Az emberek karácsonya
A mennyei Atya trónterméből egy rejtekajtón keresztül lehet bejutni a dolgozószobájába. A dolgozószobába nem szabad csak úgy benyitni, kopogni kell és várni. Egyedül a Fiú mehet be kopogtatás nélkül. De ez jól is van így.
A dolgozószobában megfeszített munka zajlott – a mennyei Atya a Fiúval közösen tervezte az emberek karácsonyát. Nem zavarta Őket senki, hiszen olyan nagyszerű programok születtek már odabent, mint a Teremtés és a különféle régi szövetségek – az özönvíz utáni nemzedékekkel kötött szövetség; az Ábrahám utódaival létrehozott örök megállapodás; a Tízparancsolat; a betlehemi Dávid király családjára vonatkozó ígéretek.
A mostani terveknek mindenki csak a munkacímet ismerte: AZ EMBEREK KARÁCSONYA.
A mennyei Atya most nem saját kezűleg írta a részleteket, hanem diktált. Szavait angyalok jegyzetelték, majd a másolatokkal futárok indultak a Földre, hogy átadják az üzeneteket. Így szépen, lassan összeállt a kép: NEMCSAK AZ EMBEREK ÜNNEPE LESZ A KARÁCSONY, HANEM A MENNYORSZÁGI ÖRÖMÜNNEP AKKORA LESZ, HOGY ELÉR MAJD A FÖLDRE, AZ EMBEREKHEZ.
Minden azzal kezdődik majd, hogy a mennyei Atya ünnepélyesen felszenteli a Fiút, mint a mindenség Királyát és Megváltóját, Aki megjelenésével a Földön is legyőzi a gonosz hatalmát.
Pontosan megjelölték a látható világ helyszíneit. Kezdve a világegyetem azon pontjával, ahonnan észrevehető lesz az ünnepség napját beharangozó csillag. A mennyei Atya külön erre az alkalomra készített egy csillagot, amelynek a pályáját saját kezűleg jelölte ki egészen a célállomásig.
Ezzel párhuzamosan elküldik majd Gábriel arkangyalt, hogy szólítsa meg Názáretben Dávid király kései utódjának, egy József nevű ácsnak a jegyesét, Máriát. Ő a kiválasztott, aki emberi testet adhat majd a Fiúnak. Ezt követte a többi földi helyszín. A napkeleti obszervatórium, itt figyelnek majd fel az égi jelenségre. Illetve azt a három tudóst, akik képesek kiszámítani a csillag pályáját, és hajlandóak a nyomába szegődni. Többen azt tanácsolták, hogy jobb lenne, ha a három tudós elkerülné Jeruzsálemet, de a Fiú hajthatatlan volt. Ő szerette volna a jeruzsálemi királyt is bevonni az ünneplésbe. Azzal érvelt, hogy meg kell adni neki az esélyt, és a három tudóssal együtt majd szép menetben az egész jeruzsálemi udvar ünnepelhet a mennyországgal.
Véglegessé vált, hogy a Római Birodalom népszámlálási forgatagában rejtik majd el a nyilvánosság elől a fiatal párt a Betlehemig tartó úton. Ez esetben is született ellenvetés: Betlehem kis település, csekély befogadókészséggel. Ám a várható kényelmetlenség ellenére a Fiú ragaszkodott Betlehemhez. Betlehemet is esélyhez kell juttatni, hogy részük legyen a mennyország ünnepében, az pedig teljesen mindegy, hogy egy fogadóban vagy egy istállóban lát majd napvilágot. A fő, hogy ott legyen az Övéi között. De az kifejezetten tetszett a Fiúnak, hogy a betlehemi pásztorok külön meghívást kapnak, hiszen Dávid király is a környező legelőkön pásztorkodott.
Minden elkészült. A Fiú megállt a mennyei Atya előtt, Aki a Fiára tette a kezét, és így szólt: „Ez az én választottam, akiben gyönyörködöm. Lelkemmel ajándékoztam meg, törvényt hirdet a népeknek. Nem kiált, nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja ki, hűen hirdeti a törvényt. Én, az ÚR, elhívtalak az igazságért, én fogom a kezedet. Megőrizlek, és benned ajándékozom meg szövetségemmel népemet, világosságommal a nemzeteket. Nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a börtönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!”
/Ézsaiás 42/
Ámen.
György András, somorjai református lelkipásztor
