A koszorúk mellett élő hitet is elhelyeztek a résztvevők. Hitet a magyarságban, a közösségben, a megmaradásban.
A felvidéki magyarság számára Trianon nem pusztán történelem, hanem mindennapi valóság.
Az volt a lényeg, hogy láthatóak és hallhatóak legyünk.
Egy hely, ahol nem ciki okosnak lenni, ahol lehet hibázni, fejlődni, és ahol az ember nemcsak tudást szerez, hanem önbizalmat és tudatosságot is.
2025. május 30-án a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében került megrendezésre az Év Vállalkozója Gála.
A Duna Menti Tavasz második napja is bizonyította: a gyerekeknek van mondanivalójuk, csak színpad kell hozzá és figyelő szemek, akik értik őket. Holnap folytatódik a fesztivál újabb darabokkal, új gondolatokkal, de ugyanazzal a lelkesedéssel.
A Duna Menti Tavasz nemcsak verseny, hanem élmény, közösség és hagyomány, amely immár közel fél évszázada biztosít teret a magyar nyelvű gyermekszínjátszásnak és bábművészetnek a Felvidéken.
A Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón nemcsak a lépések öröklődnek, hanem az összetartozás is.
Megkérdeztük ismert és kevésbé ismert embereket, mire lett volna leginkább szükségük akkor a felnőttektől, a környezetüktől, amikor érettségiztek.
Ez nem csupán egy előadás volt, hanem találkozás: múlt és jelen, gyerek és felnőtt, ének és lélek között.
Ez a beszélgetés nemcsak egy könyvről szól, hanem arról, hogy az igazság, a trauma és a szeretet hogyan fér meg egyetlen emberi hangban.
A gyerekfocisták csillogó szemében, a szurkoló szülők lelkes buzdításában, a szervezők elhivatottságában egyaránt ott dobog a régió szíve.
Az est végére a múlt nemcsak felidézett emlék lett, hanem élő tapasztalat, egy közösségi emlékezet, amelyet a művészet hangja formált újra.
Az esemény nem csupán a tornatermekben hagyott nyomot, hanem a közösség lelkében is. Ismét megerősítést nyert, hogy a Felvidék nincs egyedül, az anyaország figyel, támogat, és számít a határon túli magyarságra.
A történelem nem poros, csak épp porosodó tárgyak mesélnek róla.
Az anyaságról rengeteget hallunk, de vajon eleget beszélünk róla őszintén?
Attila nem volt teátrális vagy túlzó, de minden jelenlétében volt valami mély és hatásos, amitől a néző úgy érezte, hogy valami fontos történik most.
A cél nem az, hogy egyik kultúra elnyomja a másikat, hanem hogy megtanuljunk élni egymás mellett tisztelettel, kíváncsisággal, és talán egy kis türelemmel is.
Fontos, hogy a gyermek örömmel és magabiztosan kezdje el a tanulás folyamatát és ne félelmekkel teli, ne akadályozza őt az anyanyelv hiánya abban, hogy bátran kimondja, mit érez.
A Mátyus nemcsak táncol, hanem tanít is, arra, hogy hagyományaink nem poros emlékek, hanem élő és alakítható kincsek.
A húsvét nemcsak Krisztus feltámadásának ünnepe, hanem minden lelki újjászületése. Pozsonyeperjesen ez most egészen valóságos és közös történetté vált a kiégett templom okán.
A húsvét valódi üzenete nem korhoz kötött. A gyerekek pontosan érzik, miről is szól ez az ünnep és talán épp az ő szavaik segítenek nekünk is visszatalálni a lényeghez.
Ha visszagondolunk, nagyszüleink fejében fel sem merült volna a kérdés, vajon magyar iskolába írassák-e e gyereküket: számukra ez nem volt kérdés.
25 év után is érezhető volt, a Kicsi Hang nem csupán előad, hanem összeköt – időt, emléket, érzelmet.