Az Istrochem ketyegő ökológiai bombája

Az utóbbi időben a csallóközi vízkészlet veszélyeztetésekor általában az egykori Dimitrovka elhíresült vereknyei vegyi lerakatát szokták emlegetni. Bár a vereknyei lerakatot 35 millió euróért próbálják majd kapszulába zárni, aminek biztonságos voltát számos környezetvédő kétségbe vonja (a teljes likvidálás 100 milliónál többe kerülne), az Istrochem vegyipari vállalat teljes területén történt szennyeződések környezetvédelmi mentesítése jóval drágább lenne.

Az eset már pusztán a környezetszennyezés miatt is felháborító, az azonban egyenesen égbekiáltó, hogy erről már évekkel ezelőtt tudnunk kellett volna.

A térség geológiai vizsgálata több mint tíz évvel ezelőtt történt. Akkor ezt maga a tulajdonos, az Istrochem vállalat rendelte meg, viszont a szlovák jogrend lehetővé tette a geológiai vizsgálat megrendelőjének az eredmények eltitkolását. Tehát a tulajdonos és a hivatalnokok tudtak róla, és tíz éven keresztül nem tettek semmit!

A vizsgálat eredménye tíz éven keresztül hevert a Dionýz Štúr Geológiai Intézetben, és csak múlt hét szerdán hozták nyilvánosságra. Mint a vizsgálat megállapította, az egész gyár területe, az altalaj, a talajvíz szennyezett, és szinte az összes gyártási folyamatnál bizonyított a szennyezés ténye, egészen a kezdetektől fogva. Márpedig Pozsony legnagyobb vegyi üzeme komoly múltra tekinthet vissza. Kurzusonként másképp nevezték, volt Dinamitka, majd Dimitrovka, végül a rendszerváltás után vált Istrochemmé.

A gyárat még 1873-ban alapította Alfred Nobel elsősorban dinamit és egyéb vegyi anyag gyártására. A maga korában ez volt Nagy-Magyarország legjelentősebb vegyi üzeme. 1925-ben a dinamitgyártást elvitték Csehországba, és a vállalat áttért a műtrágyagyártásra. A második világháború alatt az IG Farben konszernbe tagosították, majd 1946-ban államosították, és 1951-ben felvette a bolgár munkásmozgalom neves hősének, Georgi Dimitrovnak a nevét. A gyár fénykorában, a ’80-as években 7 ezer munkást alkalmazott. A rendszerváltozás után, 1991-ben nevezték át Istrochemmé.

’97-ben a gyár menedzsmentje privatizálta, de nem kérte a Monopolellenes Hivatal engedélyét, így 1999-ben a Dzurinda-kormány vissza tudta venni tőlük, hogy 2002-ben eladja Andrej Babiš cégcsoportjának, az Agrofertnek.

A menedzsment 1,8 milliárd szlovák koronáért (cca. 60 millió euró) jutott a gyárhoz, és még akkor is volt, aki egymilliárddal többet ajánlott.

Dzurindáék a második körben már „körültekintően” adták el a Babiš-féle Agrofertnek, kemény 202 millió szlovák koronáért (6,7 millió euró).

Hogy mi volt a szerződésben, azt nem lehet tudni, mert az is titkos. Így nem tudni, hogy netán az árban figyelembe vették-e a szennyeződéseket. Egy biztos, a lerakatok szanálása nem szerepelt benne, hiszen ennek a költségét átvállalta az állam.

Az Agrofert 2006-ban az üzemet beolvasztotta a szintén Babiš tulajdonába került vágsellyei Duslo csoportba. Azóta az üzemet fokozatosan leépítik, tulajdonképp csak gumiipari vegyületek, a sulfenaxok gyártása maradt itt. Márpedig ez egy kénvegyület. Panaszkodnak is a közelben lakók, hogy főleg magas légnyomás esetén kénbűz lepi el a városrészt.

Több bejelentés érkezett a gyárra, hogy különböző színű, vagy akár foszforeszkáló vizet láttak folyni az innen a Kis-Dunába vezető kanálisban, de a hivatalok ezeket a bejelentéseket mindeddig nem tartották igazoltaknak.

Persze Babiš a gyártás fokozatos leállásával sem veszít nagyot, hiszen a kezében maradt mintegy 150 hektárnyi, egy tagban lévő városi terület. A vereknyei lerakat megoldását pedig az állam vállalta magára. A múlt héten kirobbant botrány azonban már komoly gondokat okozhat.

