2025: kormányválságtól a Beneš-dekrétumokig
2025 mérlegében első helyen éles politikai vitákat, gazdasági megszorításokat jegyezhetünk fel, miközben a szlovák politika a gorombább arcát is megmutatta a felvidéki magyarság irányába. Az óesztendőből mindezek mellett egy hátizsáknyi reményt is viszünk magunkkal, hogy a felvidéki magyar képviselet végre rendezi a sorait, és ütőképes erővé válik.
2025 első hónapjaira a kormánykoalíció bénultsága nyomta rá a bélyegét. A Fico-kabinet múlt év őszétől idén tavaszig gyakorlatilag kisebbségben kormányzott, miután a Hlas és az SNS renitens képviselői megbénították a törvényhozás munkáját. Az év elején a koalícióra nehezedő nyomást fokozta, hogy a parlamenti ellenzék a fővárosban és több nagyvárosban heteken át nagy tömegeket megmozgató tüntetéseket szervezett.
Az elhúzódó koalíciós iszapbirkózás a közvéleményben felidézte a Matovič-, Heger-kormányok állandó vitákkal terhelt időszakát, aláásva azt a széles társadalmi rétegekben meglévő várakozást, hogy Robert Fico újabb kormányzati ciklusát – az előző négy évvel ellentétben – a politikai stabilitás jellemzi majd. A hasonlóságok mellett azonban van egy szembeötlő különbség is, ha összevetjük a 2020 és 2023 közötti időszakot a kormányváltás óta eltelt bő két évvel.
Robert Fico – Igor Matovičcsal ellentétben – a koalíciós viszályokat igyekezett a háttérben kezelni, ezáltal elkerülve, hogy a nyilvánosság előtti pengeváltások miatt komolyabban csorbuljon a tekintélye. A koalíciós válság tavaszi rendezése jól mutatta, a kormányfő vitathatatlan autoritással rendelkezik, és éppen a személyes tekintélye a koalíció működésének legfőbb garanciája.
Az már más lapra tartozik, hogy a renitens képviselők pozícióba helyezésével Fico veszélyes precedenst teremtett, és idővel újabb elégedetlen kormánypárti honatyák is tarthatják a markukat.
A parlamenti többség biztosításával újraindult a törvénygyár, de talán akkor fogalmazunk a legpontosabban, ha rögzítjük, a koalíciót leginkább a tehetetlenségi nyomaték tartja össze. A legkisebb kormánypárt, az SNS támogatottsága az idei évben tartósan a parlamenti küszöb alá süllyedt, de a Hlas is, amely 2023 őszén még masszív középpártként jutott a törvényhozásba, reálisan szintén a parlamenti belépőért küzd. A koalíciós partnerek gyengeségét nem mellesleg Fico a válság rendezésekor erős ütőkártyaként tudta felhasználni.
A kormányfő az előrehozott választások belengetésével falhoz tudta szorítani a kisebb koalíciós pártokat, és ez a zsarolási potenciál elvileg még mindig a rendelkezésére áll. Valójában azonban 2025 végére már Robert Fico is kifutott az időből, hogy reális politikai haszonnal kecsegtessen számára egy előrehozott választás.
Ennek legfőbb oka, hogy az elmúlt hónapokban a legnagyobb kormánypárt társadalmi támogatottsága is érzékelhetően lejtőre került, és a tendencia megfordítására is inkább csak 2027-ben mutatkozik mozgástér. A Smer népszerűségvesztése leginkább a kormány által az elszaladt költségvetési hiány lefaragására hozott konszolidációs intézkedésekkel magyarázható.
A 2026 januárjától életbe lépő megszorítások széles társadalmi rétegek számára járnak érzékelhető nadrágszíjhúzással. Ez pedig a következő hónapokban további népszerűségvesztéssel járhat, még akkor is, ha a legnagyobb kormánypárt a megszorító intézkedések negatív hatásaitól igyekezett megóvni a legelkötelezettebb társadalmi bázisát alkotó szépkorúakat.
