Az összetartozás nem kérdés, hanem döntés - Megemlékezés az Apponyiak kápolnájában - VIDEÓKKAL
Június 4-e napjaiban Éberhard neve újra megtelik jelentéssel és az ott is vészesen fogyatkozó magyarok száma megsokszorozódik az emlékezés idejére ezen a településen. Nemcsak a földrajzi hely lesz sűrűbb, nemcsak az Apponyi-kápolna falai visszhangzanak a benne elhangzó szavak, énekek, imák és csendek miatt, hanem azok szíve is, akik minden évben újra eljönnek, hogy jelenlétükkel üzenjenek: mi még itt vagyunk.
A megemlékezésen részt vett Tóth László, a Nemzetpolitikai Államtitkárság felvidéki ügyekért felelős főosztályvezetője, Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke, Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke, Kiss Beáta, a Csemadok országos elnökségének szórványért felelős elnökségi tagja.
Miért éppen az éberhardi kápolna?
Apponyi Albert, a kortársai által legnagyobb élő magyarnak kikiáltott politikus, a párizsi magyar békeküldöttség vezetője, Magyarország ,,védőügyvédje’’ itt töltötte gyermekkorát, olyannyira szerette ezt a helyet, hogy végrendelkezésében azt kérte, végső nyughelye az éberhardi Szent György-kápolna legyen, amely ma a község templomaként is szolgál. Ez a hely tehát egyszerre idézi Apponyi Albert politikai hagyatékát, a történelmi Magyarország emlékét, és a magyar megmaradás belső parancsát.
Az ő kiállását, felkészültségét és tartását idézte meg nekünk adott interjújában Gubík László is, aki elmondta, Apponyi soha nem oldalt választott, hanem mindig a nemzetet szolgálta. Kiemelte, a
Kiss Beáta, a a Csemadok országos elnökségének szórványért felelős elnökségi tagja, Csemadok elnökjelölt a kultúra fontosságát és megtartó erejét emelte ki stábunknak. Elmondta, a legkisebb közösségek is ugyanolyan fontosak, onnan kell elkezdeni a munkát.
Az emlékünnepség megnyitó beszéde Tóth Lászlótól hangzott el, aki szerint a tény, hogy június 4. a Nemzeti Összetartozás Napja lett tizenöt éve, remény a mának és útravaló a fiataloknak. Továbbá köszönetet mondott az elmúlt nemzedékeknek, akik lehetővé tették számunkra, hogy ma is magyarul éljünk és álmodjunk, legyünk az anyaország határain kívül is.
Ökumenikus istentisztelet
Az ökumenikus istentisztelet celebránsai Zsidó János nyékvárkonyi esperes-plébános és Tóth Krisztián, zsigárdi református lelkészek voltak. A felekezetek képviselői közösen mondtak áldást egy olyan történelmi seb emlékére, amelyet nem gyógyít be az idő, de hordozhatóvá tesz a méltóság, a kiállás. A sírnál elhangzó beszédek nem csak Apponyi Albert örökségét idézték meg, hanem azt az értékrendet, amely szerint a nemzeti hűség nem csak a múltba nézés, hanem jövőformálás.
Zsidó János esperes köszöntötte elsőként a híveket a kápolnában,
Megköszönte, hogy az Úr ebben a 105 évben is megtartott minket. Valamint elmondta, fontos, hogy mindenki tegye a maga dolgát, mert a jó Isten nem csak küldetést adott nekünk, hanem tálentumot is, hogy szolgáljunk vele és megmaradjunk. A jó isten akarata, hogy sok nép legyen a maga kultúrájával és szokásaival. Tegyük magunkévá a sajátunkat, ne csak szavainkkal, hanem életünkkel. Legyünk jó magyarok, jó keresztények!
Tóth Krisztián református lelkész prédikációjában Jeremiás apostol és Apponyi Albert között vont párhuzamot. Elmondta, mindketten nehéz időszakban álltak a népeik élére és bár sokszor tűnhetett szélmalomharcnak a munkájuk, töretlen elszántsággal tették a dolgukat. Valamint felolvasta korábbi, a népszámlálás előtti Facebook-posztját, amelyben arra buzdította a felvidéki magyarságot, ne hagyja el Felvidéket, ne tagadja meg, ebből idézünk:
Hordozlak a szívemben amióta élek, de mostanában egyre többször gondolok Rád, mert közeledik a népszámlálás. Gyötör a kíváncsiság. Kíváncsi vagyok, hogy az itt élő testvéreimmel, leszünk-e olyan őszinték hozzád, mint amilyen Te voltál hozzánk. Leszünk-e olyan bátrak, mint amilyen Te voltál, amikor egyedül hagytak minket. Szeretünk-e annyira, hogy felvállaljunk Téged? (...)
Messze nyúlik Trianon árnyéka
Délután a kultúrházban folytatódott a program, ahol politikai és szakmai megszólalók reflektáltak a trianoni békediktátum máig tartó következményeire. Kiss Beáta, a Csemadok országos elnökségének szórványért felelős elnökségi tagja, Tóth László, a nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezetője, valamint Apor Attila, a Trianon Múzeum történésze hoztak különböző nézőpontokat, de ugyanazt az üzenetet: a történelem terhét csak közösségként lehet viselni.
A Csesztregi Népdalkör fellépése finom hangulatváltást hozott, emlékeztetve arra, hogy a fájdalom mellett mindig ott van a kultúra, az ének, az élni akarás. És ha valamit biztosan újra lehetett tanulni ezen a napon, az ez: a nemzet nem pusztán határok kérdése, hanem közös emlékezet, közös akarat.
Az élő hit fontossága
