A prepubertás kor, amikor a gyermek már nem kisgyerek, de még nem kamasz - VIDEÓ
A gyerek már nem kisgyerek, de még nem is kamasz. Nem érti a saját érzéseit, mi pedig őt nem mindig értjük. Duzzog, bezárkózik, lázad vagy épp túl gyorsan akar felnőni. Ez a prepubertás kor, amelynek megfoghatatlansága sok szülőt tanácstalanná tesz. Hogyan támogathatjuk jól gyermekeinket ebben a különösen érzékeny átmeneti időszakban? Miként válhat a távolságból kapcsolódás? Erről beszélgettünk Langermann Szilviával, egy olyan pszichológussal, aki évtizedek óta kíséri a gyerekeket és a szüleiket is az önmagukhoz vezető úton.
A prepubertás kor, ahogy a videóban is elhangzik, biológiai, pszichés és érzelmi szinten is jelentős átrendeződés. A gyermek teste változni kezd, de még nem kamaszodik. Az érzelmei felerősödnek, de nem mindig tudja őket megnevezni. Elkezd távolodni, hogy aztán más módon kapcsolódhasson újra.
A beszélgetésből kiderül, miért zárkóznak el vagy épp lázadnak a gyerekek ebben a korban, hogyan alakul újra az önképük, és miért lesz a szülő egyszerre fontos és „láthatatlan”. Szó esik arról is, hogyan kezelhetjük szülőként a saját bizonytalanságunkat, és miért segíthet az önreflexió, a jelenlét, a sebezhetőség.
