,,Egy bűnünk volt: magyarok voltunk.'' A kitelepítésről beszélgettünk - VIDEÓ
Hetvenöt éve ezen a napon szálltak fel először a szerelvényekre a kitelepítésre kényszerített felvidéki magyarok. Ez a nap megpecsételte a felvidéki magyarság sorsát.
Egyre fogynak azok, akik még úgy tudnak mesélni nekünk deportálásról és a kitelepítésről, hogy maguk is átélték azt. A Csallóközcsütörtökben élő Vaczula Ferenc kilencvenkét évesen ma is olyan szellemi frissességgel éli mindennapjait, hogy megirigyelhetnénk. Nem úgy az életét. Fiatalként, deportálásra ítélve kellett napokig utaznia marhavagonban. Idegenekkel összezárva, év elején a hidegben, amikor még a január nem ilyen tavaszt hazudó időjárásba öltözött:
A beszélgetésünk alatt sokszor gondoltam arra, hogy kibírhatatlan és kegyetlen dolgokon ment át a velem szemben ülő bácsi, akinek a szájából mégis oly sokszor hallottam, hogy nagyon szerencsés volt. Jó helyre került, szinte fiukként szerették, még szobát is kapott, holott az nagy dolog volt, mert:
Szerencsés volt akkor is, mikor nem verték meg annyira, mert a bajtársaival nem bántak kesztyűs kézzel.
Feri bácsi számára ezen időszak tanulsága a szavaiból ítélve egyértelműen az, hogy soha nem kereste a konfliktust, nem generált problémákat, a nyugodtabb időkben örült a családjának és csak békében akart élni. Feleségével 71 évig fogták egymás kezét és éltek meg olyan történeteket, amelyek regénybe illők.
A bölcs bácsi üzenete nekünk pedig annyi:
