A fegyverbiznisz árnyékában (II.)
„Most már teljesen nyilvánvaló, hogy vannak olyan üzleti körök, amelyek érdekeltek a háborúban. Soros György szimbolizálja őket: nyíltan beszél arról, hogy a háborút meg kell hosszabbítani, el kell nyújtani. Ezek háborús uszítók, akik keresni akarnak a háborún.”
Aki nyitott szemmel figyeli az eseményeket, és nem elfogult, nem lepődött meg Orbán Viktor magyar miniszterelnök idézett kijelentésén. Az egész nyugati, ha úgy tetszik euroatlanti világban Magyarország szinte egyedül beszél a békéről. A többiek vagy fegyvert szállítanak, vagy a fegyvervásárlást támogatják.
A kapzsiságba belehülyült gazdagokat nem érdekli a szegények és a kiszolgáltatottak sorsa. A nyugati kormányok pedig cinkosok ebben a piszkos játékban. Pedig a lepel szinte naponta lehull a háborús uszítókról.
Soros György fia, az apja nyomdokain haladó Alex például háborúpárti előadást tartott az Európai Külkapcsolati Tanácsának (ECFR), a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által finanszírozott szervezetnek nemrég tartott ülésén, ahol szinte szóról szóra ugyanazt szajkózta, mint a kedves papa.
Alexander szerint Nyugat-Európának és az USA-nak már rég háborúznia kellene Oroszországgal, ha az utóbbinak nem lennének atomfegyverei. (Micsoda éleslátás!) Ha Oroszországnak nem lenne atomarzenálja, mondja a kedves papához hasonlóan senki által semmilyen vezetőnek meg nem választott utód, már rég megtörtént volna egy hasonló katonai beavatkozás, mint amilyet az 1990-es években, a délszláv háború idején hajtott végre a NATO. Alex szerint az ukrajnai konfliktus szereplői között nem lehetséges a békekötés. Szerinte a fő kérdés, hogy ki fog előbb „megfagyni”, vagyis abbahagyni a hadviselést.
A Soros-fióka a jelenleginél nagyobb nyugati szerepvállalást tartana kívánatosnak, és nehezményezi, hogy az USA, valamint az európai országok nem segítenek katonákkal Ukrajnának.
Ezek a veszélyes, a világ békéjét fenyegető nézetek akkor kapnak értelmet, ha kicsit bevilágítunk a görénylyukba, ahol megfogalmazódtak. Lassan köztudottá válik, hogy létezik Ukrajnában egy komoly anyagi érdekekkel rendelkező, a Soros-hálózathoz kötődő brókercég. A Tomas Fiala tulajdonában álló Dragon Capital mára az egyik legnagyobb ilyen vállalat a keleti szomszédnál, és több szektorban végez befektetéseket.
Ugyancsak érdekes egybeesés, hogy mintegy két hónappal ezelőtt, éppen azt megelőzően tárgyalt Soros György brüsszeli fogdmegje, az Európai Bizottságot alelnöklő Frans Timmermans a Shell olajipari vállalattal, hogy Alexander Soros egyértelmű utasítást adott az Európai Uniónak, kövesse a Shell példáját, és szigorítsa az Oroszországból történő olajbeszerzésre vonatkozó korlátozásokat.
A Dragon Capital nevű brókercég olyan erősen kötődik Soros György alapítványához, az Open Societyhez, hogy közösen hozták létre az Új Ukrajna Alapot (New Ukraine Fund) még valamikor az „ukrán demokrácia hajnalán”, a majdani forradalom után. Célja az ukrán vállalkozások támogatása volt. Fiala eközben a Transparency International Ukraine vezetőségének is tagja. Vagyis miközben üzletemberként tevékenykedik, maga is az ukrán Soros-birodalomhoz kötődik.
Az Új Ukrajna Alapnak (New Ukraine Fund), mint említettük, az volt a célja, hogy az ukrán gazdaság számos ágazatába befektetéseket keressen, és „tőkével és vezetői támogatással” lássa el a cégeket a teljesítmény fokozása és a technológiák fejlesztése érdekében.
Honlapjuk nem is rejti véka alá, hogy honnan szerzik a szellemi hátszelet a tevékenységükhöz: a Dragon Capital fő befektetési tanácsadója a Soros Fund Management LLC, amely számos, a Soros család ügyfelei számára kezelt magánbefektetési alap tanácsadója.
S mit ad isten? A Soros kötődésű Dragon Capital az idén katonai kötvények kereskedelmébe fogott: vásárolhatunk náluk 2022–23-ban lejáró papírokat hrivnyában 10% fölötti, dollárban 3,7%, euróban 2,5%-os hozamokkal. S bár a kötvényeket az ukrán állam bocsátja ki, a kiterjedt nemzetközi és erős amerikai kapcsolatokkal rendelkező alap hirdeti és árulja az értékpapírokat. Ez pedig nyilvánvalóan nem a békét, hanem a háborút hivatott támogatni.
