A téli táj csendjében egy keskeny vízfolyás rajzolja meg útját. A Kis-Duna lassan, szinte észrevétlenül kanyarog a hóval borított földek között.
A víz finoman halad előre kanyarulatról kanyarulatra, miközben a táj minden részlete nyugalmat áraszt. Itt nincs sietség, csak a természet saját ritmusa.
