A leszakadás ellenszere a pozitív diszkrimináció
A magyarok által lakott déli és keleti régiókat gyakorlatilag a rendszerváltás óta szisztematikusan elhanyagolják a szlovák kormányok. A leszakadó régiók gazdasági fellendülésének és felzárkózásának lehetőségeiről kérdeztük a Szövetség régióban élő és tevékenykedő szakpolitikusait, Gergely Papp Adriannát, Debrőd polgármesterét, Kassa megyei képviselőt, Furik Csabát, Kisgéres polgármesterét, Kassa megye képviselőjét, valamint Cziprusz Zoltánt, rimaszombati önkormányzati és Besztercebánya megyei képviselőt.
A Szövetséget az utóbbi időben többször is a parlamentbe mérték, hogyan látják, mi változhatna meg a déli és a keleti régiókban, ha a Szövetség bejutna a parlamentbe?
Furik Csaba: Elsősorban az, hogy lenne egy olyan párt a parlamentben, amely valóban a mi régiónkat képviseli, a jelenlegi parlamenti pártok számára ugyanis egyáltalán nem prioritás, hogy mi történik nálunk. Így az első és legfontosabb dolog az lenne, hogy végre lenne hangunk Pozsonyban, és hangot adhatnánk mindannak, ami a mi régiónkban történik.
Gergely Papp Adrianna: Ezenfelül azt is jelentené, hogy hatékonyabbak lehetnénk, egyrész mert tapasztaltak vagyunk, másrészt mert polgármesterként közvetlen kapcsolatban állunk a választóinkkal. Az előző kormány bukásának egyik fő oka, véleményem szerint, éppen az volt, hogy teljesen elrugaszkodott a valóságtól, ezért olyan rendeleteket és törvényeket hozott, amelyekkel Szlovákia lakosságának túlnyomó része nem értett egyet. Mi viszont, akik ott élünk velük együtt, tudjuk a megoldásokat is ezekre a problémákra, és tisztában vagyunk azzal is, hogy az íróasztal mellől nem lehet a kis települések, a vidék gondját megoldani.
Cziprusz Zoltán: Arra, hogy miért fontos ott lennünk a parlamentben nagyon jó példa az R2-es gyorsforgalmi út, amelynek az építése gyakorlatilag megállt a nyelvhatáron, Losonc felett, Tamásinál. Odáig is csak akkor jutott el, amikor volt magyar képviselet a parlamentben. Én az eddigi tevékenységem során azt tapasztaltam, hogy azokban az években tudtunk a megyében vagy a városokban fejlődni, amikor az önkormányzat-megye-állam háromszög kedvező volt a számunkra. Az elmúlt egy évben rengeteg forrást elvettek tőlünk, és megállt a fejlődés. Hiába van erős képviseletünk, ha nem tudunk miből főzni, nehéz jó levest készíteni.
Az utóbbi években azt látjuk, hogy a kistelepülések önkormányzatai nemcsak hogy magukra maradtak, hanem a települések el is szegényedtek, mert a támogatásokból vagy a részadókból befolyt összegek nem fedezik a megnövekedett kiadásokat.
Gergely Papp Adrianna: Az egész folyamat a Coviddal kezdődött. Az új kormánynak semmilyen gyakorlati tapasztalata nem volt, és az első adandó alkalommal az önkormányzatokra hárította a tesztelések levezénylését. Ezt minden falu és város becsületesen meg is szervezte, levezényelte, annak ellenére, hogy ráfizetéses volt az önkormányzatok számára, hiszen ezt sem támogatta az állam. Majd jött a háború, megemelkedtek a rezsiköltségek, nemcsak négy-ötszörösére, hisz van, ahol tízseresére is felment az energia ára, és semmilyen támogatást nem kaptak a kisközségek. De az uniós alapok felhasználását is megnehezítették számunkra, megjegyzem, még ha könnyebbek lennének is a feltételek, az önkormányzatok akkor sem tudnának pályázni, mert nincs pénzük még a projektdokumentációra sem.
A helyzetet – legalábbis a déli területeken – az is bonyolítja, hogy a tengerszint feletti magasságok alapján osztják el a támogatásokat és az adókat is.
