Béres Gábor 50 kötetnyi izgalmas hagyatékából jelent meg az első könyv

Bódvavendégi. Béres Gábort a 2. világháború befejezése Tornaszentandráson érte. Pár hónapos szentandrási regnálása után nemcsak a múlt egy része záródott le számára a Felvidékkel kapcsolatban, hanem az államhatár is hosszú évekre. 1944-ben még magyar állampolgárként került Szádalmásról új és egyben utolsó állomáshelyére, de az új Csehszlovák államalakulat már nem nézte jó szemmel a haza-hazakívánkozókat, főleg nem a papi embert. Meg kellett érje, hogy évekig nem léphetett szülőföldjére, ami egy kőhajításra volt az államhatártól. Béres Gábor gondolatban mindig hazavágyott, amikor pedig már jöhetett, jött is rendszeresen, hogy megörökítse azt ami a helyieknek még természetes volt, de ő már akkor látta, hogy gyorsan múlandó érték az. Ahányszor jött, annyiszor érezte, hogy ismerősei, rokonai szeretik, de mások szeméből ugyanannyiszor érezte, hogy ő már nem kívánatos idegen e tájon. Végakarata szerint Tornaszentandráson helyezték örök nyugalomra.

Bodnár Ottó, Szilvássy Péter