Alkalmazkodnának, de meddig és hogyan?
Ha van olyan vidék, ahol a földhasználat módja létkérdés az ott élők számára, akkor a Csallóköz mindenképpen ilyen szeglet. A mezőgazdaság egyre agresszívebb ipari módszereinek elterjedésével átalakuló táj jelentős változásokat eredményez az élővilágban. A Dunavit - Dunamenti Tájvédő Társulat által indított cikksorozat utolsó részében Fodor Péter, biológus, természetfotós világít rá néhány részletre a témában.
Természeti kincseink, vadon élő növényeink és állataink jelentős része a mezőgazdasági területekhez kötődik. Ezeknek a művelése azonban egyre gyorsuló ütemben változik, intenzívebb lesz. A táblaméretek növekedése, az állattartás megszűnése, valamint műtrágyák, növényvédő-, gyom-, rovar-és rágcsálóirtó szerek fokozott használata jellemzi. A táblák közötti szegélyek természethez közeli élőhelyei eltűnőben vannak. Az egyre hatékonyabb gépek bevetése miatt pedig egy nagy sebességgel változó élőhellyé formálódik a kultúrtáj.
Állatfajaink nagy része az elmúlt századokban képes volt alkalmazkodni a gazdálkodó ember tevékenységéhez, sőt hasznot is tudott belőle hajtani, de a modern, profitorientált gazdálkodás tempója legtöbbjük számára végzetesnek bizonyul.
Ezek az úgynevezett jelölőfajok, amelyek kiválóan jellemzik a terület egészségi állapotát. Fogyatkozásuk vagy eltűnésük intő jele annak, hogy a földet nem használjuk kíméletesen.
Következzen most néhány faj a madarak világából, amelyeket ebbe a kategóriába sorolhatunk.
Az állattartás visszaszorulása, valamint a rovarirtók bevetésének együttes hatása okozta a legtöbb rovarokkal táplálkozó madárfajunk ritkulását, eltűnését – ezekhez tartozik a búbos banka, a füsti fecske, a csóka, a búbos- és mezei pacsirta, a sordély, a sárga billegető, a bíbic, a szalakóta és a kék vércse.
Bagolynak lenni sem könnyű a tájainkon. A kuvik, a gyöngybagoly és a réti fülesbagoly az állattartás megszűnésére és a rágcsálóirtók bevetésére fizetett rá.
Az öklömnyi nagyságú fürj gyomok magvaival és rovarokkal táplálkozik, így bőven jut a szervezetébe az ezeket irtó szerből is.
A fehér gólyát, bár állítólag kedveljük, de azért kitesszük rovarirtók és rágcsálóirtók hatásának. Sőt a vizes élőhelyektől, nedves rétektől is megfosztottuk kedvencünket. A Felső-Csallóköz nagy részéről már végleg eltűnt. Sokat segítene helyzetén, ha a megművelt területeken gyepek és szántók váltanák egymást, a termőtáblákat kisebbre méreteznék, és újra lennének mocsaras, lápos területek a tájban.
A mozaikos szerkezetű táj kiváló élőhely a fogolynak is, amely ráadásul nagyon kötődik a fás-bokros szegélyekhez. Pusztulásának másik nagy oka a mezőgazdasági vegyszerek használata.
A túzoknak, a Csallóköz ikonikus madarának kipusztulásáért több tényező okolható - az intenzív, nagytáblás földhasználat, a vegyszerek és a fészkelő helyek pusztítása.
Gyönyörű ragadozónk, a parlagi sas táplálékforrását a rágcsálók jelentik, ezek fogyasztásával a vegyszerek felhalmozódása a testben a madár pusztulását jelenti. Gyakran válik szándékos mérgezés áldozatává. A kihelyezett méreg nem válogat, az ilyen tettek gyakran okozzák vesztét a barna rétihéjának is.
A zavartalan, akár csak alkalmi vizes élőhelyek és a tarlók talán ismét költő- illetve megállóhelyei lehetnének két nagy testű, csapatokban vonuló madarunknak – a nyári lúdnak és a darunak.
Az érintett fajok száma ennél persze jóval magasabb, fent csak néhány példát ragadtunk ki a táplálékpiramis felsőbb szintjeiről, az egykor szebb napokat látott madárvilágunkból.
A rovarvilágot és ezzel az egész táplálékláncot (beleértve minket is) összeomlással fenyegető aktuális veszélyekről már írtunk a cikksorozat előző két részében, de a téma egy külön fejezetet is megérdemelne.
A szántók ugyanis nem csak és kizárólag a kenyér előteremtését szolgálják, hanem számos élőlény számára a termőföldek az otthont is jelentik, fészkelő- és táplálékszerző helyet.
Miután a mezőgazdaság fokozatos térfoglalásával likvidáltuk eredeti természetes élőhelyeiket, kötelességünk gondoskodni megmaradásukról az általunk megművelt földeken. Ezt szolgálja az a petíció is, ami a changenet.sk oldalon a "Za živú krajinu - az élő tájért" címszót viseli, és amelyet a Dunavit polgári társulás is támogat.
