Tisztázni a szennyvizet
Bár írásunk címe könnyed módon próbálja meg kifejezni az önkormányzatok által felügyelt szennyvíztisztítás problémáját, a helyzet nem túl biztató. Annak ellenére sem, hogy a lakosság szempontjából elengedhetetlen tisztító rendszereknek a telepítése, üzemeltetése és megújítása vélhetően éppen az önkormányzatok számára lenne a leginkább testhezálló feladat. A témával március hónapban már rövidebben foglalkoztunk, most viszont részletesebben is szeretnénk a problémát kifejteni Csallóközcsütörtök polgármestere, Őry Péter segítségével.
A Szlovákiai Magyar Önkormányzatok Szövetségének egyik alapítója, és a Magyar Szövetség alelnöki posztját is betöltő politikus azzal kezdte mondandóját, hogy hét csallóközi település, Úszor, Lég, Olgya, Csallóközcsütörtök, Béke, Csákány és Gomba számára már korábban Gomba községben épült közös szennyvíztisztító, amelynek a tisztított vizét a Kis-Dunába vezetik el. Maga a csatornázási program még a múlt század kilencvenes éveiben került az önkormányzatok hatáskörébe, s ekkor épült a közös szennyvíztisztító állomás is, azaz három évtizede működő létesítményről van szó, amelynek a kapacitását az akkori körülményekhez, illetve a lakosságszámhoz igazították. Ez akkoriban 6500 főt jelentett, napjainkban azonban már megközelítőleg 10 000 ember él a falvakban, tehát jelentősen megnőtt a terhelés.
A hét település annak idején a szennyvíztisztító működtetésére egy társulást hozott létre, amelyet egyébként az önkormányzatokról szóló törvény elő is ír. Az önálló jogi szubjektumként működő társulás működésében öt-hat éve kezdődtek a kapacitással kapcsolatos gondok, és a szennyvíztisztító állomás már nem tudta teljesíteni azokat a normákat, amelyeket a szlovákiai jogszabályok előírnak. Ez azt jelenti, hogy a kiengedett tisztított víz már nem a normák szerinti minőségben hagyja el a telepet. Ilyen esetben azonban büntetést kell fizetni, és ami még ennél is rosszabb, hogy a társulás nem is pályázhat újabb fejlesztésekre. A hét falu által létrehozott társulás több különböző próbálkozás után eljutott oda, hogy uniós támogatásokból technológiacserét hajtott végre, amelynek eredményeként a tisztított víz minősége elérte a megkövetelt szintet. Az új technológia gyártói garantálták, hogy ezek után már megfelelő tisztaságú víz folyik a Kis-Dunába a tisztítóból. A kapacitásbővítést azonban nem tudták megoldani, vagyis az új technológia a minőséget igen, a kapacitásnövelést nem tudta biztosítani.
Ez utóbbi megoldására készült egy projektdokumentáció, amely nem kis összeget, 100 ezer eurós költséget jelentett a résztvevő falvak és a társulás számára, majd az igény elindult a közbeszerzések szövevényes útján. Már az is mintegy kétévi munkába került, hogy a projekt ebbe az állapotba kerüljön, s pozitívumként azt is hozzáteszi Őry Péter, hogy Nagyszombat megye partneri tanácsa erre a célra mintegy 2 millió eurót elkülönített a társulás részére.
A meglepetés viszont akkor érkezett, amikor 2025 októberében a partneri tanáccsal közösen készültek beadni az igényüket a környezetvédelmi tárcához.
– Előzetesen jelezte a minisztérium, hogy éppen módosították a vízügyi törvényt, amely a csatornázást, a közvízhálózatot is érintette, és kikerült a törvényből az a lehetőség, hogy a felső-csallóközihez hasonló társulások pályázhassanak. Hiába van tehát drágán meg-finanszírozott projektdokumentáció, hiába van akarat és lehetőség a probléma megoldására, egyszerűen megszűnt a jogalap arra, hogy pályázzunk – emeli ki Csallóközcsütörtök polgármestere és hozzáteszi, hogy ez egyben a környezetvédelmi beruházásokra való hasonló pályázatok beadásának ellehetetlenítését is jelenti az övékéhez hasonló önkormányzati társulások számára. Tudomása szerint Szlovákiában legalább kétszáz ilyen társulás működik. Tehát, ha vízügyi témában – csatorna, tisztító vagy vízhálózat – akarnak pályázni, akkor esélytelenek. Beszélgetőpartnerünk szerint az sem megoldás, hogy immár ne egyesült erővel, társulásként fogjanak hozzá az ilyen feladatok megoldásához, hiszen akkor az „egy település – egy tisztító állomás” elv érvényesülne, ami viszont elképzelhetetlen! Elég csak arra gondolni, hogy hét különálló vezetéken folyna a tisztított víz a Kis-Dunába a mostani egy helyett…
A minisztériumi tárgyalástól szinte egyenes út vezetett a parlament előtti figyelemfelkeltő akcióhoz. A környezetvédelmi tárcánál azt is megtudták ugyanis, hogy az általuk igényelt támogatásra megvan a pénz, s amint újra módosul a törvény – pontosabban visszaáll a korábbi rend – és pályázhatnak a társulások, máris megkezdődhet a csallóköziek támogatásának a folyósítása. Így aztán a hét település polgármesterei minden parlamenti képviselőnek névre szóló levelet írtak, amelyben a törvénymódosítás szükségességére hívták fel a figyelmet, és személyesen is megjelentek a parlament előtt, hogy nyomatékot adjanak kérésüknek.
A képviselőknek küldött 150 levélre csak két reagálás érkezett. A Szlovák Nemzeti Párt képviselői asszisztense, Romana Tabak, egykori parlamenti képviselő saját közösségi profilján közzétette a levelet, illetve Ľubomír Galko, egykori védelmi miniszter, jelenleg a Demokrati párt színeiben politizáló képviselő egyetértőleg magáévá tette a társulás által kidolgozott törvénymódosítási javaslatot és benyújtotta a parlamentnek.
Itt azonban egy szerencsés véletlenről se feledkezzünk meg. Galko képviselői asszisztense, az egykori környezetvédelmi államtitkár, Michal Kiča éppen arra járt és belehallgatott a felső-csallóközi társulás polgármestereinek a parlament épülete előtt tartott sajtótájékoztatójába. Lényegében ő közvetítette a kérést Galko képviselő felé.
Őry Péter felhívja a figyelmet további „érdekességekre” is az önkormányzati társulásokkal kapcsolatban. Amíg a vízgazdálkodási törvény kizárja a társulásokat a pályázók köréből, a hulladékgazdálkodásról szóló törvény, illetve a kereskedelmi törvénykönyv nem. További „érdekesség”, hogy csak a kicsiket diszkriminálják, a nagy vízügyi társulások továbbra is élhetnek a pályázás jogával, amelyeknek paradox módon nagyon kis, szinte csak szimbolikus százalékarányban az önkormányzatok is tulajdonosai lehetnek, így az irányítás nem az önkormányzatok kezében van.
Visszatérve a törvénymódosító javaslathoz, Őry Péter szerint az a fő probléma, hogy a Magyar Szövetség nem parlamenti párt. Ellenkező esetben elég lenne, ha a párt frakcióvezetője bekopogtatna a többi parlamenti párt illetékeseihez és közvetlenül a törvényhozókkal beszélné meg a problémát.
Természetesen olvasóink nevében is reméljük a felső-csallóköziek törvénymódosítási kezdeményezésének a sikerét, de mi magunk is abban látjuk a tényleges megoldást, ha az ilyen törvényhozói kezdeményezések a térség és az ottani lakosság érdekképviseletét ellátó Magyar Szövetség párttól indulhatnának ki!