Furik Csaba: A személyi jövedelemadóból befolyt összeg szétosztása egy sajátos kulcs alapján történik, amely szerint a 300 métert meghaladó tengerszint feletti magasságú települések többet kapnak, mint azok, amelyek az alatt vannak. Én ezt az éghajlatváltozás miatt sem tartom igazságosnak, mert ma már enyhébbek a telek és melegebbek a nyarak, s ott, ahol télen esetleg kevesebbet kell fűteni, nyáron többet kell hűteni. Ezért diszkriminatív az, hogy az északi területek több pénzt kapnak. De például a szociális törvényt is úgy változtatták meg, hogy a magán szociális intézményeknek kötelesek fizetni az önkormányzatok. Ha egy kisebb településről, ahol 400-500 ember él, bevisznek 10 nyugdíjast egy ilyen intézménybe, akkor azt a falut be lehet zárni, mert havonta vagy évente bizonyos összeget be kell fizetnie, ami jóval több, mint amit az államtól egy lakos után kap. Olyan helyzetbe hozták az önkormányzatokat, amit csak túlélni lehet, és sem az előző kormányoktól, sem az ideiglenes kormánytól nem láttuk a segítségnek még a nyomát se.
Vannak-e a Szövetségnek olyan témái, amelyekkel meg tud szólítani a déli régiókban élő magyarságon kívül másokat is?
Papp Gergely Adrianna: Csak a Szövetség tudja képviselni az egész ország érdekeit, mégpedig azért, mert ha belelapozunk a többi párt jelöltlistájába, és megnézzük, hogy honnan van az első 15-20 jelölt, akkor pozsonyi, Pozsony környéki meg néhány nagyszombati jelöltön kívül mást nem nagyon találunk. Jogos a kérdés, hogyan fognak ezek a jelöltek országos jellegű problémákat felkarolni, ha kizárólag Pozsony környékét veszik figyelembe? Ennek isszuk a levét évek óta. Volt olyan választási ciklus is, hogy például a Kassa környéki járásból egyetlen parlamenti képviselő sem volt, se szlovák, se magyar. Márpedig a régiók addig nem fognak fejlődni, amíg a parlamentnek ilyen lesz az összetétele. A mi problémáink ugyanazok, mint a tőlünk keletebbre vagy északabbra lévő szlovák falvakéi, ezért fontos, hogy a Szövetség bekerüljön a parlamentbe, mert a jelöltjeink az egész országot képviselni tudják.
Ahhoz, hogy ne beszélhessünk leszakadó régiókról, megfelelő úthálózat kell, amivel azonban a mi régióinkban szinte kivétel nélkül mindenütt gond van.
Cziprusz Zoltán: A megyei fenntartású utak terén Besztercebánya megyében nagy előrelépés történt, a 30 év lemaradásból 20-at sikerült ledolgozni az előző választási ciklus végére. Most viszont már egy éve leállt minden fejlesztés, mert elvonták a központi támogatásokat a megyétől is. Országos viszonylatban az R2-es folytatása lenne nagyon fontos, hogy legyen gyorsforgalmi utunk ebben a térségben is egészen Kassáig, de jelenleg nincs rá politikai akarat. Márpedig a régiónk fejlesztése szempontjából nagyon fontos lenne, mert csak így jön ide befektetés. Egyébként marad a nagy munkanélküliség, a fiataljaink elvándorolnak, és élhetetlenné válik a vidék.
Az utóbbi időben egyre többet hallani a Bodrogköz egészségügyi helyzetének romlásáról, a királyhelmeci kórház szülészetének vagy a gyermeksürgősségi ellátás tervezett megszüntetéséről. Mit tehet a parlamenti képviselet ezen a területen.
Furik Csaba: A legfontosabb a munkahelyteremtés lenne, de a mi esetünkben a hazai autópályák megépítése sem jelentene segítséget, ha figyelembe vesszük, hogy oda megy befektetés, ahol 30 kilométeres körzetben autópálya van. Nincsenek munkahelyek, elindult az elvándorlás, kevesebb a házasság, kevesebb gyerek születik, ami gondot jelent az oktatásügynek, a szociális ügynek és az egészségügynek is. A gondokat reformokkal igyekeznek kezelni, és ehhez olyan számokat találnak ki, amelyeket egy leszakadó régió a pozsonyival szemben nem tud hozni. A szlovák jogrend pedig nem ismeri a pozitív diszkriminációt, holott, ha a leszakadó régiókat meg akarják menteni, akkor ez kellene minden téren. Nálunk viszont pont az ellenkezője történik. Királyhelmecen például 200-300 euróval fizet kevesebbet a biztosító egy szülésért, mint Pozsonyban. Az egészségügyi rendszer úgy van felépítve, hogy a leszakadó régiókon még nagyobbat üssön.
Felvetődik az emberben a kérdés, vajon hol tartanánk, ha az elmúlt tíz évben nem érkezett volna Magyarországról oktatási, gazdaságfejlesztési és egyéb támogatás ezekbe a régiókba?
Cziprusz Zoltán: Igaz, hogy sok támogatás érkezett Magyarországról, de mi alapvetően Szlovákiában fizetjük az adót, nem várhatjuk el a magyar kormánytól, hogy kórházat tartson fenn Rimaszombatban, Királyhelmecen vagy Komáromban, mert az a szlovák állam dolga. De Dél-Szlovákia az egészségügy terén is mostohagyerek. A helyreállítási alapból is például az utolsó pillanatban osztották szét a pénzeket, s annak ellenére, hogy a legjobb projektje Rimaszombatnak volt, semmit sem kaptunk, mindent, az utolsó centig az északi kórházak között osztottak szét.
Gergely Papp Adrianna: Pozitív diszkriminációval, ha igazságosan állna a kormány a régiókhoz, nagyon sok munkahelyet teremthetnénk közös erővel a turizmus területén. A turisztikai támogatások is úgy vannak azonban beállítva, hogy az adott helyen töltött éjszakák éves száma alapján osztják a támogatásokat. Mi meg ebben is sereghajtók vagyunk, mert itt nincs annyi szálloda, panzió. Az állam elvárja tőlünk, hogy teremtsük meg rá előbb a pénzt, tegyük sikeressé a vállalkozást, s majd azután ők is támogatják, de ez így nem megy.
Furik Csaba: A Baross-programon keresztül nagyon sok magyar állami támogatás jött az én járásomba is. Több mint 150 kis- és középvállalkozó kapott átlagban 10-15 ezer eurót, 18 óvodát tudtunk részlegesen vagy teljesen felújítani, aminek összege 700-800 ezer euróra rúg. 7 vagy 8 nagyobb vállalkozás pedig 1 milliárd 400 millió forintot kapott csak a Tőketerebesi járásban, amiért köszönet jár. A lényeg azonban az, hogy nem elégedhetünk meg azzal, hogy mindig „csak” Magyarország segítsen. Mi ennek az államnak adófizetői vagyunk, betartjuk az összes törvényét, s nem lehet, hogy az egyenlegben az általunk lakott régiók mindig mínuszban legyenek. Meg kell kapnunk azokat a pénzeket, amelyek nekünk járnak, ehhez kell a parlamenti képviselet.
Mi lehet az üzenet a kétkedő vagy bizonytalan választóknak?
Cziprusz Zoltán: A Szövetség dinamikus párt. Egy évvel ezelőtt senki sem számolt azzal, hogy megnyerjük a helyhatósági és megyei választást, nekünk lett a legtöbb polgármesterünk, megyei képviselőnk, és a legtöbb leadott szavazat ránk jött. Én úgy hiszem, hogy ez a párt a dél-szlovákiai emberek pártja, és azt üzenem, hogy itt az idő, győzzünk együtt.
Gergely Papp Adrianna: Úgy gondolom, hogy a Szövetség mögött egy sikertörténet van, ami a megyei választásokat illeti, és meggyőződésem, hogy előttünk is áll egy sikertörténet, de ehhez a választókra is szükségünk van.
Furik Csaba: A megyei választásnak nagy tétje volt, és mi bizonyítottunk. Ezért is furcsállom, hogy egyáltalán felmerül a kérdés, kit választani, a Szövetséget, vagy valamelyik szlovák pártot. Én azt üzenném a bizonytalanoknak, hogy alig van olyan szlovák párt, amely az elmúlt 30 évben ne próbálta volna már ki magát a hatalomban, és látjuk, mi lett az eredmény. A Szövetségre tehát szükség van a parlamentben, hogy azt a programot, amit kidolgoztunk, meg is tudjuk valósítani, s hogy végre ott, ahol élünk, otthon érezhessük magunkat.
A beszélgetés a Nézőpont szeptember 19-ei adásának szerkesztett változata.
Megjelent a Magyar7 2023/38.számában.