A Dragonnak tőkeerős hátszele van, érdemes megemlíteni, hogy az általuk alapított Europe Virgin Fund nevű szervezetben az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Svájci Befektetési Alap a Feltörekvő Piacokra nevű szervezet, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank is érdekelt.
A SAGSUR (Strategic Advisory Group For Supporting Ukrainian Reforms) megnevezése magyar fordításban körülbelül azt jelenti: stratégiai tanácsadói csoport az ukrán reformok támogatására. Vezetője az az Ivan Mikloš, aki Szlovákia privatizációs, gazdasági, majd pénzügyminisztere volt. Rossz nyelvek szerint nagy gyakorlata van egy ország nemzeti vagyonának kiárusításában, a liberális mainstream szerint zseniális közgazdász.
Mikloš 2014-ben az Ukrán Nemzeti Reform Tanács és a Vox Ukraine nemzetközi tanácsadói testületének tagja, 2016 áprilisáig az ukrán pénzügyminiszter, a külkereskedelmi és gazdaságfejlesztési miniszter főtanácsadója.
2016 áprilisától az ukrán miniszterelnök tanácsadói testületének elnöke és a SAGSUR társelnöke volt, majd a Gazdasági Stratégiai Központ (Centre for Economic Strategy, CES) főembere. De volt Volodimir Boriszovics Hrojszman ukrán miniszterelnök (2016–2019) főtanácsadója is. 2016-ban csak azért nem lehetett Porosenko pénzügyminisztere, mert a „kiváló” szlovák állampolgársági törvénynek köszönhetően elveszítette volna szlovák állampolgárságát, mivel az ukrán kormány tagja csak ukrán állampolgár lehetett. (Volt is némi alkotmánymódosítás emiatt Kijevben.) Ezenkívül Moldáviában is tanácsokat osztogat.
Májusban derült ki, hogy Mikloš tagja lesz az ukrán parlament újjáépítési tanácsadó bizottságának. Ezt ő maga erősítette meg a szlovák hírügynökségnek, elárulva, hogy az elnöki iroda, illetve a parlament pénzügyi bizottságának elnöke, Danylo Hetmancev szólította meg. Mikloš azt sem rejtette véka alá, hogy a bizottság feladata lesz tanácsokat adni a parlamentnek az ukrán gazdaság és infrastruktúra háború utáni újjáépítése kapcsán, hogy „a lehető leghatékonyabban használják fel a külföldi és a hazai, állami és magánforrásokat, hiteleket és támogatásokat”.
Márpedig támogatásokból lesz dögivel. Ne felejtsük el, hogy csak az USA negyvenmilliárd dollár adománnyal siet „az ukrán nép” megsegítésére.
Mivel a kölcsönért nem az állam kezeskedik, hanem a FED, a (természetesen nem létező) háttérhatalom ezzel gyakorlatilag megvásárolta Ukrajnát. Hogy mi sem maradjunk ki a társasjátékból: Von der Leyen EB-elnök májusban jelentett be kilencmilliárd eurós támogatást, amit néhány napja további egymilliárd euróval toldott meg az Unió.
Azt se felejtsük el, hogy Ivan Mikloš idén márciustól Zuzana Čaputová szlovák elnöknek is a gazdaságpolitikai tanácsadója. Meglehet, így kerekebbé válik a kép, hiszen Čaputová múltja fölött is ott lebeg a Soros-hálózat árnyéka. Talán így némi magyarázatot kapunk arra a kérdésre is, miért forgolódik oly sűrűn a szlovák elnökasszony Zelenszkij társaságában.
Az a bizonyos lóláb pedig a „szakértő” esetében is kilóg: egy márciusi interjúban Mikloš azt nyilatkozta: „Ukrajna számára a katonai győzelmen kívül minden más eshetőség veszélyes kompromisszum lenne. (…) A háború utáni újjáépítés első lépése Oroszország legyőzése, mert a külföldi befektetők csak akkor jönnek majd Ukrajnába, ha biztosak a békében. (…) Az ukránoknak támadniuk kell.” És természetesen fontos, árulta el az interjúban, hogy a Nyugat ne állítsa le a segélyeket. Naná.
Magyarán: háborúzni kell, tömni a fegyvert és a pénzt Ukrajnába, játszani a tűzzel, miközben a tűzszünet, tárgyalás és a béke szavakat lehetőleg ki se ejtsük a szánkon.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2022/28. számában.
