Juszt is megépítik a gátat a Tarcán

Lőcse felett, a Tarca folyóra építendő gát kísértete nemrégiben ismét felbukkant. Fél kilométernyire a ruszinok lakta Csendespatak (Tichý Potok) falutól hatvan méter magas gátat emelnének. Három év múlva akarják elkezdeni az építkezést, ami öt évig tartana. Az ötlet nem új, már az ötvenes években megfogant a gondolat. Többször próbálkoztak, de eddig a lakosság ellenállása ezt mindig meggátolta.

A kormány most 300 millió eurós beruházással Kelet-Szlovákia ivóvízellátását szeretné megoldani, illetve a lokális árvizek veszélyét eliminálni. Mintegy 430 hektárt árasztanának el közel száz évre. Azt hirdetik, hogy a területen nincsenek települések. Már nincsenek, hiszen az érintett falvakat elsorvasztották, nem adtak ki építkezési engedélyeket. A térségben hatezer ember helyett már csak 1500 él.

A beruházás szükségességét azzal indokolják, hogy – az ország többi részétől lemaradva – Kelet-Szlovákia polgárainak csupán 77%-a jut vezetékes vízhez, a falvakban pedig még rosszabb az arány (53%). Kassán is régi gond az ivóvízellátás. A várost még a nyolcvanas években rákötötték a Szinna (Snina) feletti takcsányi (Starina) víztározóra, 2013-ban vezetéket építettek Sztropkóra és Felsővízközbe (Svidník), és készítik a vezetéket Bártfára, Mezőlaborcba.

Ám ez csak ideiglenes megoldás, hiszen némely esetben 130 kilométerre kell vezetni a vizet, néhol kétszáz méteres magasságszintet kell leküzdeni szivattyúkkal. Vizet tudnak nyerni a Kassa melletti idabukóci víztározóból és a Ciróka patakból is. Az elmúlt időszakban viszont, a gyakori szárazságok idején, csökken a források, patakok, kutak vízhozama. A hivatalos vízügyesek szerint a vízhiány 2030 után elsősorban a Nagymihályi, az Eperjesi, a Kisszebeni, a Kassai, a Sztropkói és a Felsővízközi járást fogja érinteni. A Csendespataknál építendő víztározóval ezt szeretnék orvosolni. Mintegy 600 liter ivóvizet remélnek innen másodpercenként.

Harc a gát ellen

A csendespataki víztározó megépítésének első próbálkozása a ’90-es években kiváltotta az ott élők ellenkezését. A vízügyi betonlobbit legyőzte a helyiek ellenállása. Az Emberek és a Víz Polgári Társulás más javaslatot nyújtott be, aminek a Kék Alternatíva nevet adták. Céljuk az volt, hogy természetközeli, kisebb beavatkozásokkal orvosolják a problémákat. Tevékenységükre a nemzetközi közvélemény is felfigyelt, és vezetőjük, Michal Kravčík Szlovákiában elsőként megkapta a környezetvédelmi Goldmann-díjat.

1998-ban elsősorban még az árvízvédelem volt a vízügyesek indoka. Ekkor Kravčík javaslatára több kisebb, olcsó, természetes anyagból készített kis gátat állítottak a lokálisan lezúduló árvizek útjába. Segítve ezzel a víz beszivárgását az erdei talajba, amely később megtisztulva megjelent a forrásoknál. A kiszáradt patakmeder zölddé változott. Az eredményt figyelik, s míg Szlovákia más tájai szárazsággal küszködnek, itt sikerült megtartani az esővizet, dús a zöld, sőt 1997-től folyamatosan csordogál a víz is.

A környezetvédők azonban nagyon beletenyereltek a betonlobbi, a hivatásos vízügyesek érdekeibe. Ugye az a pár gerenda szinte semmibe sem kerül, csak a helyi munkanélküliek jutottak némi kenyérkereseti lehetőséghez. Beton nincs, így nem lehetett rajta keresni. A környezetvédők tevékenységének meg is lett a következménye: többször megbüntették őket, hogy beleavatkoztak a vízfolyásba – vagyis a kiszáradt mederbe. A víz azóta folyamatosan folyik, és töredékébe kerül, mintha betonnal próbálkoztak volna. Az ellenzők azt hangoztatják, hogy a gerendák gyorsan elrothadnak, a gyakorlat viszont azt mutatja, hogy a mai napig teljesítik a küldetésüket. Kravčík szerint ezzel a módszerrel vissza lehetne hozni minden kiszáradt területre a vizet, ez működne akár Szíriában is. A baj szerinte az, hogy mindenhonnan kiűzzük a vizet a tengerbe, ahelyett, hogy helyben párologtatnánk a növényzettel, javítva a mikroklímát. Emiatt gyengül a kis vízciklus, és csökken a helyi kis záporok száma.

Azóta több hasonló, kiszáradt kis patakot újítottak fel, és számításaik szerint vízhozamra átszámítva tizedannyiba kerül egy liter ivóvíz, mintha klasszikus óriás víztározót építenének. Ma a vízügyi lobbi azzal érvel, hogy jön a klímaváltozás, kell a víz, és Szlovákiának legalább hat hasonló víztározót kellene építenie. Darabját 200-300 millióért. Csak egynek az árából mintegy 5 ezer négyzetkilométernyi erdő újulhatna meg, ami tulajdonképpen elég lenne a Tarca, a Hernád és a Poprád folyó vízgyűjtő területének felélesztésére. Ennek köszönhetően másodpercenként több ezer liter vízkapacitás keletkezne. Nem kellene drága infrastruktúrát, feleslegesen hosszú vezetékeket építeni. Igaz, így nem lenne szükség betonra, amelyen a legtöbbet lehet szakítani. Pont azokban a járásokban történik mindez, ahol a legnagyobb a szegénység. Kravčík véleménye szerint, ha a kormányzat vállalná ezt a tájmegújító tevékenységet, a víztározóra szánt pénzt erre fordítaná, közmunkások ezreit tudná értelmes munkára fogni. Ilyen programot eddig egyedül csak a Radičová-kormány mert felvállalni.

A csallóköziek már átélték, mivel járt a bősi erőmű építése. Megtapasztalhatták, hogyan hatott az erőmű a felső-csallóközi talajok vízháztartására, vagy a csallóközi ivóvízkészlet öntisztulására. Akkoriban azt kérdezgették, hogy miért nem építenek vízi erőművet a hegyekben, hisz ott olcsóbb, és senkinek sem okoznak gondot. Nos, ez Csendespatak esetében nem ennyire egyértelmű.  A területen ugyanis felfedeztek két pszeudokarsztos barlangot, komoly, 600-700 méter hosszúságúakat.

A víztározó feletti részeken vannak olyan völgyek, amelyeket szárazvölgyeknek neveznek, ahol szó szerint eltűnik a víz a térségből. Viszont a domb másik oldalán van egy forrás, amelyik 76 l/s vízhozammal bír. Vagyis a Tarca folyó vizének egy része eltűnik a föld alatt, és egy másik völgyben jelenik meg újra. Nem ismerjük a föld alatti vízmozgásokat, így nehéz megjósolni, hogy miként viselkednének, ha egy 60 méteres vízoszlop nyomásával kellene szembenézniük. És ez csak a geológiai szempont, de a tározó befolyásolná a közlekedést, a völgyben élők kapcsolattartását is.

A kormány 2018 októberében jóváhagyta a projekt újraindítását, és 2019. december 19-én az interneten elindította a környezetvédelmi engedélyeztetési eljárást. Azaz a karácsonyi időszakban adott az embereknek 21 napot arra, hogy véleményezzék a tározó megépítését.

Mit lehet erre mondani? A vízügyi lobbi erős, nagy pénzről van szó, minden áron át kell nyomni a szándékot. Pedig ideje volna már megtanulni, hogy az ekkora beavatkozásokat a természet mindig megbosszulja.  Kár, hogy ehhez egy Most–Híd-as magyar nemzetiségű miniszter asszisztál.

Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/2.számában.