Az íjászat itt nemcsak sport, hanem identitás, közösségi élmény és élő történelem is.
Az est hiteles bepillantást nyújtott a Hunyadi-sorozat kulisszatitkaiba. A főszereplő személyes jelenléte, a tudományos háttér és a lelkes közönség együtt teremtenek olyan atmoszférát, amely emlékezetes marad.
A zömében négysoros versek amolyan bölcseletek, amik belső utazásra ösztönzik az olvasót.
„Nem a régmúlt pillanatképeinek reprezentálása a célunk, hanem önmagunk korlátokon felülemelkedő kifejezése azon a zenei anyanyelven, melyet idős mestereinktől örököltünk.”
Egy különleges és mély beszélgetés során szó esett gyökerekről, hitről, veszteségről, zenéről, elhivatottságról és arról, hogyan lehet egyensúlyt teremteni színpad és csend között.
Tizenkilenc országból érkeztek lovasok, Japántól Kínán át Európa szívéig.
A hat év alatt végzett munkájuk mérlege önmagáért beszél: 239 eltűnt személyt találtak meg, köztük 31 kiskorút, 10 esetben pedig sikeres újraélesztés történt.
A szakértő szerint ez a korszak kulcs lehet egy erősebb szülő-gyermek kapcsolat kialakításához, ha nem félünk vele menni az ismeretlenbe.
Ezen beszélgetésünk középpontjában az a két hónap áll, amit gyerekként a legjobban vártunk, szülőként viszont gyakran kihívásként élünk meg. A nyári szünet.
A kerékpár itt eszköz arra, hogy a résztvevők megérintsék múltunk emlékeit, új barátságokat kössenek és méginkább hazataláljanak ebbe a sokarcú felvidéki magyar világba.
Egy báb mögé bújva sokszor könnyebb kimondani azt is, amit szavakkal nehéz. A játék során fejlődik a kreativitás, az empátia, és közösségi élménnyé válik az alkotás.
A vezekényi gyerekek ma már tudják: az álmaink akár az űrig is elrepíthetnek, ha hiszünk bennük, és ha olyan pedagógusaik vannak, akik hisznek bennünk.
A mátyusföldi juniális nem csupán egy nyári program. Ez egy hazatalálás.
A Jurtanapok második napja is bebizonyította, hogy a hagyomány nem múlt, hanem jelen.
A hagyományőrző ünnepen a látogatók színes programokon keresztül ismerhették meg a magyar, hun és avar örökséget.
A magyar kormány és a helyi hívek támogatásával új közösségi tér jött létre.
A kérdés nem az volt, hogy mit csinál most, hanem hogy ki ő valójában és hogyan lett azzá, aki ma.
Kulcsod példája azt mutatja, hogy a közösségi összefogás nemcsak véd, hanem gyógyít is. Ebből a példából tanulni nemcsak lehet, de kell is nekünk, felvidéki magyaroknak.
Összeértek a lelkek és mindenki jóval büszkébb magyarként lépett ki a teremből.
Megmutatjuk, hogyan talál egymásra zene, képzőművészet, gasztronómia és hétköznapi kíváncsiság.
Zsolt Béla: Kilenc koffer című regénye az emberi becstelenség krónikája.
A koszorúk mellett élő hitet is elhelyeztek a résztvevők. Hitet a magyarságban, a közösségben, a megmaradásban.