A tíz év után nyilvánossá vált adatok szerint az Istrochemben feltárt óriási szennyeződés a vereknyei lerakatnál is nagyobb veszélyt jelenthet a csallóközi ivóvízre, mert jóval nagyobb terjedelmű. A szennyezés terjedését fokozza, hogy a bősi erőmű három méterrel megemelte a talajvizet az adott térségben, így nagyon könnyen találhatnak utat a vegyszerek a talajvízhez.

A környezetvédelemmel foglalkozók tudtak arról, hogy létezett ez a felmérés, és sejtették a felmérés eredményeit is, de nem tudták bizonyítani.  A tíz évre titkosított vizsgálat eredményei már akkor bizonyították, hogy a talajvíz és a terület talaja súlyosan fertőzött szerves és szervetlen vegyi anyagokkal.  A gondot tovább fokozza, hogy nem egyetlen anyagról van szó, hanem egy vegyi koktélról beszélhetünk, olyan ismert vegyszerekből, mint az atrazin, arzén, ólom, PCB (poliklór-bifenil), vagy akár benzolszármazékok. A felsoroltak különösen veszélyesek az egészségre, több közülük karcinogén, rákos megbetegedést okozhat.

Tamara Stohlová mutatja, merre is terjed a szennyeződés

A vizsgálat szerint a szennyeződés számos esetben ezerszeresen túllépte az egészségügyi határértéket, így nyugodtan ökológiai katasztrófáról beszélhetünk.  A vizsgálat készítői azt is leírták, hogy több helyen még mérésre sem volt szükség, mert elviselhetetlenül erős vegyszerbűzt éreztek, a furatokban lila, gélszerű anyagokat fedeztek fel, de találtak fehér, leülepedett növényvédő szereket vagy fekete, bűzlő szerves anyagokat. A vizsgálat azt is feltárta, hogy a vállalat története során számos esetben hordták, öntötték a vegyi hulladékot a Duna holtágaiba, majd azt egyszerűen betakarták.

Mivel többféle vegyületről van szó, ezért nemcsak olyan anyagokat fedeztek fel, amelyek a gyártáshoz köthetőek, hanem olyanokat is, amelyek a szennyező anyagok reakciójával keletkeztek. Jelenleg azt sem lehet felbecsülni, hogy a szennyeződés vegyületeinek reakciójából még milyen további anyagok jöttek létre, azaz mindez mekkora kockázatot jelent az egészségre.

A vizsgálat matematikailag modellezte a szennyeződés feltételezett szétterjedését is. Ez az üzemtől a Kis-Duna felé terjedhetett, s onnan tovább a Csallóköz felé. Jelen esetben a szennyeződés elérte az Aranyhomokot, Vereknyét, Pozsonytárnokot, és várhatóan a vereknyei lerakat szennyeződéseivel is kapcsolatba kerülhet, új reakciókat előidézve.

A vizsgálat készítői már akkor javasolták a szennyeződés mielőbbi teljes felszámolását, vízhatlan gátrendszer kiépítését, de a vállalat inkább a titkosítást választotta.  Így a megtisztítás, a kármentés sokkal nehezebb és drágább lesz, és nem is biztos, hogy teljes mértékben sikeres.

Szerencsére az új kormányban már más a környezetvédelmi szennyezéshez, a környezetvédelmi bűncselekményekhez való hozzáállás.  Ján Budaj miniszter sem a hallgatást választotta, hanem szinte rögtön reagált a feltárt esetre. Kijelentette, hogy

a rendszerükben 2009-től benne volt az Istrochem mint környezetvédelmi teher, és úgy vélte, hogy ennek a szanálása mintegy 350 millió eurót venne igénybe.

Budaj azt is elmondta, hogy Szlovákiában mintegy 2000 környezetvédelmi szennyeződést, terhet tartanak számon, és mintegy 1000 illegális szemétlerakatot. Be is jelentette, hogy módosítaná a törvényt, hogy a geológiai felmérések eredményét ne lehessen titkosítani, amennyiben fennáll az egészségkárosítás eshetősége. Mégiscsak abszurd, hogy amikor az ember élete, egészsége van veszélyeztetve, akkor az erről szóló információt egy magánvállalat eltitkolhatja.

Megjelent a Magyar7 hetilap 202/24. számában.