Vokscsata után, nagyobb járvány előtt? A választás és a koronavírus mindent vitt februárban
A februári hónapban két dolog folyt még a csapból is, a politikusok és a választásokon induló pártok üzenetei a választókhoz, valamint a koronavírus miatti mediális dömping.
A választásokról felvidéki magyarként elmondhatjuk: az egyik szemünk sír, a másik nevet, hiszen a kormányzó maffiaormányt sikerült leváltani, miközben a magyar képviselet elvérzett. A koronavírus viszont a messzi Kínából elért bennünket is, pedig azt gondoltuk, hogy ez elég messze van ahhoz, nehogy bekopogjon az ajtón. A Címlapsztoriban a ma7 médiacsalád újságírói is ezeket a forró témákat feszegették a maguk szubjektív módján.
Elhangzik az is, hogyan kampányoltak egyes pártok vastag kormánypénzen, csak épp az eredmény lett lelombozó: két százaléknyi. Falun erre csak azt mondanák, ez bizony bukta lett.
Vajon meg tudja-e még szólítani újra a későbbiekben a magyar képviselet az elmúlt 30 évben a politikai teljesítményből kiábrándult magyar szavazókat, játékban van-e még a magyar kártya és vajon ki használja ezt?
Mi is a Matovič-jelenség, és hova vezethet ez az ösvény, mire számíthat az új kormánytól a magyar választó? Ez is nagy kérdés.
A másik téma, ami mindent tarolt az elmúlt hetekben, az a koronavírus. Ezt eddig kényelmesen hátradőlve, messziről szemléltük, biztonságban éreztük magunkat, hiszen ki látott már igazi kínait? A vonat azonban, amit balról vártunk, jobbról érkezett, hiszen az Olaszországban síelők, a velencei karneválra látogatók, Milánó csodálatos építészeti örökségét a tavasz szünet idején csodálók bizony behozták a kockázatot a biztonságosnak vélt környezetünkbe.
