A vályú, a kapszula meg a szenny
A Mi Vizünkért polgári társulás a múlt héten számos, a csallóközi ivóvízkészletet veszélyeztető pozsonyi szennyezőforrásra hívta fel a figyelmet. A polgári társulás nehezményezi, hogy a környezetvédelmi minisztérium szinte csak a vereknyei (Dimitrovka) lerakattal foglalkozik, miközben a saját maga által hozott Lex Csallóköz törvényből eredő, a lakosok tájékoztatására vonatkozó rendeleteket sem tartja be.
A társulás abból a nyitott kanálisból vett mintában talált szennyeződéseket, amely a valamikori Dimitrov vegyi üzemből folyik a Kis-Dunába. Ezekről az információkról az államapparátusnak már évek óta tudomása van, mégsem tett semmit. A minisztériumnak sokkal fontosabb a vereknyei lerakat kezelése, mint a többivel is foglalkozni.
A Mi Vizünkért PT szerint a többi lerakat ugyanúgy veszélyeztetheti a környezetet. A fő gond az, hogy miután a vereknyei eset nagy nyilvánosságot kapott, a minisztérium ennek a megoldását kommunikálja, a többi esetnél még csak nem is figyelmeztették a lakosságot.
A vereknyei eset kapcsán a helyiek megismerhették a veszélyeket. Ott tudják, hogy még zöldséget sem tanácsos termelni abban a térségben. A többi esetben a területek veszélyeztetettekké lettek ugyan nyilvánítva, de a közvélemény mit sem tud a veszélyről.
Vereknye esetében elkezdődött a „kapszulás szanálás”, ami azt jelenti, hogy
vályúba zárják a 120 ezer köbméternyi vegyi anyaggal szennyezett hulladéktömeget. A geológiai mérések alapján azt állítják, hogy a lerakat alatt vízzáró réteg található, s ehhez betonfalat építenének.
Ez egyfajta vályú lenne. Ez a megoldás nagyságrendileg csak a harmadába kerül, és a Mi Vizünk PT szerint nem jelent teljes biztonságot. Bizonyos csak az lett volna, ha teljesen áttisztítják a 120 ezer köbméternyi hulladékot. Így azonban könnyen szivároghat, és a zárórétegnek sem kell tökéletesnek lennie. A lerakatban felgyülemlett víz tisztítása sincs biztonságosan megoldva, ahogyan arról sem szól a kommunikáció, hogy mindez hosszú távon mennyibe is kerül.
A Csallóköz ivóvizének védelmében nagy szerep hárul a Slovnaft kőolajfinomító körüli tisztítórendszerre.
Jelenleg a Slovnaft területén a működés során a talajba került olajat komoly szivattyúrendszerrel távolítják el állandó jelleggel, majd a megtisztított talajvizet visszaengedik a vízrendszerbe. A rendszer nem teljesen izolált, de az üzem területén működő több száz szivattyú, illetve a finomítót körülölelő szivattyúk háromsoros rendszere hatékony tisztítást biztosít. A társulás arra is felhívja a figyelmet, hogy 2002-ben a szivattyúsor egy részét kikapcsolták, mivel drága volt az üzemeltetése. Az 1973-ban történt baleset során olajszármazékokkal tették tönkre 200 évre a pozsonypüspöki vízforrást, így ennek a védelme mintha már nem követelne akkora figyelmet.
A Slovnaft tisztítórendszerének, a kiépített monitoringrendszernek viszont óriási szerepe volt a vereknyei vegyi anyagok szivárgásának felfedezésében. Ők legalább mérték a víz minőségét, és nem tudták mire vélni, hogyan kerülhetett a mintákba mindenféle nem odaillő vegyi anyag.
A Mi Vizünk PT szerint a minisztérium is főképp erre a rendszerre hagyatkozik, remélve, hogy a Pozsonyból a Csallóköz irányába induló szennyeződést majd a Slovnaft rendszere felfogja és megtisztítja.
A Slovnaft rendszere azonban csak Pozsonypüspökiig van kiépítve, a Pozsony távolabbi lerakataiból szivárgó szennyeződések azonban kikerülhetik ezt a védelmi rendszert.
Pozsony területén ma 223 vegyi lerakatot tartanak nyilván, ebből 14-nek kezdődött el a szanálása, vagy folynak körülötte valamilyen mérések. Hogy a 223 lerakat közül mennyi jelenthet még környezeti terhelést a vízre, nem tudni. Ennek a felderítésében segíthetnek a pozsonyi építkezések. Az egykori Apollo vegyi művek környékén épülő toronyházak alatti mélyépítkezések számos dologra fényt deríthetnek. A munkavégzés során ugyanis gyakran kellett szivattyúzni a vizet. Ezzel a mélyben komoly vízmozgásokat indítottak el, ahol felszabadulhattak olyan szennyeződések, amelyek eddig természetes módon voltak elzáródva. Sajnos az egészről hivatalos tájékoztatást nem adnak, de a kiszivárgó információk szerint komoly aggodalomra lehet okunk.
A környezetvédelmi minisztériumnak a Slovnaft tisztítórendszerére hagyatkozó reményeit döntheti romba a megépülő toronyházak alapozása, hiszen ezzel a víz útjába komoly akadályok épülnek, amelyek alapjaiban változtathatják meg a víz eddigi föld alatti áramlásait.
A Mi Vizünk felhívta a figyelmet a mérések pontatlanságára is. Például a vereknyei lerakattól öt kilométernyire a talajvízszennyezettség felmérése során olyan koncentrációban találtak vegyi anyagokat, aminél a minisztérium rendeletei alapján is azonnal el kellett volna rendelni a víz kiszivattyúzását és tisztítását. A minisztérium azonban csak a lerakat közvetlen környezetével foglalkozik. Az is felelőtlenség, hogy nem addig folytatták a méréseket, amíg megszűnik a szennyezettség, hanem öt kilométer után leálltak, és berajzoltak egy foltot a térképen.
A vereknyei és a miklósmajori (Žabí majer) méréseknél 946 fajta vegyi szennyeződést sikerült kimutatni, míg a vízművek mindössze 20-27, jó esetben 80 vegyi anyagot vizsgál.
Ezért is tudni kéne, merre jár a szennyeződés, hogy a vízműveink fel legyenek rá készülve. Az ott lakóknak pedig azért fontos, mert a szennyezett víz az élelmiszerre juthat például az öntözés során. De erre egy megfelelő monitoringrendszerre lenne szükség. A lex Csallóköz törvényből eredően az ilyen esetekről minden esetben tájékoztatni kellene a lakosságot, hogy indokolt esetekben ne termeljenek a területen, ne locsolják a füvet, vagy ne fürdessék az ilyen vízben a gyermekeket.
Sok a fennmaradt hulladéklerakat, amelyekkel kezdeni kellene valamit. Sajnos így működött és működik a gazdaság. Igyekszik a hulladéktól minél olcsóbban megszabadulni, hogy ne rontsa a pénzügyi mutatókat.
A környezetvédelmi minisztérium pedig attól még nem tekinthető sikeresnek, hogy nagy sajtóvisszhang mellett egy-két üggyel foglalkozik, míg a többi százat inkább elhallgatja. Ebből a szempontból a környezetvédelem elmúlt éveit sem lehet sikeresnek tartani, mert mulasztással is lehet bűnt elkövetni. Sajnos sok esetben akkor sem avatkozott be, amikor kötelessége lett volna.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/6. számában.
