Nem is olyan zöld a tiszta energiáért folyó harc
A tiszta energiáért folytatott harc a tárolás problémájával szembesül. A tiszta energia tárolhatóságának feltétele ugyanis a lítium akkumulátor. A lítium az a ritka fém, aminek a kitermelése roppant környezetszennyező.
Szerbiában a közelmúltban újra napirendre került a januárban elnapolt lítiumbánya megnyitásának témája.
Ha az ország vezetőinek elképzelésével összhangban, a külföldi multinacionális cég beruházásának köszönhetően tényleg megépülne Jadar közelében a bánya, az lenne Európa legnagyobb ilyen alkálifém lelőhelye, lehetővé téve évi 1millió elektromos autó gyártását.
A helyi lakosok ezt az elképzelést viszont bojkottálják, az elmúlt hetekben tüntettek is a terv ellen.
A francia közszolgálati csatorna, a France 5 helyszínre ellátogató stábja többek között arra is kíváncsi volt, mi lehetett vajon az oka a szerb televízióban a közelmúltban a téma kapcsán feltűnt különös reklámnak.
Ez a pár perces rövid reklámfilm, világvége hangulatban előrejelzi a fosszilis energiák végét, de egyben a zöld, klímatudatos energiaforradalom kezdetét is - egy új forrásnak köszönhetően. És ha éppen Szerbiában lenne Európa legnagyobb lítiumbányája, azért, hogy évi 1 millió elektromos autót gyárthassanak? - zárul a tv reklám szövege, majd a záróképben felvillan a "lényeg": Itt van a megoldás, Szerbiában, Jadarban! (és a háttérben feltűnik a Projekt Jadar logója )
Az ország nyugati részén, Gornje Nedeljice és a Jadar völgye - a lelőhely 2004-es felfedezése óta és a Rio Tinto angol-ausztrál beruházó társaság tervének kezdetétől – egy fantomvárosra hasonlít. Teljes utcák üresedtek ki, elhagyott házak mindenfele, amelyeket a bányatársaság vásárolt fel.
Az 5 gyermekes apa, Zlatko Kokanovic nem hajlandó eladni az ingatlanjait. Az egy személyben állatorvos és gazda, egy percre sem feledte, melyek és hol is voltak családja földjei, éppen ezért vigyáz rájuk, foggal körömmel ragaszkodik örökségéhez.
- hallatszik a skandálásuk.
A köztársasági elnök palotájának ablakai alatt azért gyűltek egybe, hogy közös, erős visszautasító NEM -et mondjanak erre a projektre.
– mondja transzparensét a magasba emelve egy középkorú nő. A "...de Európának szüksége van erre a lítiumra!" felvetésre azt mondja:
A kontinensnek van saját lítiuma, nevezetesen Németországban, de ahelyett, hogy innen próbálnák meg kitermelni, könnyebb tökretenni Szerbiát.
Zlatko gazda mára már az ellenállás szimbólumává vált. A tüntetésen felszólalva ezt mondta:
Egy be nem jelentett tüntetés nyilvános szerepvállalásra és cselekvésre kényszerítette a vezetést, ezért néhány héttel a választások előtt, január végén leállították a projektet. Amint bezárultak a közelmúltban a választási urnák, a hatóságok újra megerősítették szándékukat, nyereséget remélnek a szerb föld alatt rejtőző kincs bányászatából.
A beruházást bojkottáló helyi lakosok, gazdák továbbra is elszántan folytatják harcukat a völgyben, nem adják fel. Ők is az EU-t akarják, amibe az ország is tartozni szeretne.
Viszont nem hajlandók az öreg földrész energetikai átalakulásának áldozatai lenni.
Mijat Lakičevič, a PAKT antikorrupciós szervezet tagjaként, a tényfeltáró, oknyomozó kisfilm végén így fogalmazza meg tömören a felháborodását:
Könnyű a zöld forradalomról beszélni és közben megnyitni Európa határán egy ekkora bányát, ennyire szennyező technológiával.
Mariana Petkovic a Ne Damo Jadar/Nem adjuk Jadar-t tömörülés tagjaként azt mondja, hogy képmutatás az egész, majd így folytatja elkeseredve:
A nő, aki egyben anya is, a felnövekvő generációért aggódik, amely elképzelhetően kénytelen lesz elhagyni lakóhelyét, megfizetve az energetikai átalakulás árát.
