Megfeledkezünk a környezetünkről?
A koronavírus okozta járvány második hulláma egyértelműen más megközelítést eredményez mindenütt a világon. A bezárások elmaradnak, a korlátozások is enyhébbek, pedig az esetszám jóval meghaladja a korábbi adatokat. A természet, amely a karantén alatt egyike volt a kevés nyertesnek, így továbbra is komoly megterhelést kap.
Igaz, már a liberális sajtó számára sem olyan központi téma a klímavédelem és annak szépen felépített harcosai, sokkal jobban bejön a félelemkommunikáció a statisztikai adatok szépítésére. Eközben azt olvashatjuk, hogy a klímaváltozással szembeni közös fellépést sürgeti az ENSZ-főtitkár. António Guterres úgy véli, az államoknak egyesíteniük kell az erőiket a globális felmelegedéssel szembeni harcban, különben a világ „elveszett”.
Ennek szemléltetésére a globális koronavírus-járvánnyal szembeni nemzetközi fellépést hozta fel. „Úgy vélem, hogy a megfelelő nemzetközi koordináció hiánya miatt nem sikerült megakadályozni a vírus terjedését (...), aminek rá kell ébresztenie az országokat arra, hogy változtatniuk kell” – közölte az AFP hírügynökség a múlt héten. Szerinte az országoknak közösen kell fellépniük a klímaváltozás fenyegetésével szemben, sokkal komolyabban, mint a járvánnyal szemben. Egzisztenciális fenyegetésről van szó a bolygóra és az életünkre nézve.
Guterres valódi reformok elfogadására szólított fel az energetika, a közlekedés, a mezőgazdaság, az ipar területén, illetve az életmódban, ezek nélkül ugyanis, mint fogalmazott, elveszünk.
A koronavírus-világjárvány miatt számos, 2020-ra tervezett fontos nemzetközi klímaügyi találkozót kellett elhalasztani. Ez aggasztó, mert további csúszások következnek be a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményének 26. ülését (COP26) például 2021 novemberére halasztották. A COP26 célja a párizsi klímamegállapodás – amelyet aláásott az, hogy az Egyesült Államok kivonult belőle Donald Trump amerikai elnök 2017-es bejelentése nyomán – alkalmazásának újraindítása.
A párizsi egyezmény legfőbb célkitűzése, hogy 2100-ig 2 Celsius-fokon belül tartsák a globális hőmérséklet-emelkedést az iparosodást megelőző szinthez képest. Ennek érdekében a megállapodás részesei nemzeti vállalásokat tesznek a globális felmelegedést okozó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére.
Érdekes megemlíteni, hogy míg tavasszal arról érkeztek a hírek, hogy a leálló ipar és a csökkenő forgalom is segíti a környezetünket, ennek hosszú távú hatásai már korántsem olyan jelentősek. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) által összeállított United in Science 2020 című jelentésből kiderült, a koronavírus-járványra adott globális válasz nem elég a klímaváltozás lassításához. A tanulmány szerint a globális járványügyi korlátozások jelentős és azonnali hatással voltak az üvegházhatású gázok kibocsátására: áprilisban a napi globális szén-dioxid-kibocsátás 17 százalékkal esett vissza az előző év becsült napi átlagához képest. Június elejére azonban „visszaállt a rend”, és a napi globális kibocsátás már csak 5 százalékkal maradt el az előző év azonos időszakához képest, mivel az országok enyhíteni kezdték a korlátozásokat. A szakemberek szerint 2020-ban várhatóan 4-7 százalékkal fog csökkenni a globális emisszió.
A tanulmány szerint mivel a szén-dioxid évszázadokig képes megmaradni a légkörben, még egy szokásosnál kisebb mennyiség kibocsátása is növeli a már évtizedek óta halmozódó gázok globális felmelegedési hatását.
Petteri Taalas, A WMO főtitkára a jelentéshez írt előszavában kiemeli, hogy a 2016–2020 közötti időszak lesz várhatóan az eddig mért legmelegebb ötéves periódus a Földön. „Ez a jelentés megmutatja, hogy bár az életünk számos területe széttöredezett 2020-ban, a klímaváltozás zavartalanul folyik tovább” – jegyezte meg a főtitkár. A jelentés rávilágít az egyre növekvő szakadékra a hőmérséklet-növekedés küszöbérték alatt tartásához szükséges intézkedések és a kibocsátáscsökkentés érdekében tett tényleges erőfeszítések között. A szakemberek szerint 2030-ra a világnak vissza kell szorítania a hat legnagyobb szén-dioxid-termelő ország együttes kibocsátását, hogy legyen esély 1,5 Celsius-fok alatt tartani a globális hőmérséklet-emelkedést. A jelentés szerint ennek az eléréséhez mostantól kezdve egészen az évtized végéig minden évben olyan mértékű emissziócsökkentésre lenne szükség, mint amelyet a koronavírus-járvány eredményezett.
Arra, hogy megértsük, mindez mit jelent, elég megnéznünk a 125 szakértő bevonásával készült WWF-jelentést, amely csaknem 4400 gerinces állatfaj mintegy 21 ezer populációjára terjed ki, áttekintést nyújtva a természet jelenlegi állapotáról.
Az édesvizekben élő fajoknál 84 százalékos volt a populációcsökkenés. A legsúlyosabban érintett állatfajok közé tartozik a keleti síkvidéki gorilla a Kongói Demokratikus Köztársaságban, valamint a jákópapagáj Ghánában.
A kutatók szerint a gyors ütemű erdőirtás kulcsszerepet játszik a zoonózisok (az állatokról az emberre átkerülő betegségek) terjedésében. A szakemberek figyelmeztetnek, az erdők egyfajta védőhálóként szolgálnak, hogy távol tartsák ezeket a betegségeket az emberektől. Vagyis minél nagyobb erdőterületeket irtunk ki, annál nagyobb az esélye, hogy szabadon engedünk valamit, aminek pusztító hatása lehet az emberiségre. A jelenlegi járványhelyzetben ezt talán nem is szükséges tovább magyarázni.
