A szélsőséges időjárás idén a méhészek munkáját is megnehezíti, hiszen a tavaszi hideg és a nyári szárazság miatt kevesebb méz kerülhet az asztalokra.
A zarándoknap célja több, mint puszta emlékezés, lehetőséget ad arra, hogy közösségben újra és újra felfedezzük Esterházy örökségét, a hitből fakadó bátorságot, az önfeláldozó szeretetet és a jövőbe vetett reményt.
Az idei 18. Kaszás Attila Kulturális Fesztivál zárórendezvénye, amelyet a Csemadok Zsigárdi Alapszervezete és a Pro Traditione Zsigárd Polgári Társulás szervez évről évre, különleges mérföldkő volt Zsigárd életében.
A szépség mellett az intelligencia, a felelősség és a közösségi elhivatottság is kulcsfontosságú szempont.
A szabad játék, a pihenés és még a „semmittevés” is nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott fejlődéshez. A gyereknek időre van szüksége ahhoz, hogy saját belső világát is megélje, és ne csupán kívülről kapott programokat teljesítsen.
Ez a fesztivál táplálék a szellemnek, a közösségnek és kifejezése mindannak, amiért hálásak lehetünk a Teremtőnek.
A kiállítás arra ösztönöz, hogy nyitott szemmel és szívvel közelítsünk a kortárs művészethez, amely sokszor kérdéseket vet fel, máskor válaszokat ad, de mindig megszólít bennünket.
Karrierje szépen ívelt felfelé, kivívta a szakma elismerését, elhalmozták különböző feladatokkal és felkérésekkel, majd az élet egyszercsak közbeszólt.
Egy történet a kitartásról, a tehetségről és arról, hogyan lehet egy kis régióból a világ színpadaira jutni.
A csoport tagjai elmondták, hogy a közös nyelv itt a zene és a mozdulat volt, ez bőven elég volt ahhoz, hogy barátságok szövődjenek.
Tanított, adományokat osztott, játszott és beszélgetett.
A Varkocs zenéje nem nosztalgia, hanem jelen idő, tisztelet a gyökereknek és egyúttal lázadás a sablonok ellen.
Az íjászat itt nemcsak sport, hanem identitás, közösségi élmény és élő történelem is.
Az est hiteles bepillantást nyújtott a Hunyadi-sorozat kulisszatitkaiba. A főszereplő személyes jelenléte, a tudományos háttér és a lelkes közönség együtt teremtenek olyan atmoszférát, amely emlékezetes marad.
A zömében négysoros versek amolyan bölcseletek, amik belső utazásra ösztönzik az olvasót.
„Nem a régmúlt pillanatképeinek reprezentálása a célunk, hanem önmagunk korlátokon felülemelkedő kifejezése azon a zenei anyanyelven, melyet idős mestereinktől örököltünk.”
Egy különleges és mély beszélgetés során szó esett gyökerekről, hitről, veszteségről, zenéről, elhivatottságról és arról, hogyan lehet egyensúlyt teremteni színpad és csend között.
Tizenkilenc országból érkeztek lovasok, Japántól Kínán át Európa szívéig.
A hat év alatt végzett munkájuk mérlege önmagáért beszél: 239 eltűnt személyt találtak meg, köztük 31 kiskorút, 10 esetben pedig sikeres újraélesztés történt.
A szakértő szerint ez a korszak kulcs lehet egy erősebb szülő-gyermek kapcsolat kialakításához, ha nem félünk vele menni az ismeretlenbe.
Ezen beszélgetésünk középpontjában az a két hónap áll, amit gyerekként a legjobban vártunk, szülőként viszont gyakran kihívásként élünk meg. A nyári szünet.
A kerékpár itt eszköz arra, hogy a résztvevők megérintsék múltunk emlékeit, új barátságokat kössenek és méginkább hazataláljanak ebbe a sokarcú felvidéki magyar világba.
Egy báb mögé bújva sokszor könnyebb kimondani azt is, amit szavakkal nehéz. A játék során fejlődik a kreativitás, az empátia, és közösségi élménnyé válik az alkotás.
A vezekényi gyerekek ma már tudják: az álmaink akár az űrig is elrepíthetnek, ha hiszünk bennük, és ha olyan pedagógusaik vannak, akik hisznek bennünk.
