Emlékezni, hogy megmaradjunk - Szőgyén főhajtása a kommunizmus áldozatai előtt - VIDEÓKKAL
A Kommunista Diktatúra Áldozatainak emléknapja alkalmából tartottak ünnepi megemlékezéssel egybekötött emléktábla-avatást Szőgyénben, ahol a hit, a közösség és a történelmi emlékezet találkozott. A rendezvényt a Történelmi Vitézi Rend felvidéki székkapitánya, Smidt Róbert és a Szőgyéni Plébánia hívta életre, hogy ne csak múltidézés, hanem lelki számvetés is legyen ez a nap.
A kommunista diktatúra évtizedei Közép-Európában nem csupán politikai rendszerváltásokat jelentettek, hanem mély, személyes tragédiák sorát. A hatalomgyakorlás alapja az egypártrendszer, az állambiztonsági megfigyelés, a félelemkeltés és az ideológiai kényszer volt. A rendszer nem tűrte az eltérő véleményt, ezért papokat, tanítókat, értelmiségieket, gazdákat, közéleti szereplőket hurcoltak meg, fosztottak meg egzisztenciájuktól vagy szabadságuktól, köztük jópár felvidéki magyar embert is, ezért kötelességünk az emlékezés.
Arról, miként lehet a művészi eszközökkel méltóképpen emléket állítani a történelem fájó épizódjainak, a házigazdát és egyben az emléktábla alkotóját, Smidt Róbertet kérdeztük. Elmondta, nyáron érkezett a felkérés hozzá, hogy Kun Vilmos, egykori szőgyéni lakosnak, a kommunista diktatúra áldozatának állítson emléket.
Ám úgy gondolta, a diktatúra áldozataira való emlékezés nem pusztán történelmi kötelesség, hanem erkölcsi számvetés is. Annak kimondása, hogy az emberi méltóság, a hit és a szabadság nem ideológiai kérdés, hanem alapvető jog, éppen ezért a Kun család történetén keresztül az összes áldozat előtt főhajtást jelenthet a szőgyéni kulturház aulájában elhelyezett emléktábla.
Az utolsó februári nap csendje sajátos súlyt adott a szőgyéni megemlékezésnek. A vendégek a kultúrházban gyülekeztek, majd közösen vonultak át a Nagyboldogasszony-templomba, ahol szentmise keretében imádkoztak a kommunista diktatúra áldozataiért.
A szentmisét Farkas Zsolt esperes-plébános celebrálta, aki homíliájában arra emlékeztetett: a diktatúrák nemcsak életeket törnek meg, hanem közösségeket, családokat és nemzedékeket is. Az emlékezés ezért nem puszta múltidézés, hanem erkölcsi kötelesség.
A liturgiát követően a résztvevők az emléktábla avatásának helyszínére vonultak, ahol ünnepi beszédet mondott Gubík László, aki kameráink előtt is hangsúlyozta, hogy a történelmi sebek nem feledhetők, de a közös emlékezés erőt adhat a jövőhöz.
Kiemelte, hogy a felvidéki magyarság számára különösen fontos az identitás és az emlékezet őrzése, hiszen a diktatúra évtizedei alatt nemcsak egyéni, hanem közösségi traumák is érték a magyarságot.
Megszólalt még a pozsonyi nagykövetség nevében Nagy Márton Gábor diplomata, aki elmondta, hogy távolinak tűnhet a kommunizmus időszaka, ma is vannak olyan törekvések, amelyek idegen eszméket próbálnak ránk eröltetni.
Az emléktáblát megáldotta Farkas Zsolt atya, aki kameráink előtt is elmondta, fontos az emlékezés és miként jelenthet kapaszkodót a hit a viszontagságos időszakokban.
Az alkotást és annak szellemi üzenetét Smidt Róbert mutatta be. A művészi megformálás egyszerre hordoz komolyságot és lelki mélységet, hiszen nem csupán a veszteségre, hanem az emberi méltóság megtörhetetlenségére emlékeztet.
A koszorúzás és a virágok elhelyezése méltóságteljes csendben zajlott, majd a kultúrház báltermében fogadás zárta a rendezvényt. A megemlékezésen közreműködtek a Történelmi Vitézi Rend tagjai és díszőrsége, a Szőgyéni dalkör, a Csongrády Lajos Alapiskola diákjai, valamint a 32. Szt. Mihály Cserkészcsapat, jelenlétük azt jelezte: az emlékezet stafétája nemzedékről nemzedékre száll.
Gubík László beszéde:
Farkas Zsolt beszéde:
Méri Szabolcs beszéde:
Smidt Róbert beszéde:
