2021. november 24., 07:42

A Heger-kettős, a Fico-tangó és a koronavírus

A múlt hétvégén népességarányosan Szlovákiában találták a legtöbb új fertőzöttet a világ országai közül. Eközben a társadalmi robbanástól tartva a Heger-kabinet tojástáncot jár a járványkezelésben. Hová vezet a Fico lépéseit leső Heger-kettős?

heger
A kormány a társadalmi robbanástól tartva megkésve lohol a koronavírus nyomában.
Fotó: TASR

Eduard Heger kormányfő e sorok írójának végtelenül szimpatikus kiszólást engedett meg magának a november 17-i ünnep estéjén. A miniszterelnök töprengő értelmiségiként azonosította az ezer sebből vérző demokráciánk legfőbb gondját, baját.

A kölcsönös elfogadáson, tiszteleten alapuló társadalomra harminckét éve hiába várunk. A szabadságról alkotott képünk a színtiszta önzésből fakad,

pedig a szabadság éppen azon alapszik, hogy csak addig gyakorolhatom, amíg azzal másokat nem korlátozok.

A koronavírus is jó valamire

Végtelenül rokonszenves és egyszerre elkeserítő meghallgatni a kormányfő idealizmusát és a hatalom megszerzésére újra szagot fogó exkormányfő jól felépített gyűlöletbeszédét, amihez egyszerre kínál okot és okozatot a tízéves jubileumát ünneplő kormánypárt első embere. Sajátos szlovák paradoxon egy napon belül látni a kormányfőt az idealista szerepében és a legnagyobb kormánypárt elnökét a hideg polgárháború bősz „apostolaként”. Innen nézve az ember lát némi nehézséget abban, hogy a következő harminckét évben néhány elvetemült idealistán kívül bárki felfogja ebben az országban, mit is jelent a Heger által a balladai homályból előrángatott tisztelet kultúrája.

Elnézve a sokunk által „civilizatórikus” mintaként „majmolt” Bécs utcáin múlt szombaton készült vágóképeket, csendesen bevallhatjuk magunknak, hogy a népi demokrácia négy évtizedétől megkímélt osztrák sógorok harsányabb része sem a tankönyvekből vett idealizmussal éli meg a szabadságot, mint a polgári demokrácia alapeszményét. Ilyenkor

az embernek az a szentségtelen gondolata támad, hogy a magunk és szeretteink életét fenyegető koronavírus is jó valamire. Odatart egy tükröt, amibe belenézhetünk, kik vagyunk.

Miért vált közösségeinkben meghatározóvá a szolidaritás helyett az önzés, miért uralja el a szabad véleménygyakorlás helyét a gyűlöletkeltés sokszor arctalan és névtelen áradata? Elég volt hozzá a járványhelyzet végeláthatatlannak tűnő egzisztenciális bizonytalansága, hogy rövid idő alatt szétszakadjanak a társadalmi indulatokat kordában tartó gátak. És képünkbe vicsorogjon a már korábban is sejtett valóság, mennyire gyenge az öreg kontinens társadalmait összetartó kötőerő, ha egy tartósnak ígérkező bajjal kell szembenézni.

Szlovák bonbonok a frusztráció tortáján

2021 a frusztráció éve – ez, mint látjuk – nem szlovákiai sajátosság. Ami nekünk, itt lakóknak bonbon a tortán, az a máig nem lebontott maffiállam mögül cinikus vigyorral előadott ócska populizmus táncrendjére írt Fico-tangó és a bukott szlovák „Messiás” árnyékában szerénykedő kormányfő tojástánca, a Heger-kettős. Vagyis

hiába dönt napról napra negatív rekordokat az új fertőzöttek száma Szlovákiában, és hiába közelít vészesen a kórházi ápolásra szoruló betegek száma az egészségügyi rendszert már összeomlással fenyegető határhoz, a kormány a társadalmi robbanástól tartva megkésve lohol a koronavírus nyomában.

Kettőt előre, egyet hátra – éppúgy, mint a Harmadik Birodalom árnyékából hasztalan szabadulni igyekvő Magyarország kormányfője, Kállay Miklós. A Kállay kettős a kényszerpályára szorítottság szinonimájává vált a magyar történetírásban. A Heger-kettős által leírt kényszerpálya persze nem előzmények nélküli, s az ellenzék gátlástalansága mellett ehhez legalább annyira kellettek a kormányoldal önsorsrontó hibái. Igor Matovič egomániája, Richard Sulík az élő fába is belekötő sértettsége és Boris Kollár bármilyen elvet elérhetetlen szögre akasztó politikája.

Rosszul sikerült uzsonnaosztás

Vagyis az a szerencsétlenkedés, amit a négyes koalíció az utóbbi másfél évben kormányzás címén előadott, jó alapot nyújt ahhoz, hogy a szlovákiai társadalom helyén levő embertömeg egyre gyarapodó hányada már annak se higgyen, amit a kormányoldalon félszegen kérdeznek, nemhogy állítanak. Magyarán

a közbizalom jelenlegi szintjén Hegerék egy vidéki idősotthont sem tudnának eligazgatni, mert egy rosszul sikerült uzsonnaosztáskor elsöpörné őket a járókeretes forradalom.

Abban persze van igazság, hogy könnyű a nyelvünket a kormányon a klaviatúra mellől köszörülni. Épeszű ember a jelenlegi helyzetben nem kívánkozik a helyükre, kivéve, ha súlyos börtönévektől szeretné magát megkímélni valaki a hatalomba visszatérve. A szlovák ellenzék járványkezelésben mutatott gátlástalansága összeér az egybenyakú pszeudonáciktól az Alexander Dubček szobra mellett is a rabomobiltól rettegve a belügyminisztert nagyfülűző Ficóig, és a november 17-i utcák verejtékszagától távol maradó finomlelkű populistáig, Peter Pellegriniig. Szinte látni a zabszemet a kényelmetlen bársonyszékekben feszengő hölgyek és urak hátsó felében, ha osztrák mintára elrendelnék a kötelező oltást, ami a Kotlebától Pellegriniig érő kórustól felhangosítva a pozsonyi utcákon és tereken következne, az minden Slovan-ultra legszebb babaszobaálma lenne.

fico
Épeszű ember a jelenlegi helyzetben nem kívánkozik a kormány helyére, kivéve, ha súlyos börtönévektől szeretné magát megkímélni valaki a hatalomba visszatérve.
Fotó:  TASR
Fából vaskarika

Márpedig, az oltás kötelezővé tétele nélkül aligha fogunk kimászni a jelenlegi helyzetből. Mi több, annak belátása és beláttatása nélkül, hogy a jelenlegi vakcinák csak időleges védelmet adnak a koronavírussal szemben, vagyis a védőoltást időről időre meg kell ismételni. Érzékeljük, az oltásszkeptikusok kezébe mekkora ütőkártyát adott, hogy a vakcinák az előzetesen kommunikálthoz képest jóval hamarabb veszítenek a hatékonyságukból.

Innen nézve kevesebb figyelem jut arra, hogy egyfelől a magasabb átoltottságú országok jóval kisebb áldozatokkal vészelik át a delta variáns által kiváltott hullámot, illetőleg a tömeges harmadik oltással a fertőzőbb vírusvariáns is eredményesen feltartóztatható.

Előbbire példaként kínálkoznak Nyugat-Európa országai vagy az Egyesült Államok, utóbbira pedig leginkább Izrael állam.

Szlovákiából nézve mégis fából vaskarikának látszik az eddigi, jóindulattal félsikernek nevezhető, oltási kampány eredményeire hivatkozni. Pedig ugyan minek másnak tulajdoníthatnánk, hogy egyelőre a soha korábban nem látott esetszámok mellett is kitart az egészségügyi ellátórendszer, miközben idén kora tavasszal jóval kevesebb aktív fertőzött esetében már külföldi segítségre szorultunk.

