előtt került sor és nem 30, hanem 6 ember jelenlétében, beleértve Jakabot, néhai Vörös Pétert és engem. A vizsgálótiszt kikérdezte Vörös Pétert is, aki a hivatali jegyzőkönyv szerint elmondta, hogy a konkrét esetet nem látta, mivel amikor meghallotta, hogy interjút szeretnék készíteni Jakabbal, továbbment.
Számomra elég szokatlanul nyíltan, a vizsgálótiszt a következő szavakkal összegzi Jakab feljelentését. „A vizsgálat kiegészítése során megállapítást nyert, hogy büntetőfeljelentést tett személy hazudott az eset lényeges körülményeiről.”
Jakabnak és jogi képviselőjének ez sem volt elég. A rendőrségi elutasítás után most a bíróságon próbálkoznak, így jelenleg arra fordítjuk az adófizetők pénzét és több ember idejét, hogy immár második alkalommal jöttünk össze a pozsonyi bíróságon, hogy ezúttal nem egy vizsgálótisztet, hanem egy bírónőt ismertessünk meg az eset körülményeivel. Az én jogi képviselőm dr. Nagy Dávid. Olyan kérdésekre kellett válaszolnom, hogy „miért tartottam fontosnak, hogy írjak Jakab munkaszerződéseiről?”, továbbá beszélnem kellett arról, hogy Jakab a feleségére, Jakab Hajnalkára kente annak a vétkét, amikor parlamenti képviselőként még hónapokig volt a cége ügyvezetője. Aztán arról is szó volt, bizonyítékunk van arról, hogy a parlament mentelmi bizottságának korábbi elnöke, Beblavý képviselő azt nyilatkozta, „Jakab kitalál dolgokat”. Jakab pedig azt állította, én „felajánlottam neki, hogy a beszélgetésünket törölje a telefonomról, ezért került a készülék a kezébe”. Értik, ugye?
A Jakabék által kezdeményezett per mintha már nem is arról folyna, ami a kezdetben a célja volt, hogy a bíróság kimondja: én becsületsértő módon azt terjesztettem a becsületében tiszta Jakabról, hogy ellopta a telefonomat. Ez talán már most világos mindenkinek, hogy ilyenről szó sincs. Jakab ugyanis azt kéri a bíróságtól, hogy semmit se írhassak róla, ami az ő jó hírének ártana. Semmit. Azaz, csak jó híreket! Meglátjuk, mi lesz a harmadik tárgyaláson, szeptember hetedikén!
Zárásképpen egy történet. A pozsonyi járásbíróság előtti parkoló általában reménytelenül tele van, napközben szabad helyet találni szinte reménytelen. Ilyen csak a bíróságnak fenntartott, táblával kijelölt részen van. A tárgyalásról kijövet mit látok? Jakab Elemér autója pontosan a megállni tilos tábla alatt parkol.
Megjelent a Magyar7 2022/24.számában.
