A szürke ködben nem látni a zöldenergiát
Aszódi Attila egyetemi tanár, energetikai szakember, aki néhány évig (2017–2019 között) a paksi atomerőmű kapacitásának fenntartásáért és Paks II. kivitelezéséért felelős államtitkár volt 2022. november 1-jén egy érdekes blogbejegyzést közölt arról, hogy mennyire lehetnek perspektivikusak a megújuló energiaforrások a hagyományos, zömmel fosszilis és részben nukleáris alapú energiaforrások helyettesítésében.
Az alábbiakban összefoglaljuk figyelmet érdemlő megállapításait, amelyek talán azokat is elgondolkoztatják, akik a zöldenergiában látják az egyedüli kiutat a jelenlegi energiaválságból.
Mint írja:
2022. október 28. péntek óta ködös időjárás honol Magyarországon. A meteorológiai szolgálat napok óta tartós, sűrű ködre figyelmeztet, és aki a Mindenszentek kapcsán utazott az országban a hosszú hétvége napjai alatt, az a saját szemével is láthatta, hogy mennyire ködös volt az idő. Gyakorlatilag az egész Kárpát-medencébe beült a köd, ami ilyenkor ősszel többek között akkor tud nálunk tartósan fennmaradni, ha nem fúj a szél.
Amíg a szél esetén a köd inkább tünet, mint kiváltó ok, addig a napenergia esetében ez a köd valójában a problémák okozója: a ködös időben a napsugárzás nem éri el a földfelszínt, így a fotovoltaikus nagy naperőművek és a házak tetejére szerelt háztartási méretű kis naperőművek teljesítménye szintén nagyon alacsony, még napközben is.
Megjegyzem, hogy azokat a rendszerállapotokat, amikor a napenergia és a szélenergia betáplálása is jelentősen elmarad a beépített kapacitás értékétől, és csak 20% vagy 10% alatti értékeket látunk, Dunkelflaute vagy sötétszélcsend állapotoknak nevezzük. Ilyenkor sajnos hiába vannak nagy nap és szélenergia kapacitások beépítve a rendszerbe, azok valójában semmit nem érnek. Az elmúlt 5 nap pontosan ilyen volt, napközben is valójában sötétszélcsendes időszakokat láthatunk, a villamosenergia-rendszer szempontjából 5 napja folyamatosan sötétszélcsend van az országban.
De mivel ilyenkor is vannak fogyasztói igények, hiszen nyilván világítunk, fűtünk, főzünk, számítógépet vagy más elektronikus eszközt használunk, közlekednek a vonatok, trolik, villamosok, működnek az üzletek, éttermek és bizonyos gyárak is. Megállapítható, hogy a rendszerterhelés (a fogyasztók villamosenergia-igénye) a 3500 MW – 6000 MW közötti tartományban járt az elmúlt napokban.
A paksi atomerőmű blokkjain túl a lignit, a földgáz és az import játszik meghatározó szerepet. Az import bizonyos időszakokban a rendszerterhelés harmadát is meghaladja. Ezért mondjuk azt, hogy hazánk nagymértékben kitett a villamosenergia-importnak.
Ez óriási mennyiség, az előrejelzés és a tényleges termelés közötti különbséget kiegyenlítő energiát nagyon drágán lehet csak beszerezni. Itt a termelési előrejelzés pontatlansága mellett fokozza a probléma nagyságát az is, hogy a háború miatti energiaellátási válsághelyzet következtében nagyon magasak a villamosenergia-árak, így a rendszerirányító által igénybe vett szabályozás költségei a korábbi néhány milliárd forintról a havi 40-50 milliárd forintos tartományba növekedtek.
Sokkal egyszerűbb (és környezetkímélőbb) lenne a magyar villamosenergia-rendszer helyzete – ilyen rendszerállapotokban is –, ha a szomszédos országokhoz hasonlóan nálunk is lenne szivattyús tározós vízerőmű, mert az ilyenkor – a rugalmassága révén – a kiegyenlítésben nagy szerepet tudna játszani. Az is nyilvánvaló, hogy tisztán a nap- és szélenergia bázisán lehetetlen lenne az ország áramellátását megvalósítani. A paksi atomerőművi blokkok mint a legnagyobb karbonsemleges termelők nélkül az ország ellátása most is elképzelhetetlen lenne.
