Nem elég, hogy jogunk van hozzá, használhatóvá is kell tenni a kisebbségi nyelvet – VIDEÓKKAL
Kisebbségi nyelvhasználat: jogvédelem és megmaradás címmel rendeztek konferenciát október 1-jén a pozsonyi Liszt Intézetben. A szakmai tanácskozás négy panelben járta körül a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználat aktuális kérdéseit. A hivatalos nyelvhasználattól és jogvédelemtől a közigazgatási szakfordításon át egészen a mesterséges intelligencia kínálta lehetőségekig. A közös pont valamennyi témában ugyanaz volt, a kisebbségi nyelv akkor tud valóban megmaradni, ha nemcsak jogszabályokban létezik, hanem a mindennapi életben is működik.
A konferencián részt vett Tóth László, a Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium főosztályvezetője, aki Heidl György államtitkár köszöntőjét tolmácsolta, csatlakozott Horony Ákos, kisebbségi kormánybiztos is.
Egy hivatal ajtaján belépve talán nem is gondolunk arra, hogy az első megszólalásnak milyen jelentősége lehet. Magyarul köszönünk? Megkérdezzük, hogy intézhetjük-e az ügyünket magyarul? Tudjuk egyáltalán, milyen jogaink vannak? És ha tudjuk, merünk-e élni velük?
Pedig a kérdés nem pusztán elvi. Szlovákiában a kisebbségi nyelvek használatának törvényi kerete több mint két évtizede létezik. Az 1999-ben elfogadott 184/1999-es törvény kimondja, hogy a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárnak az államnyelven kívül joga van kisebbségi nyelvét használni, a jogszabály pedig ennek szabályait többek között a hivatali érintkezésben rendezi.
A törvény megléte azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a jog automatikusan használhatóvá is válik, a jog akkor ér valamit, ha tudunk élni vele. Mondta kameráinknak és nyitó gondolataiban is Őry Péter, a Pro Civis alapítója, aki hozzátette:
A nyelvi jogok érvényesüléséhez nem elegendő a megfelelő jogi háttér. Ismerni is kell ezeket a lehetőségeket, és természetesnek kell lennie annak, hogy egy magyar anyanyelvű polgár él velük.
Az első panelbeszélgetés azt a témát járta körül, vajon megoldás lehet-e a technikai fejlődés a kisebbségi nyelvhasználatban?
Tárnok Balázs, FUEN-alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy ez nem csupán a szlovákiai magyar közösség szempontjából aktuális, a FUEN konferenciáin is egyre gyakrabban kerül elő, hogyan lehet az új technológiákat a kisebbségi nyelvek szolgálatába állítani. A kérdés különösen fontos azoknak a közösségeknek, amelyek számára a digitális világban való jelenlét legalább annyira a nyelvi megmaradás része, mint a hivatalos vagy oktatási nyelvhasználat. Tárnok Balázs kameráink előtt arra a kérdésre is válaszolt, hol húzódik a határ az államnyelv védelme és a kisebbségi nyelvhasználathoz való jog között?
Kállay András a Pro Civis több mint egy évtizedes munkájából kiindulva mutatta meg, milyen hatalmas mennyiségű jogi szöveg gyűlt össze az évek során. A szervezet többek között szlovák törvényeket, végrehajtási rendeleteket és azok módosításait fordította le magyarra, a felhalmozódott több tízezer oldalnyi anyag azonban egy idő után már olyan mennyiséget jelentett, amelynek kezelése hagyományos módszerekkel nehezen volt fenntartható. Itt válik igazán érthetővé, miért lehet jelentősége az MI-nek:
Nem egyszerűen gyorsabban fordíthat, hanem egy ekkora nyelvi és jogi adatállomány rendszerezésében, kereshetővé tételében és további felhasználásában is segítséget adhat.
-mondta.
A második panel már közelebb vitte a kérdést a mindennapi nyelvhasználathoz. „A közigazgatási szakfordítás buktatói: terminológiai dilemmák szlovák–magyar viszonylatban” címmel Dančo Jakab Veronika és Németh Takács Henrietta nyelvészek beszéltek arról, milyen nehézségeket okozhat, amikor egy közigazgatási vagy jogi szöveget kell egyik nyelvről a másikra átültetni.
Itt már nem egyszerűen arról van szó, hogy egy szlovák szónak megtaláljuk a magyar megfelelőjét. A jogi és közigazgatási nyelv saját terminológiával dolgozik, egy-egy kifejezésnek pedig nemcsak nyelvtani, hanem pontos jogi jelentése is van. Ha ez a jelentés a fordítás során elmozdul, annak már gyakorlati következménye lehet.
A kérdés ráadásul visszafelé is működik, ha egy szlovákiai magyar állampolgár nem ismeri a saját anyanyelvén a hivatalos ügyintézéshez szükséges kifejezéseket, könnyen előfordulhat, hogy inkább szlovákul intézi el az ügyét akkor is, ha egyébként joga lenne magyarul kommunikálni. Erről beszélt portálunknak Dančo Jakab Veronika is.
A konferencia talán leginkább jövőbe mutató része a „Olcsón és hatékonyan az anyanyelven?” című panel volt. A beszélgetésben Cserép Gergely, az Entel Műszaki Fejlesztő Kft. képviselője, valamint Asztalos Zoltán, az EGM Kft. képviselője a mesterséges intelligencia, a technológiai fejlesztések és a programozás lehetőségeit vizsgálták.
A mesterséges intelligencia ebben a kontextusban nem valamiféle távoli technológiai érdekességként jelent meg. Éppen ellenkezőleg, a kisebbségi nyelv számára nagyon is kézzelfogható lehetőségeket kínálhat.
Őry Péter is arról beszélt, hogy az MI jelentősen felgyorsíthat bizonyos folyamatokat, és rengeteg olyan lehetőség rejlik benne, amelyet még nem aknáztunk ki. Kállay András, a Pro Civis szekcióvezetője szintén a technológia gyakorlati hasznáról beszélt.
Persze a technológia sem old meg mindent. Egy gép által előállított fordítás vagy válasz esetében ugyanúgy szükség van szakmai ellenőrzésre, különösen akkor, amikor jogi és közigazgatási szövegekről beszélünk.
A pozsonyi konferencia négy panelje tulajdonképpen ugyanannak a problémának négy oldalát mutatta meg.
A jog megteremti a lehetőséget. A nyelvészek megmutatják, hogyan lehet ezt a nyelvet szakmailag is működőképessé tenni. A fordítók és terminológusok összekapcsolják a két nyelvet. A technológia pedig abban segíthet, hogy mindez gyorsabban, szélesebb körben és akár kisebb erőforrások mellett is hozzáférhető legyen.
A konferencia gyakorlati jelentősége éppen ebben rejlik. Mert a kisebbségi nyelv megmaradásáról hajlamosak vagyunk elsősorban családi, kulturális vagy oktatási kérdésként beszélni. Pedig legalább ennyire fontos, hogy a magyar nyelvnek legyen helye a hivatalban, a közigazgatásban, a jogi szövegekben és a digitális térben is.
Hiszen ha magyarul beszélünk otthon, de amikor belépünk egy hivatal ajtaján, automatikusan átváltunk egy másik nyelvre, akkor a nyelvhasználatnak éppen egy fontos életterülete marad ki.