Bár az óesztendő második felére érzékelhetően beszűkült a kormányfő mozgástere, Robert Fico azért nem maradt kijátszható ütőkártyák nélkül.
A parlamenti ellenzék nemcsak szervezetileg, hanem ideológiailag is heterogén: a progresszív balliberálisoktól a konzervatív kereszténydemokratákig ível. Vagyis egy jól célzott kulturális és etikai témával könnyen egymással szembe állíthatók az oppozíció pártjai – s ezt Fico is láthatóan felismerte.
A két biológiai nemet rögzítő őszi alkotmánymódosítás kettős haszonnal járt a kormányoldal számára. Egyfelől egy időre sikerült elterelni a figyelmet a megszorító intézkedésekről, másrészt ténylegesen megosztotta az ellenzék sorait, komoly vitákat kiváltva a pártok között. Az alkotmánymódosítás körüli viták jól mutatják, milyen kihívásokkal néz szembe az ellenzék, ha kormányváltó alternatívaként szeretne mutatkozni
Bár a felmérések egyértelműen a kormányoldal gyengülését és az ellenzék erősödését mutatják, a soron következő parlamenti választások egyáltalán nem tekinthetők lefutottnak. Az ellenzék vezető ereje, a PS fölött továbbra is érzékelhető az üvegplafon, a párt a potenciális szavazótáborát nem tudta jelentős mértékben bővíteni.
Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, a kormányváltáshoz szükséges mandátumtöbbséghez a progresszíveknek az SaS és esetleg a Demokrati mellett nemcsak a KDH-ra, de Igor Matovič pártjára is szükség lesz. Márpedig Matovič az előző kormányzati ciklusban mindent megtett azért, hogy saját élő szobrába öntse a politikusi összeférhetetlenség mintaképét.
Vagyis az ellenzéki dilemma jelen állás szerint az, hogy Matovič nélkül nem megy, de a tapasztalatok alapján vele sem. A preferenciák alakulása alapján a soron következő választásokon könnyen kialakulhat olyan helyzet, amelyben nehezen lesz alakítható stabil kormány.
A felmérések szerint jelenleg a PS és a Smer mellett a Republika és Igor Matovič szerényen Slovensko mozgalomra keresztelt pártja tűnik biztos befutónak. A Hlas-SD preferenciái az elmúlt hetekben már a küszöb közelébe süllyedtek, a tendencia nem sok jót jósol Pellegrini árváinak. A Smer által kezdeményezett alkotmánymódosítás a KDH-t nehéz helyzetbe hozta, a párt szavazóinak elbizonytalanodása az utóbbi hetek felméréseiben is visszatükröződött.
A parlamenti küszöb körüli támogatottsággal rendelkező pártok közül az SaS helyzetét nehezíti, hogy a korábban markánsan jobboldali liberális párt üzenetei ma már nehezen megkülönböztethetőek a népszerűségi listákat vezető progresszívek agendájától. Ugyanez igaz, csak még nagyobb nyomatékkal az öt százalékot a felmérésekben inkább alulról kóstolgató Demokrati esetében.
A többi szlovák pártnak, ideértve az Szlovák Nemzeti Pártot és a törvényhozásból 2023-ban kibukó Sme rodinát nincs reális esélye a parlamentbe jutásra. Megkeverheti viszont a lapokat Zoroslav Kollár új pártja, a Jog az igazsághoz (Právo na pravdu), amely üzeneteivel a kormánypártokból kiábrándult választókat szólítja meg.
2025 az újrakezdés éve volt a felvidéki magyar politikában. A 2024 őszén megválasztott új pártelnök, Gubík László által meghirdetett korszakváltás a választási kudarcok miatt mélypontra jutott magyar képviselet restartjának igényét fogalmazta meg. A magyar párt háza táján az óesztendőben feljegyezhettük az első pozitív jeleket. Első helyre kívánkozik, hogy sikerült elnémítani a korábban a nyilvánosság előtt zajló vitákat, megteremtve az alapfeltételét, hogy a párt energiáit ne a belső konfliktusok emésszék fel.
A 2024-es évhez képest, amikor a párt a választási pofonokból próbált lábra állni, a Magyar Szövetség több szakpolitikai témában sikerrel lépte át a nyilvánosság ingerküszöbét, legyen szó a száj- és körömfájás járványról vagy éppen a magyar kisiskolák melletti kiállásról.
A Magyar Szövetség az idei évben programot is hirdetett. A párt által tavasszal zászlóra tűzött lokálpatriotizmus, a helyi érdekek felkarolása az ideológiailag megosztott magyar választók számára kínálja a közös metszéspontot. Az őszi munkakongresszuson megfogalmazott, a lokálpatriotizmus 13 pontján alapuló Együttélés 2040 már a stratégiai távlatokat is kitűzi, egyfajta vízióként értelmezhető
A választótábor megcélzott bővítése érthető és kívánatos cél a felvidéki magyar érdekképviselet részéről. Az idei évben publikált közvélemény-kutatási adatok szerint a Magyar Szövetség ugyan stabilizálta a támogatottságát, de még rendszerint a parlamenti küszöb alatt mérik az egyes cégek. Bár fontos rögzíteni, hogy a szlovák közvélemény-kutatók a korábbi tapasztalatok szerint alulmérik a magyar párt támogatottságát, a parlamenti küszöb magabiztos átlépéséhez biztosan szükség lesz új választók megnyerésére.
A 2023-as választási eredményből kiindulva egyértelműen látszik, milyen választói csoportokban lehetnek tartalékai a Magyar Szövetségnek. A párt számára komoly kihívás, hogy megfordítsa a választásról választásra mélyülő szavazói apátiát, illetve megszólítsa azokat a magyar választókat, akik legutóbb szlovák pártokra szavaztak.
Minden rosszban van valami jó, tartja a mondás. A Büntető Törvénykönyv múlt heti módosítása, amely a Beneš-dekrétumok „megkérdőjelezését” kriminalizálja, fél éves szabadságvesztést helyezve kilátásba, a kormánykoalíció részéről komoly pofon a felvidéki magyarság irányába. Ugyanakkor a kilencvenes évek türelmetlen nacionalizmusát idéző módosítás egyúttal lehetőséget kínál arra is, hogy szembenézésre késztesse a kormánypártok felé hajló magyar választókat.
Ahogy az elmúlt hetek történéseiből az is világosan látszik, hogy a PS ugyan láthatóan bejelentkezett a magyar szavazatokra, de a szlovák szavazói elvesztésétől félve aligha fog hangsúlyosan kiállni a magyar közösség mellett. Vagyis az ellenzék felé tájékozódó magyar választó is szembesülhetett azzal, hogy a közösségi érdek valódi képviseletét aligha remélheti a legnagyobb ellenzéki párttól
Ha 2025 a felvidéki magyar politika számára az újrakezdés és az építkezés éve volt, 2026 már biztosan a megmérettetés éve lesz. Bár a kormányoldal a helyhatósági választások időpontját a saját érdekeinek megfelelően legszívesebben egy évvel kitolta volna, az év végére már biztosan kijelenthető, hogy jövő ősszel választjuk meg a települési vezetőket és a megyei képviselőket.
A 2022-es választás az egységes magyar párt nagy sikerét hozta, a szlovákiai pártok képzeletbeli dobogójára emelve a települési önkormányzati és a megyei képviseletet. A cél jövő ősszel nem lehet más, mint a pozíciók megőrzőse, esetenként a bővítése.
A margóra jegyezzük fel, a 2022-es siker keltette hullámot a párt nem használta ki, energiáit a belső konfliktusokra pazarolta el. Az idei év kellő alapot ad arra, hogy egy reménybeli siker a helyhatósági választásokon kellő lendületet ad a pártnak a továbblépéshez, és a Magyar Szövetség 2027-ben nem fog megtorpanni a parlament kapujában.
Megjelent a Magyar7 2025/51-52. számában.