Nem elkerülhető a kötelező oltás

A Heger-kabinet óvatoskodása a politikai számításokkal jól magyarázható, de az is biztos, hogy minden tétovázás, utolsó utáni pillanatban hozott intézkedés csak tetézi, meghosszabbítja a bajt.

Mivel a szlovákiai teljes népesség kevesebb mint fele kapott vakcinát, ráadásul sokuknál már indokolt lenne a megerősítő oltás beadása, a delta-hullám feltartóztatására elkerülhetetlennek látszik a karanténszabályok időleges bevezetése.

A helyzet rákfenéje az, hogy ezeknek a szabályoknak átmenetileg az oltottakra is vonatkozni kellene. Nyilvánvaló, hogy az oltottak is megfertőződhetnek és megfertőzhetnek másokat, köztük nem vagy már csak gyengén immunizáltakat is. A probléma leginkább az utóbbival van, hiszen a kétdózisú vakcinák emlékeztető oltását az előző hat hónapban felvetteknek bizonyítottan jóval kisebb kockázatokkal kell szembenézniük. Külön probléma, de Szlovákiában szerencsére keveseket érint, az egydózisú Janssen vakcina kiugróan alacsony hatékonysága. Esetükben mielőbb lehetővé kellene tenni az újabb oltást egy hatékonyabbnak bizonyult vakcinával. Ugyanez igaz azokra is, akik május előtt kapták meg az emlékeztető oltást az akkor használatos kétdózisú vakcinákból.

Legyőzzük-e a démonainkat?

Leírva mindez nagyon egyszerűnek látszik, valójában a jelenlegi társadalmi klímában gyakorlatilag keresztülvihetetlen. Nem kérdés, hogy a kormány a súlyosbodó járványhelyzettel szembesülve egyre szigorúbb lépésekre kényszerül, s jó eséllyel rövid időn belül eljut oda, amilyen döntést a múlt héten az osztrák kabinet hozott – vagyis a karanténszabályokat átmenetileg, de logikusan az átoltottság érdemi növeléséig, az oltottakra is kiterjesztik, és elrendelik a teljes beoltható népesség kötelező immunizálását.

Ennek a társadalmi következményei azonban beláthatatlanok – egy ilyen döntés jó eséllyel még egy sziklaszilárd pozícióval rendelkező kormányt is megrengetne, nem az ezer sebből vérző Heger-kabinetet.

Félreértés ne essék, nem a Szlovákiában harmadiknak mondott hullám leküzdése az igazi cél, hanem a további járványhullámok elkerülése. Ez pedig egészen biztosan nem lehetséges a teljes népesség legalább nyolcvan százalékának átoltása nélkül.

Ismerjük már annyira a vírust, hogy a fertőzés hullámzása adhat időleges megkönnyebbülést – ez a helyzet pillanatnyilag a delta-hullám által letarolt Romániában – de ne legyenek kétségeink, csakis a közösségi védettség, a sokat emlegetett nyájimmunitás jelenthet valódi megoldást. Legalábbis addig, amíg ki nem alakul egy olyan vírusmutáció, amivel szemben a jelenlegi vakcinák már jószerével hatástalanok. Vagyis a járvány végleges leküzdéséért nemcsak a szlovákiai társadalom démonaival, hanem a világunkat feszítő geopolitikai érdekekkel, a vakcinanacionalizmussal is meg kell küzdenünk.

Megjelent a Magyar7 2021/47. számában.

Megosztás
Címkék

Iratkozzon fel napi hírlevelünkre

A Facebook drasztikusan korlátozza híreink elérését. A hírlevelünkbe viszont nincs beleszólása, abból minden munkanapon értesülhet a nap 7 legfontosabb híréről.